Néma lány dalol a pofonok földjén

2005.06.03. 12:30
A kisnövésű színész mára a hongkongi vígjátékok királya lett. Legújabb filmje fergeteges akciófilm sok fejberúgással és eszelős karakterekkel - ez A pofonok földje. A magyarországi premier előtt nézze meg az Indexen a filmhez készült hongkongi videóklipet!
A film rendezője és egyben főszereplője, Stephen Chow, hatalmas kasszasikert sepert be a tavaly decemberi hongkongi bemutató hétvégéjén - a pofozkodó börleszk-akciófilm-paródia minden eddigi jegyeladási rekordot megdöntött, ráadásul az év legjobb hongkongi filmjének díját is elnyerte.

Ájuldozó kritikusok

A pofonok földje
Tekintse meg képeinket!

Chow az Index számos munkatársának legkedvesebb filmjével, a Shaolin Soccerrel már bemutatkozott Amerikában, de akkor olyan kevés moziban vetítették a filmjét, hogy az igazi áttörés egészen 2005-ig váratott magára. A pofonok földjét először idén januárban, a Sundance fesztiválon vetítették le a levegőért kapkodó nézőknek - Roger Ebert, a Chicago Sun-Times legendás hírű filmes írója a vetítés után csak ennyit mondott: "Jackie Chan és Buster Keaton találkozása Quentin Tarantinóval és Tapsi hapsival!"

Az amerikai kritikusok azóta is óriási lelkesedéssel fedezik fel maguknak A pofonok földjét, szinte nem is jelent meg róla negatív írás. "Minden, amiről a Kill Bill álmodott, de soha nem sikerült neki" - írta róla James O'Ehley, a Movie Gurus szakírója. "Stephen Chow mozgalmas, kimerítő, makacsul szórakoztató filmje egy nagy mixerbe önti fél évszázad nemzetközi popkultúrájának forgácsait és aztán sebesen pörögve összekeveri őket" - jellemezte a filmet A.O. Scott a New York Times mozirovatában.

Tarantino nem ezekből a kritikákból értesült Chow filmjéről; a kultrendező már az év elején csak azért rohant be kollegája hongkongi irodájába egy pillanatra, hogy egy viharos öleléssel tudtára adja, mennyire tetszett neki A pofonok földje. Chow sosem találkozott vele korábban, csak fotókról ismerte és persze alaposan meglepődött Tarantino lendületes bemutatkozásán.

A sztori

Idő: a negyvenes évek, a helyszín: Szutyok köz. Itt éldegélnek békességben a helyiek, akik legfeljebb csak a határozottságáról és metsző hangjáról ismert hajcsavarós házinénitől (Qiu Yuen) rezzennek néha össze. Amikor azonban felbukkan a rettegett Baltás banda, felbolydul a lakosság. Megkezdődik a harc, és nagy meglepetésre a Baltásokat alaposan helyben hagyják.

A kudarctól keserű banditák Szutyok köz lakói ellen sorra bérelnek fel egy rakás szuperharcost, de hiába. Végső elkeseredésükben egy piti tolvajt, Szinget (Chow) szerződtetik a feladatra, aki boldogan kap az alkalmon, hogy ezzel a kalanddal végre híres bérgyilkos váljon belőle. Szing nem is sejti, hogy megbízatása során találkozik majd Fonggal, a néma lánnyal (Huang Shengyi), aki hamarosan megváltoztatja az életét.

A kritikusok persze majdnem minden alkalommal figyelmeztetik a nézőt: egy pillanatra se vegyék komolyan a filmet, ne próbálják az élet értelmét keresni A pofonok földjében - egyszerűen csak lazuljanak el, dőljenek hátra és érezzék jól magukat.

