Miklós
-7 °C
4 °C

Melyik volt előbb, a terrorizmus vagy Hollywood?

2006.09.10. 18:12
A kilencvenes évek Hollywoodja tobzódott a tömeges katasztrófákban, de szeptember 11-e után a filmesek behúzták a féket. A félkész filmekből kiretusálták az ikertornyokat, a forgatókönyvekból kihúzták az arab terroristákat. A terrortámadás után öt évvel Oliver Stone vitte vászonra a World Trade Center összeomlását, megfilmesítették az emberarcú terroristát is, de a rendezők 2001 szeptember 11 után öt évvel is csak távolról kerülgetik a forró kását.

A kilencvenes évek popcornmozijai már nem egyszer végigvitték szeptember 11-e koreográfiáját. Alienek, dinoszauruszok, természeti katasztrófák, terroristák, magányos gyilkosok csaptak le váratlanul Amerika békés népére. A pusztítás egyre realisztikusabb formákat öltött, még több speciális effekt és digitális csillagromboló kereste a nézők kegyeit. A Drágán add az életed! három epizódjában a sármos Bruce Willis hárította ugyan a válogatott terrortámadásokat, de minden idők legtöbbet kaszáló filmje, az Oscar-díjakkal elhalmozott Titanic is a békés nyárspolgárra leselkedő váratlan megsemmisülés motívumát vitte tökélyre.

A harag napja

A szeptember 11-i katasztrófa után egyértelmű volt a párhuzam a tévében nézők milliói által végigkövetett terrortámadás és a hollywoodi filmek csúcsjelenetei között. Gigantikus méretek, a kötelező pirotechnika, ártatlan áldozatok. "A filmek kidolgozták a pusztítás koreográfiáját, ezek az emberek pedig lemásolták", állította még 2001-ben a merénylőkről Robert Altman amerikai rendező.


Lángoló tornyok - Drágán add az életed!
Látvány tekintetében mi sem elégíti ki jobban agresszív fantáziáinkat, mint egy dupla fallikus szimbólum, a World Trade Center porba zuhanása. A lángba borult irodaház tömege mellett a perjeként aláhulló emberi testek pedig új dimenziót adnak a mindennapi életnek. Persze volt még két másik repülő is, de a kollektív tudatba az ikertornyok látványgazdag megsemmisülése égett bele igazán, nyilván az élő, egyenes tévéközvetítés miatt is.

Scwarzenegger kezében megáll a bozótkés

Hollywood szeptember 11. után magába szállt, és szégyenlősen hallgatott. Még 2005-ben is felháborodásra adott okot, mikor Maggie Gyllenhaal, A titkárnő című film szereplője Amerika felelősségét pedzegette. Elhalasztották a mára környezettudatos kormányzóként parádézó Arnold Schwarzenegger főszereplésével készült Az igazság nevében című akciófilm bemutatóját, és a film később csak átdolgozott formában kerülhetett a mozikba. Az eredeti változatban tűzoltót alakító Schwarzenegger családja egy arab terroristák által felrobbantott felhőkarcolóban veszti életét. A bátor kisember pedig bosszút áll az igazság nevében.

Leállították a Titanicot jegyző James Cameron gépeltérítőkről szóló filmjének előkészítését is, és Jackie Chan sem robbanthatta fel a World Trade Centert a Nose Bleed című filmben. Hollywood visszavonulót fújt, Ázsia elkezdett felzárkózni, míg Los Angeles filmesei a csökkenő bevételekről siránkoztak, és a filmkalózok hajkurászásával szórakoztatták magukat.

Az első fecskék

Egy évvel a tragédia után tizenegy rendező fogott össze, hogy az akkor egyetlen elképzelhető játékfilmes forma, a rövidfilm keretein belül elmondják, mit éreznek. A 11'09'01- Szeptember 11 című szkeccsfilm alkotói között olyan neveket találunk, mint Amos Gitai, Claude Lelouch, Ken Loach vagy Sean Penn (egyébként Loach rövidfilmje kapta a 2002-es Velencei Filmfesztivál legjobb rövidfilmnek járó FIPRESCI-díját). A változó esztétikai értékű rövidfilmeket az áldozatok iránti alázat és az érzelmek szűrőként való használata jellemzi. Semmi politika.

Néhány tévéfilmes próbálkozást leszámítva a rendezők évekig csak a dokumentumfilm és a rövidfilm műfajával voltak képesek reagálni az eseményekre. Az egyik legkorábbi, 2002-es amerikai dráma, a Telling Nicholas azt meséli el, hogyan képes egy család elmondani egy kisfiúnak, hogy édesanyja a World Trade Center támadásakor meghalt. Kivételnek számít még a The Time We Killed című 2004-es nagyjátékfilm, amely Európában FIPRESCI-díjat is nyert, vagy egy 2003-as német dráma, a September.

Kóla, puska, World Trade Center

Michael Moore a Fahrenheit 9/11-el jött ki nem sokkal az amerikai elnökválasztás előtt, amiben Bush felelősségét kutatja, és az események háttérben az olajért folyó küzdelmet sejti. 2007-re várható a Fahrenheit 9/11 és fél, amiben Moore a támadás utóhatásait dolgozza fel. A republikánusok rémének manipulatív filmjéhez képest viszont alig szólt valamit az On Native Soil című dokumentumfilm. A Kevin Costner narrálásával készült film a műfaj határain belül maradva végzi el ugyanazt a munkát, mint a Fahrenheit 9/11.

