Címkék

cinefest, miskolc, film

Legtöbben a Sundance-fődíjas A messzi dél vadjait tartották esélyesnek a kilencnapos miskolci fesztiválon, de az végül csak a FICC nemzetközi filmklubszövetség díját kapta. Pedig Benh Zeitlint vagy hét órán keresztül interjúztatta a sajtó a szívfacsaró filmjéről, amiben egy hatéves fekete kislány szemszögéből és narrálásban mutatja be a Katrina hurrikánt (keretes).

Ehelyett  a tudatalattiban játszódó litván erotikus filmet díjazták, az Eltűnő hullámokat (Vanishing Waves). A négytagú zsűri, tagjaik közt operatőrrel (Kardos Sándor) és vágóval (Lemhényi Réka) a nagyon erős erotikával és limitált költségvetéssel dolgozó litván-francia filmre az erős atmoszférája és a jó képivilága miatt szavazott. A film kettőssége abban rejlik, hogy egyszerre erotikus, és régimódian drámai. Vagyis L-alakú, nemiszerveket rejtő takaró nélkül szexelnek benne (ami a filmben a nők melléig, a férfiak derekéig ér), míg a szerelem drámaisága a régi hollywoodi filmek hangulatát idézi.

A nagydíjat megosztva kapta Peter Strickland filmje, az angol Berberian Sound Studio, és a dán Mads Matthiesen filmje, a Teddy Bear. Strickland nyomasztó filmje a 70-es években játszódik egy olasz hangstúdióban. A főszereplő hangmérnököt kikészíti legújabb munkája, amiben egy boszorkányok kínzárásól készített horrorfilmekhez kreál hangzörgéseket. A filmkészítés folyamatáról szóló önreflexív, David Lynch stílusára emlékeztető mozi főszereplője a Truman Capote-filmmel (A hírhedt) berobbant Toby Jones. A Teddy Bear a viccesebb, élvezhetőbb sztorijával ütött a happyendet nélkülöző mezőnyben. Testépítőről szól a dán mozi, aki együtt él a zsarnokoskodó anyjával, és életében először elmegy becsajozni Thaiföldre. Ez a film nyerte az amerikai Sundance fesztivál versenyében a nemzetközi kategóriát.

Kilenc éve rendezik meg ezt a nemzetközi fesztivált Miskolcon, és lassan természetessé válik, hogy van egy erős nemzetközi filmfesztiválunk, olyan, amilyenről pár éve Szőcs Géza előző kulturális államtitkárunk az audiovizuális producerekkel csak utópiaként álmodozott, mintha esély sem lenne rá. A hangulat alapját a jó fesztiválfilmek adják, amit Csákvári Géza, a Népszabadság újságírója, egyben a fesztivál művészeti igazgatója, öregmotoros fesztiváljáróként összeválogatott, illetve a Jameson whiskey-je, amit a fesztiválon lépten-nyomon osztogatnak.

Miskolcon most még nagyobb merítésből kaptuk meg az éves minőségibb fesztiváladagot. A Sundance-ről is válogattak - idén először - filmeket: az említetteken kívül még a Smashed, a Safety Not Guaranteed és a Compliance címűeket. A többi - hasonlóan az eddigi évekhez Cinefestjeihez - európai: Izlandtól Franciaországon keresztül Litvánánig jöttek versenyművek.

A mezőnyben főleg friss darabokat lehetett látni, úgy tűnik, fő szempont volt, hogy a fesztivál egyetlen filmje se legyen még letölthető, talán csak a Hell, a Fény című német film a kivétel. Egy-kettő a fesztiválfilmekhez képest élvezhetően vidámabb hanggal is meglepett minket a lila köd a köbön-hangulat helyett. A Teddy Bear mellett a Kockázatos túra (Safety not Guaranteed) című függetlenfilm az újságírógyakornokkal és az időutazásban hívő csodabogárral is az élvezhető darabok közé tartozott.

Azért nyomasztó filmeket is találtunk rendesen, a 16 játékfilmek nagyrésze főleg a 30-asok nehézségeit boncolgatta. "Ez első, másodfilmek versenye alapvetően, ezért ezek a problémái a szereplőknek - válaszolta kérdésünkre Csákvári. - A három díjazottból is kettő a szerelem, párkapcsolat témát feszegeti. A most felnövő Spielbergen asszociálódott korosztálynak készültek ezek a filmek a régebbi Godard-on felnövő generáció helyett."

Tavaly 12 ezren nézték a versenyfilmeket a miskolci Művészetek Házában, idén 20 ezer nézőre számítanak, mert már a nagyteremben is lehetett mozizni, ami addig koncertterem volt csak. Bár összesen 60 millió forint a költségvetés (például 300 és 1000 euró egy film fesztiválos szerepeltetési díja), de a Nemzeti Kulturális Alap, a kulturális tárca támogatása mellett a Jameson is szponzor.

A fesztivál kilenc éve alatt derült ki lassan a szervezőknek, hogy milyen remekül választották ki a helyszínt, a megyében ugyanis kiemelkedően magas a négyzetméterre jutó hollywoodi stúdióalapítók száma. Pressburger Imre, Oscar-díjas forgatókönyvíró (Vörös cipellők) itt született, ezért lett az 1000 euróval járó fődíj neve pár éve Pressburger-díj. Idén pedig abból az alkalomból, hogy 100 éves a Paramount Stúdió, a ricsei születésű alapítónak Adolph Zukornak avattak Ricsén egy emléktáblát, és egyben ez lett a zsűri nagydíjának a neve. CineClassics néven filmtörténeti programsorozatot is tartottak: a Paramounttól levetítették a 70 éves Casablanca-mozit és Az élet csodaszépet. Utóbbit 300-an nézték meg szombat délután a nagyteremben. A Fox stúdiót alapító William Fox pedig Tolcsván született, de ide majd legközelebb mennek.