A néma lány dalra fakad

A huszonkét éves Huang Shengyi élete első filmszerepe volt Fong, a törékeny, néma lány. A rendezővel ellentétben nem Hongkongból jött; a fiatal színésznő a pekingi filmakadémián végzett 2001-ben. Chow egy interjúban elmondta, hogy elsősorban Shengyi ártatlansága fogta meg, és a színésznővel való első találkozása után döntötte el azt is, hogy Fong karaktere néma lesz a filmben. A rendező viszont cáfolta azokat a híreszteléseket, miszerint azért választotta ki éppen őt a női főszerepre, mert emlékeztette őt első szerelmére. "Mondjuk úgy, hogy nagyon is különbözőek" - jelentette ki a szingapúri díszbemutatón Chow.

A pofonok földjével Huang Shengyi egy pillanat alatt a legismertebb kínai színésznők közé került, ő énekli a film egyik betétdalát is, a Nothing Ventured, Nothing Gained című számot. A klipet most az Indexen le is töltheti ezen a linken (23 MB), és megnézheti, hogyan táncol az átszellemült Fong iPoddal a fülében.

Stephen Chow
A hongkongi Chaplinnek is nevezett Chow negyvenhárom éve született Kowloon munkásnegyedében. Fiatalon hatalmas Bruce Lee-rajongó, aztán tizenkilenc évesen jelentkezett egy helyi tévécsatorna színészképzőjébe, de hiába húzott vastagtalpú cipőt a meghallgatásra, alacsony termete (1,73 m) miatt elutasították. Egy barátja segített neki bejutni egy kevésbé elismert esti kurzusra, ami után végül műsorvezetőként kapott munkát egy gyerekműsorban. Hat évig csinálta és ki nem állhatta. "Akkoriban folyamatosan a színészmesterségről, Al Pacinóról és Robert De Niróról beszélgettem mindenkivel. Az egyik barátom erre ezt mondta: "Persze, igazad van, de sajnos még mindig csak egy gyerekműsort vezetsz". Nagyon fájt" - emlékezik vissza erre az időre.

Lassanként bedolgozta magát a tévébe, egyre több kisebb szerepet kapott. 1988-ban első filmes munkájáért (Final Justice) megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Taiwani aranyló-díjat. Neve ismert lett, egyre többet dolgozott, 1990-ben összesen tíz filmben tűnt fel. A kilencvenes években vált Hongkong egyik legnépszerűbb komikus színészévé, leginkább nagysikerű kínai és hollywoodi filmek paródiáiban. Ekkor fejleszti magas fokra kedvelt stílusát, a Mo Lei Tau-t, ami magyarul annyit jelent, "értelmetlen" - ez a jellegzetes vígjátéki irányzat a szinte lefordíthatatlan kínai szóviccek és a lenyűgöző fizikai humor elegye. A siker ellenére úgy döntött, a paródiák helyett valami mást, valami teljesen eredetit céloz meg, ebből lett a Shaolin Soccer, ahol a nyugati, elsősorban amerikai közönséget is észben tartva kevesebb szóviccet használt és a digitrükkös kung-fu rúgásokat a focipályára helyezte át.

A Shaolin Soccer (2001) új állomás Chow pályáján; a film a Miramax forgalmazásában Amerikába is eljutott. Stephen Chow-t Quentin Tarantino a legjobb mai hongkongi színésznek nevezte, 2003-ban a Time magazin címlapjára is felkerült. Innen már egyenes út vezetett első olyan filmjéhez, amit már amerikai stúdió gyártásában készített: A pofonok földjét (Kung Fu Hustle) a Columbia Pictures megbízásából forgatta le. A film bemutatása óta Chow a tengerentúli kritikusok elsőszámú kedvence. Ma már az egyetemeken kínai professzorok tanulmányozzák Mo Lei Tau-filmjei posztmodern vonásait, mire ő csak így felel: "Jólesik nagyon, de az az igazság, hogy ezek a mozik borzasztó egyszerűek. Egyetlen célom volt mindig: szórakoztatni."