Ebben az évben az oroszországi filmgyártás az előrejelzések szerint rekordot dönt. Átlépi a bűvös határt: száznál több játékfilm készül. Az orosz filmművészet egyébként kvótameghatározás és egyéb, a nyugati filmek forgalmazását korlátozó intézkedések nélkül is kezdi megszorongatni mozijaikban a hollywoodi sikerfilmeket, ahogy 2004-ben is tette
Timur Bekmambetov
Éjszakai őrség című blockbuster fantasy-ja.
Tengeralattjárós katasztrófafilm atomcirkálóval
Szemezgessünk a 2004-ben készült filmekből, főleg azokból, amik nagy sikerrel szerepeltek a mozikban és/vagy a hazai fesztiválokon (néhányuk már megrendelhető dvd-n, de némelyik csak idén vesz részt nemzetközi szemléken). A sort a legfontosabb darabbal kezdjük, ami a Holnapután katasztrófafilmet is leelőzte nézettségben, ugyanakkor Eizenstein
Patyomkin páncélosára is utal, és ez Vlagyimir Hotyinyenko tengeralattjárós katasztrófafilmje, a
72 méter.
A film a 2000-ben elsüllyedt Kurszk tengeralattjáró 118 emberéletet követelő katasztrófájára emlékezik. Fájdalmasan érintett akkoriban mindenkit a hadiflotta parancsnokságának elképesztő viselkedése: félreinformálás, kibúvók keresése, a külföldi segítség visszautasítása - ami egyet jelentett azzal, hogy már előre keresztet vetettek a tengerészekre, és általában az illetékes hatóságok késlekedése. A 72 méter mégsem hatol ennyire mély, sötét zugokba, ehelyett a hősiességről és bajtársi összefogásról szóló szimpla történetet tálal fel, ami hagy a nézőkben némi reményt arra, hogy egy tucatnyi tengerészt a végén mégis csak kimentenek.
Egy orosz kritikus rögtön elnevezte a filmet "oroszországi agitpropnak", olyan üzenetnek, ami azt sugallja, hogy nincs is kit hibáztatni a Kurszk sorsáért, illetve válaszunknak az azonos témájú, nagy feltűnést keltő amerikai filmre, a K-ra. A rendező bevallja, hogy a film "egyfajta vigasz, orvosság lehet" az oroszoknak. Nem kevés pénz ment el erre a nyilvánvalóan rendelésre készült "vigaszra". Az orosz televízió egyes csatornája (az ORT) magára vállalta az 1,6 millió dolláros költségvetést, ami orosz mércével is luxus-költségnek számít. A hadiflotta - felsőbb utasításra - tengeralattjárókat, helikoptereket és egy atomcirkálót bocsátott a filmesek rendelkezésére, és engedélyezte, hogy a forgatócsoport a Barents-tenger zárt katonai övezeteiben dolgozzék.
Az új Patyomkin
Jóllehet a film igen hatásos, akad benne számos zagyvaság és képtelenség. Például: a szerencsétlenül járt tengeralattjáró legénységének tagjaiban fel sem ötlik a kérdés - miért nem siet senki a segítségükre? Amikor pedig felfedezik, hogy a mentő búvárruhák használhatatlanok, ezért csak egyik társuk hanyagságát okolják. A felvételek, a filmtrükkök, a dramaturgiai feszültség, a népszerű színészek (Szergej Garmas, Szergej Makoveckij, Marat Basarov), és Ennio Morricone zenéje mind a nézők moziba csábítására szolgál. A Nemzeti filmdíj, az Arany sas átadási ünnepségén a 72 méter kapta a fődíjat, amit Hotyinyenko és a producerek Francis Ford Coppola kezéből vehettek át. Mindezt az "Arany sas gazdája", Nyikita Mihalkov intézte, hiszen megvannak a maga szövevényes számításai, s azokban mind a neves amerikai vendég, mind a díjazott hazafias orosz blockbuster meghatározott helyet foglalt el. De ez már egy másik történet.
Az Arbat dédunokái
Maja Turovszkaja, az oroszországi tömegkultúra szakértője kilencvenes évekbeli tanulmányában nehezményezte, hogy az orosz filmművészet alábecsüli a közönségfilmek lehetőségeit, és hogy a filmsorozatok terrénumát teljesen a latin-amerikaiaknak engedte át, majd kijelentette: "Számomra jellemző mutatója e szemléletnek az, hogy nem filmesítették meg Az Arbat gyermekeit. Ha a filmgyártás a válsága óráján sem kapott korának e szuper-bestsellere után, akkor nem is tekintette ezt feladatának".
A gorbacsovi peresztrojka legelején hozzáférhetővé vált, de sok évvel azelőtt készült sztálini korszakot felölelő Ribakov-regény, Az Arbat gyermekei jelkép lett. És végre 2004-ben tévésorozat és film is készült belőle. A sztálini korszak Rómeó és Júlia-történetében Szása és Várja az áldozat.
A fiatalok kettétört élete mellett a filmben háttérbe szorul a történelmi-politikai vonal, de ez érthető is, hiszen túl drága lett volna felvenni például a Trockij elleni merényletet. A "népek atyját", a paranoid Sztálint ellenben a fiatalok bálványa, Maksim Sukhanov alakítja, brilliánsan.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
