Téglák a Nagy Falban

A történetben a Triád a rendőrség kötelékébe épít be egy téglát, a rendőrség pedig a gengszterek közé helyezi el a maga besúgóját, majd a két ellenséges szervezetben mindkét fiatal megkezdi szépen ívelő karrierjét. Az élet-halálra menő játszma tétje: melyik csapat találja meg előbb a kakukktojást. A feszült versenyfutás befejezése tragikus és korántsem megnyugtató, a feszültséget nem feloldja, hanem a ciklikusságot megőrizve fenntartja és tragikussá tágítja (jellemző, hogy a kínai piacra készült egy, a kívánt társadalmi rendet megerősítő, és a kommunista erkölcsöt fel nem karcoló hepiendes változat is).

Pszicho-gengsztermozi lírával

A film sikerét valószínűleg, mint a kultesélyes filmek többsége, átmeneti jellegének köszönhette. Gengsztermozi keveredett benne lélektani drámával, akció pontos környezetrajzzal, keménység lírával. De a legfontosabb elem, ami kiemelte a szokványos gengsztermozik tömegéből, feltehetően a szimbolikus mélyszerkezet egybecsengése volt a dramaturgiai és képi megoldásokkal. A posztmodern szándékos törmelékessége után úgy tűnik, ismét feltámadt a vágy a szélesebb összefüggések után. Meglehet a japán, hongkongi, koreai film előretörésének titka éppen ebben rejlik. A nyugati mozi a műfajok és regiszterek vegyítésével nem jutott tovább a mindent oldó királyvízként alkalmazott (ön)iróniánál. A lebontás és irónia eszközei nem valami felé vezettek, hanem valamivel szemben hatottak. Tagadás állítás nélkül - tervrajz csupán a szétszereléshez készült, s a '90-es évek eufóriájának múltával a szellemi tér reményvesztett roncstelep képét mutatja.

Tekintse meg képeinket!!

A lendületben lévő ázsiai filmek felszabadító ereje éppen abban áll, hogy kitöltik ezt az űrt, nem csupán másodlagos kulturális hulladékokból építkeznek, azokat inkább kiegészítő alkatrészként használják fel távolabbra mutató és általánosabb érvényű állításokhoz. Ez a metaforateremtő erő és az ellentétes elemeket egységbe fogó szemlélet tette naggyá és sikeressé Takeshi Kitano, Miike Takashi, Fukasaku Kinji, Kim Ki-duk, Zhang Yimou és társaik filmjeit. Ennek a vonalnak afféle műfaji akció-változatát képviseli a Szigorúan piszkos ügyek. A fő metaforaképző elem itt az erkölcsi, tárgyi, társadalmi, műfaji elemek szimbolikus egymásba ágyazódása: a környezet, a szereplők, sztori és kivitelezés tökéletes filmes példáját adják a jin és jang egymást kiegészítő ellentétének (a két ellentétes oldalon álló főhős neve is erre utal: Ming és Yan). A helyszín a két világot, kultúrát, társadalmi rendszert magába foglaló gyarmat, Hongkong, napjainkban, nem sokkal az 1997-es Kínához való visszacsatolás után.

Heroizmus véletlenekből, hibákból és tragédiából

És mint ahogy a szimbólum két halacskája, a két egymást kergető főszereplő is egységet alkot, a bekattanó rendőr hasonulni kezd a triádokhoz, a rendőri ranglétrán egyre feljebb jutó gengszter pedig mind inkább vágyakozik a tisztes életre. Szép, izzadság nélküli szimbolikus jelenet, mikor a másikról mit sem sejtő, egymás életét élő két nagy ellenség véletlenül találkozik, és a gengszter-rendőr a rendőr-gengsztertől hi-fit vásárol, a boltban egymás mellett ülve nagy egyetértésben hallgatnak egy romantikus slágert. A harmóniában kerek lesz a világ.

A hatást a kevés színnel, szinte már-már monokróm hatással és éles kontrasztokkal dolgozó fényképezés fokozza, a kettőséget tovább erősíti a mélységgel és magassággal való játék, amely összeköti és elválasztja a két világot. Míg a rendőrök felhőkarcolók tetején találkoznak, a gengszterek jellemzően alagsorokban és az utcaszinten aktívak, mint ahogy a végső leszámolási jelenetben is egy toronyház teteje és földszintje, illetve a liftben való utazás jelképezi a felemelkedést és alászállást. Mindezen az apró és szervesen beépülő elemek segítségével válik a puszta hasonlatból az egész filmet átlényegítő és általános távlatot is nyitni képes valódi, eleven metafora.

És épp ebből a metaforából származó lehetőséget használja ki a műfajkeveredés is: kemény és lágy részek, krimi és dráma, erőszak és költőiség váltakoznak, de nem éles és váratlan töréssel, mint például Kitano filmjeiben, inkább afféle átszűrődéssel, mint a jin-jang szimbólum két pontja, az egyik mindig jelen van a másikban. A krimi műfaja adja meg a film ritmusát, míg a drámaiság a dallamért felelős. Az alkotók a krimi- és akciófilm-kliséket azzal kerülik el, hogy a heroizmust véletlenekből, hibákból és tragédiából építik fel. A sors és személyiség állandóan változó viszonyaiban nem tud megkötni a közhely gipsze.