Óvatos heroizmus

9/11 játékfilmes feldolgozása arányaiban minden, Amerika történelmét átíró eseményhez képest jóval később indult el. Vietnamot annak idején könnyebb volt megideologizálni, és három év elég volt az első nagy filmes feldolgozások megszületéséhez. A játékfilm már állásfoglalást jelentene, de a rendezők továbbra sem találják a fogást a a 2001-es terrortámadáson. Persze már a hallgatás is egyfajta véleménnyilvánítás, és jellemző, hogy az idén mozikba került két nagyformátumú film, Greengrass United 93-asa és Oliver Stone World Trade Centere sem politizál.


A World Trade Center tűzoltói
Még Oliver Stone, a nagy összeesküvés-elméletek (JFK, Nixon) kiötlője is inkább fejet hajt a hősök és az áldozatok előtt. Meg a nézői igények előtt: Amerika - mert ha nem is vallja be, a World Trade Center egyértelműen belföldi fogyasztásra készült - még öt évvel a tragédia után is gyászol. Ha holmi lepleket rántana le a hatalom kétes ügyeiről, csak ellentmondásos érzéseket váltana ki nézőiből. Így hát Stone 9/11-es filmje romok alatt rekedt tűzoltókat énekel meg patetikus hangvételben. És valóban, mozija pátosszal teli és giccses.

A terrorista is ember

Nem így Paul Greeangrass, aki úgy dönt, a tragédia sokkal szemléletesebben mesélhető el egy váratlanabb szempontból. Illetve többől. A United 93-as, akár a WTC, kinti-benti szemszögek közt váltogat, azonban nem bömbölő rendőrfeleségeket mutat lesminkelt premier plánokban, hanem katonákat és légiirányítókat, akik teszik a dolgukat, majd az ablakukból látják a világkereskedelmi központba csapódó gépeket és előttük a kijelzőn a másodperceken belül bekövetkező tragédiát.

Greengrass hősei nem makettdíszletek közt botorkáló mívesre kormolt tűzoltók, hanem azok az utasok, akik "csak" a saját életüket féltik, meg terroristák, akik szintén inkább szánalomra méltó, rettegő vadállatok, mint a gonosz földi másai. És noha Greengrass történetének jóval több esélye lehetett az ízléstelen érzelgősségre, még a szeretteiknek telefonáló utasok utolsó mondatai alatt sem jut eszünkbe, hogy ezzel vádoljuk. Riasztó a bizonytalanságérzetünket minden pillanattal csak fokozó dokumentarista stílus, és a színészek realista játéka élesen szembeállítja a filmet a maníros World Trade Center-beli héroszokkal.

Vissza a látványba

Amerikának viszont akkor is a Stone-Nicolas Cage-féle hősködés kell, sőt, még az ottani kritika sem meri egyértelműen felvállalni, hogy amit lát, vérciki. Inkább azt hangsúlyozza, milyen fantasztikus is az összeomlás jelenete a film első felében. Tény, hogy az ikertornyok leomlását először látjuk belülről, és ez valóban látványos - már 2001-ben is az volt. Úgy tűnik, a téma igazi, színvonalas "testközeli" ábrázolása még várat magára.

Árnyaltabb darabok már a szeptember 11-e előtti filmek között is akadtak. Az 1999-es Fight Club főszereplője a saját Ikea-katalógusából berendezett lakását robbantotta fel, ami őszintébben fejezi ki a közönség vágyát a pusztulás képei után. A fináléban pedig egy felhőkarcoló is megsemmisül.


V nagyon laza
A poszt-9/11 filmek mellett még a Mátrixban kifulladt Wachowskiék próbálkozása is érdekes lehet. A földalatti ellenállókhoz vonzódó fivérek pozitív hősnek tették meg a V mint Vérbosszú terroristáját. A filmben a terrorista, mint elegáns, művelt úriember jelenik meg. Hiszen álarcot hordani, balhézni és az újságok címlapjára kerülni menő dolog.

A forgatókönyvíró Wachowskik a bárgyú tálalás ellenére legalább azt észrevették, hogy nem csak a névtelen áldozatok emléke jellemzi a terrortámadást. A film szerint egy jól sikerült terrorakció felér egy performansszal, a mutatványnak javára válik, ha használja a hollywoodi filmek grandiózus gesztusait.

A terror nem a halottakhoz szól, hanem az élőkhöz, akiket legjobban az erőteljes vizuális illusztrációval lehet sakkban tartani. Az amerikai film pedig máig képtelen volt méltó választ adni az ötleteit kivitelező gyilkosoknak. Emléket állítottak a hősöknek, megmutatták mindkét oldalon az emberi tragédiát - lefutották a kötelező köröket.

Tovább is van...
9/11-es filmek persze továbbra is születnek, Eric Roth, Spielberg Münchenének forgatókönyvírója az Extremely Loud and Incredibly Close című regény filmátiratán dolgozik. A könyv egyike volt az első írásoknak, amik a szeptember 11-i támadást dolgozzák fel, a történet egy kisfiú szemszögéből követi az eseményeket, akinek az apja a World Trade Centerben rekedt. A Szex szörny című vígjáték rendezője, Mike Binder pedig Adam Sandler főszereplésével rendezi a Reign Over Me című drámát. A filmben a Sandler által játszott figura egy régi sulitársával találkozik, aki segít neki feldolgozni az átélt tragédiát.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Budapest Te Csodás!

Karácsonyi pompába öltözött utcák, színes adventi vásárok, gazdag kulturális élmények, ez mind Budapest.