Van jobb Mad Max-klón Mel Gibsonnál?

Minden hollywoodi nagyágyúnak kell egy Mad Max-film. Múlt héten Denzel Washington aprította machetével a világvége túlélőit, de korábban Mel Gibson, Don Johnson, Jean-Claude Van Damme és Patrick Swayze is leszámolt a roncsautókban száguldozó fosztogatókkal. Szavazzon a kedvenc posztapokaliptikus akciófilmjére!

1. A Boy and His Dog (1975)

Don Johnson már a Miami Vice előtt kultikus figura volt: csöcsöket bámult, lövöldözött és egy beszélő kutyával járta a sivatagot a negyedik világháború után a 75-ös The Boy and His Dogban. A film évekkel megelőzte a Mad Max-trilógiát, mégsem ez él a köztudatban a posztnukleár movie-k atyjaként. Pedig itt van az összes kötelező kellék: a cinikus főhős, a hűséges kutya, a népnyúzó főgonosz (Jason Robards) és persze a nő (Susanne Benton), aki most értékesebb csereáru, mint a lőszer, az olaj vagy a víz, mivel csak egy páran élték túl a nagy kataklizmát. A film alapjául szolgáló regényt egyébként az a Harlan Ellison írta, aki pert nyert James Cameron ellen, miután kiderült, hogy az időutazó gyilkos kiborg ötletét a Soldier című tévésorozat-epizódból nyúlták.

2. Mad Max-trilógia (1979, 1981, 1985)

A Mad Max ritka kincs a trilógiák között: a második rész sokkal jobb az elsőnél, és még a tisztán bevételorientált harmadik is teljesen vállalható. George Miller rendező a 79-es Mad Maxet kísérleti filmnek szánta, az orvosként látott autóbaleseteket gyúrta össze a korszak divatos "országúti gladiátorok" mozijaival és a spagettiwesternek bosszúálló hősével. Az első részben még sokszor látszódott a zöld fű, normális ruháik voltak a szereplőknek, és csak a legendás Ford Falcon hozta a posztnukleár hangulatot. A két folytatás viszont örökre lefektette a posztapokaliptikus filmek alapjai. A sivatag a roncsokból tákolt autók és a seggvillantós bőrnadrágban járkáló fosztogatók világa lett, ahol egy kávéskanálnyi benzin többet ér, mint az emberélet, de mindig akad egy magányos hős (autóval és kutyával!), aki megmenti az ártatlanokat. Sajnos a bőrdzsekis-pisztolyos ikon, Mel Gibson a 2011-re ígért negyedik részből már kimarad.

3. Warriors of the Wasteland (1981)

Miután George Miller lenyúlta az utolsó igazi spagettiwesternt, a Keomát a Mad Maxhez, az olasz B-filmek pápája, Enzo G. Castellari is kedvet kapott a posztapokaliptikus hangulathoz. A Warriors of the Wasteland (a videotékás időkben New Barbarians címen is futott) tipikus minimálbüdzsés akciómozi punk motorosokkal, izomhegy barbárokkal, jó nőkkel és a Castellari-filmekből kihagyhatatlan fekete óriással, a blaxplotitation-sztár Fred Williamsonnal, aki itt színes bőrű Rambóként nyilaz le és belez ki mindenkit. Az olaszok a New Barbarians sikere után futószalagon kezdték gyártani az olcsó Mad Max-utánzatokat, többek között olyan beszédes című klasszikusokat, mint a Bronx Warriors 1-2., az After the Fall of New York vagy a Hands of Steel.

4. Puszta acél (1987)

Patrick Swayze maga volt a vasalóállú hős mintapéldája, de sajnos nem lett belőle második Kurt Russell, pedig egy szemkötővel ő is tiszta Snake Plissken. Swayze-ről csak a B-filmek rajongói tudják, hogy a Dirty Dancing előtt leforgatta a saját Mad Max-moziját, a Puszta acélt [5], ahol borostásan, Conan-szerkóban aprította a rongyokban járó rosszfiúkat az atomháború után. Minden együtt van a szokásos posztnuklerár kalandhoz: vitorlás autók, megmentésre váró gyerek és jó nő (Lisa Niemi, Swayze egykori felesége), meg a fura szemű, kopasz főgonosz (Anthony Zerbe), egyedül a puskákat cserélték kardokra.

