Komoly igény van helikopterre

Első találkozónkra menet arra számítottam, a fiatal rendező egy körülbelül két centiméter vastag puha, de azért ruganyos levegőrétegen sétálgat majd a föld felett a boldogságtól. De persze nem. Némi túlzással pokol az élete, mióta tudja, hogy meghívják Cannes-ba Before Dawn című rövidfilmjét, melyért a közelmúltban Fehér György díjat kapott, a februári Filmszemlén pedig elnyerte a legjobb rendezőnek és a legjobb operatőrnek járó díjat.

Az egyik csapásnak én is szemtanúja is voltam a Lipótmezővel szemben egy stúdióban, ahol az utómunkálatok során túlságosan kiszerelték a sárgát és a zöldet a kifejezetten a cannes-i vetítésre készülő kópiából.

"Ez így teljesen gagyi!" - omlik össze.

"Van még idő újraforgatni a filmet" - próbálja egy idő után az élet derűsebb oldalára terelni a figyelmét első asszisztense, Nemes Jeles László.

"A fesztivál Debussy-terméből idegösszeomlással szállították az egyik helyi klinikára Kenyeres Bálintot. A végzős rendezőre egy hőmérővel a kezében találtak rá. Szemtanúk szerint a terem hőmérséklete alapján megpróbálta eldönteni, filmje melyik kópiáját vetítsék a versenyben" - csatlakozik a kezdeményezéshez a riporter egy fiktív hírrel.

Szerencsére a stúdió készít egy újabb kópiát, így következő találkozásunkkor már anélkül faggathatom filmjéről, hogy úgy kellene éreznem, egy mérgezett hegyű tőrt forgatok a mellkasában.

Enyészet helyett akció

Az ötlet egy nagyobb lélegzetű, menekültekről szóló filmtervből származik, meséli a rendező. Ott egy mezőn jött volna egy teherautó, mely begyűjti az embereket egy konténerbe, amit azután otthagynak, amíg bele nem rohadnak az emberek.

A Before Dawn szerencsére mozgalmasabb. Az ötven menekültet szállító embercsempész járműre lecsap egy két Ural katonai szállítójárműből, több dzsipből, mikrobuszból, rendőrségi terepjáróból és egy helikopterből álló akciócsoport.

A nagyfilmből persze nem lett semmi, de maradt egy helyzet: embercsempész jármű a hajnali mezőben. "Akkor tudtam, hogy megcsinálom, amikor beugrott a befejezés, hogy ott marad egy ember, miután mindenkit begyűjtenek. Meg is írtam!" - meséli a film genezisét.

"A helikopter mit csinált a szinopszisban?" - gonoszkodik a riporter. "Ilyet az ember nem ír bele, mert soha az életben nem kap rá pénzt." "Ilyen akciókra megy helikopter?" "Kizárt. Ennyiben nem valósághű a művelet." "Akkor egy gesztus mondjuk Coppolának?" "A nézőnek." "A nézők igénylik a helikoptert?" "Komoly igény van a helikopterre." "Van azért egy-két barátom, akinek nem tetszene a film, mert nem lőnek benne." "Volt olyan verzió, amikor egy-két figyelmeztető lövést is leadnak, de aztán megálljt parancsoltam magamnak."

Városi fiú vidéki helyszínt keres

"Azt tudtam, hogy egy zárt, katlanszerű helyszínt keresek, ahol a horizont tagolt, a növényzet pedig olyan magas, hogy el tudnak bújni az emberek" - avat be a több hónapos országjárás részeteibe.

"A városi gyerek persze annyit sem tudott, hogy a fű nem nő meg olyan magasra, vagy ha meg is nő, akkor lekaszálják. Ha pedig nem kaszálják le, elfekszik magától. Vagy ha belegázolsz, soha nem egyenesedik fel. Így jöttek a búzamezők. A búza sem egyenesedik fel, de legalább egész magas."

Végül az döntött a tinnyei helyszín mellett, hogy a hollókői katlan baromi nagy volt, vizuálisan nem működött volna a dolog, a térben elvesztek volna járművek és az emberek.

Végül magyarázatot kaptam a színekkel összefüggő összeomlásra is. "Mielőtt egy kockát is forgattam volna, vagy meglett volna a helyszín, már tudtam, milyen fény legyen, milyenek legyenek a színek, az árnyalatok. Tudtam, hogy sötétet akarok, olyan sötétet, ami még nem vaksötét, hanem kirajzolódnak a formák, még kapok tónust is, színeket is látok. Viszont annyira már sötét, hogy megéljenek benne a mesterséges fényforrások, a reflektorok. Ez a kék tónus, amit a film kapott az utómunka során, persze természetellenes, mert ha mindenféle szűrő nélkül fényképez az ember, nem ez a színvilág jön össze."

A statiszták részben a Moszkva téri emberpiacról, részben magyarországi menekülttáborokból, részben pedig hajléktalanszállásokról jöttek. "Kínai piacon is voltunk, de teljesen reménytelen kínait kamera elé állítani, mert annyi pénzt kérnének, amit nem lehet megfizetni. Nem éri meg nekik, hogy otthagyják üzletüket".

A főszereplővel viszont szerencséje volt. "Egy fiatalkori Pilinszky-fotóval rohangásztam mindenkihez, hogy nekem egy ilyen arc kell. Ilyen iszonyatosan erős, mégis elgyötört, nagy tartású, de megviselt. Egy-két héttel a forgatás előtt mondta valaki, talán tud ilyet, úgy hívják, Kalmár János, itt és itt lakik, szobrászművész."