További Cikkek cikkek
Ájuldozó kritikusok
Chow az Index számos munkatársának legkedvesebb filmjével, a Shaolin Soccerrel már bemutatkozott Amerikában, de akkor olyan kevés moziban vetítették a filmjét, hogy az igazi áttörés egészen 2005-ig váratott magára. A pofonok földjét először idén januárban, a Sundance fesztiválon vetítették le a levegőért kapkodó nézőknek - Roger Ebert, a Chicago Sun-Times legendás hírű filmes írója a vetítés után csak ennyit mondott: "Jackie Chan és Buster Keaton találkozása Quentin Tarantinóval és Tapsi hapsival!"
Az amerikai kritikusok azóta is óriási lelkesedéssel fedezik fel maguknak A pofonok földjét, szinte nem is jelent meg róla negatív írás. "Minden, amiről a Kill Bill álmodott, de soha nem sikerült neki" - írta róla James O'Ehley, a Movie Gurus szakírója. "Stephen Chow mozgalmas, kimerítő, makacsul szórakoztató filmje egy nagy mixerbe önti fél évszázad nemzetközi popkultúrájának forgácsait és aztán sebesen pörögve összekeveri őket" - jellemezte a filmet A.O. Scott a New York Times mozirovatában.
Tarantino nem ezekből a kritikákból értesült Chow filmjéről; a kultrendező már az év elején csak azért rohant be kollegája hongkongi irodájába egy pillanatra, hogy egy viharos öleléssel tudtára adja, mennyire tetszett neki A pofonok földje. Chow sosem találkozott vele korábban, csak fotókról ismerte és persze alaposan meglepődött Tarantino lendületes bemutatkozásán.
A sztori
Idő: a negyvenes évek, a helyszín: Szutyok köz. Itt éldegélnek békességben a helyiek, akik legfeljebb csak a határozottságáról és metsző hangjáról ismert hajcsavarós házinénitől (Qiu Yuen) rezzennek néha össze. Amikor azonban felbukkan a rettegett Baltás banda, felbolydul a lakosság. Megkezdődik a harc, és nagy meglepetésre a Baltásokat alaposan helyben hagyják.
A kudarctól keserű banditák Szutyok köz lakói ellen sorra bérelnek fel egy rakás szuperharcost, de hiába. Végső elkeseredésükben egy piti tolvajt, Szinget (Chow) szerződtetik a feladatra, aki boldogan kap az alkalmon, hogy ezzel a kalanddal végre híres bérgyilkos váljon belőle. Szing nem is sejti, hogy megbízatása során találkozik majd Fonggal, a néma lánnyal (Huang Shengyi), aki hamarosan megváltoztatja az életét.
A kritikusok persze majdnem minden alkalommal figyelmeztetik a nézőt: egy pillanatra se vegyék komolyan a filmet, ne próbálják az élet értelmét keresni A pofonok földjében - egyszerűen csak lazuljanak el, dőljenek hátra és érezzék jól magukat.
A néma lány dalra fakad
A huszonkét éves Huang Shengyi élete első filmszerepe volt Fong, a törékeny, néma lány. A rendezővel ellentétben nem Hongkongból jött; a fiatal színésznő a pekingi filmakadémián végzett 2001-ben. Chow egy interjúban elmondta, hogy elsősorban Shengyi ártatlansága fogta meg, és a színésznővel való első találkozása után döntötte el azt is, hogy Fong karaktere néma lesz a filmben. A rendező viszont cáfolta azokat a híreszteléseket, miszerint azért választotta ki éppen őt a női főszerepre, mert emlékeztette őt első szerelmére. "Mondjuk úgy, hogy nagyon is különbözőek" - jelentette ki a szingapúri díszbemutatón Chow.
A pofonok földjével Huang Shengyi egy pillanat alatt a legismertebb kínai színésznők közé került, ő énekli a film egyik betétdalát is, a Nothing Ventured, Nothing Gained című számot. A klipet most az Indexen le is töltheti ezen a linken (23 MB), és megnézheti, hogyan táncol az átszellemült Fong iPoddal a fülében.
Lassanként bedolgozta magát a tévébe, egyre több kisebb szerepet kapott. 1988-ban első filmes munkájáért (Final Justice) megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Taiwani aranyló-díjat. Neve ismert lett, egyre többet dolgozott, 1990-ben összesen tíz filmben tűnt fel. A kilencvenes években vált Hongkong egyik legnépszerűbb komikus színészévé, leginkább nagysikerű kínai és hollywoodi filmek paródiáiban. Ekkor fejleszti magas fokra kedvelt stílusát, a Mo Lei Tau-t, ami magyarul annyit jelent, "értelmetlen" - ez a jellegzetes vígjátéki irányzat a szinte lefordíthatatlan kínai szóviccek és a lenyűgöző fizikai humor elegye. A siker ellenére úgy döntött, a paródiák helyett valami mást, valami teljesen eredetit céloz meg, ebből lett a Shaolin Soccer, ahol a nyugati, elsősorban amerikai közönséget is észben tartva kevesebb szóviccet használt és a digitrükkös kung-fu rúgásokat a focipályára helyezte át.
A Shaolin Soccer (2001) új állomás Chow pályáján; a film a Miramax forgalmazásában Amerikába is eljutott. Stephen Chow-t Quentin Tarantino a legjobb mai hongkongi színésznek nevezte, 2003-ban a Time magazin címlapjára is felkerült. Innen már egyenes út vezetett első olyan filmjéhez, amit már amerikai stúdió gyártásában készített: A pofonok földjét (Kung Fu Hustle) a Columbia Pictures megbízásából forgatta le. A film bemutatása óta Chow a tengerentúli kritikusok elsőszámú kedvence. Ma már az egyetemeken kínai professzorok tanulmányozzák Mo Lei Tau-filmjei posztmodern vonásait, mire ő csak így felel: "Jólesik nagyon, de az az igazság, hogy ezek a mozik borzasztó egyszerűek. Egyetlen célom volt mindig: szórakoztatni."