5. Cyborg - A robotnő (1989)

Most komolyan, emlékszik valaki arra, ki játszotta ebben a VHS-klasszikusban a címbéli kiborgnőt (Deborah Richter amúgy), és mi volt a feladata? Mert a Cyborg esszenciája maga Van Damme, aki itt végre nem Bolo Yeungot rugdosta szét spárgában, mint az összes többi akciófilmjében, hanem egy hüllőszemű, raszta zsarnokot (Vincent Klyn), meg a bőrpáncélos-puskás zsoldosokat. Roncsból barkácsolt szuperautó és kutya nincs, de a lemészárolt családtagok emléke, a megmentett nő és az elveszett gyerek miatt ez is kötelező posztapokaliptikus mozi, ráadásul Van Damme keresztre feszítése miatt különösen emlékezetes. A film amúgy eredetileg a 87-es He-Man folytatásának készült, és valamiért az összes karakter gitárokról meg erősítőkről (Gibson, Fender, Marshall, stb.) kapta a nevét.

6. Dune Warriors (1990)

A Mad Max-filmek elmaradhatatlan országúti üldözései és pengékkel tuningolt autói egy 75-ös David Carradine-klasszikusból, a Death Race 2000-ből kerültek át a B-filmes kánonba, így a 80-as évek végén egyértelmű volt, hogy a kung fu sztárjának is kell egy atomháború utáni mozi. A Dune Warriors a sztorit és a díszleteket a Mad Max 2-ből és a Puszta acélból nyúlta: a gonosz hadúr sépci autókkal furikázó, bőrcuccokba öltözött martalócai rettegésben tartják a falut, ezért a sivatagot járó, magányos, öreg harcos (és egy fiatalabb, kockahasú hős) rendet vág közöttük a kardjával.

7. Waterworld (1995)

Kevin Costner vízisíelős posztapokaliptikus filmje egyértelműen a műfaj egyik legjobbja, annak ellenére, hogy 95 óta gyalázzák a kritikusok. A Robin Hooddal már bizonyító rendező, Kevin Reynolds, és David Twohy forgatókönyvíró (aki később a Riddick-filmek atyja lett) egy zseniális alapötlettel forgatta ki az unalmas Mad Max-díszleteket: a sivatag helyett a mindent elnyelő óceán lett a helyszín, ahol a rejtett víz- és olajkészletek helyett mindenki a legendás szárazföldet akarja megtalálni. A készítők biztosra mentek, ezért a Mad Max - Az igazság csarnokán innen és túl receptjét követve csimbókos hajú kisgyereket, humort meg hollywoodi romantikát is bőven pakoltak filmbe a roncsokból tákolt, látványos járműpark mellé. Mel Gibsonnal ellentétben Kevin Costner kőarcú macsója már mosolyog, Dennis Hopper pedig nem is igazi főgonosz, inkább a két évvel későbbi Dr. Genya előképe: máig a legjobb paródiája az apokalipszisfilmek kötelező őrült zsarnokainak. A 175 millió dolláros költségvetés egyébként még ma is tekintélyesnek számít, 15 évvel ezelőtt viszont majdnem nyomorba döntötte a Universal stúdiót, mivel a Waterworld hatalmasat bukott a mozikban. Azóta kultfilm lett, és 264,2 milliós bevételt szedett össze.

8. Legenda vagyok (2007)

Mikor már azt hittük, a Waterworlddel örökre elsüllyedt a posztapokaliptikus zsáner, jött Will Smith [6], aki A függetlenség napja óta nemcsak a világmegmentésben profi, de bármilyen klisésztoriból képes kasszasikert csinálni. Mert a Legenda vagyok csak annyiban különbözik a hagyományos, Romero-féle zombiapokalipszisektől, hogy a főszereplő az egyetlen életben maradt ember a Földön, és ő is kutyával mászkál a civilizáció romjai között, mint Mad Max. Bár a világvége utáni filmekre a sivatagi táj és a minimáldíszlet jellemző, Francis Lawrence 150 millió dollárból varázsolta a vászonra az ócskavasteleppé változott New Yorkot. Megérte: 585 milliós bevételével a Legenda vagyok lett minden idők legtöbbet kaszáló posztapokaliptikus filmje.

9. Éli könyve (2010)

A Pokolból rendezői, Allen [1] és Albert Hughes [2] a viktoriánus Hasfelmetsző-sztori után posztapokaliptikus akciófilmre váltottak, rengeteg autóronccsal és a Biblia miatt egymást aprító Denzel Washintonnal és Gary Oldmannel. A 80 millió dolláros büdzsé már az amerikai mozikból visszajött (itt 90,9 milliót kaszált, az összbevétel már 112,9 millió), pedig a kritikusok szétszedték: a Boston Globe [5] szerint: "Olyan, mint a Viggo Mortensen-es Az út, csak négyszer annyit lőnek benne, és feleannyi az értelme."