További Cikkek cikkek
Lajos bácsi (Koltai Lajos, a film rendezője - a szerk.) eljött a Pál utcai fiúk forgatására, de akkor még nem tudtam, hogy a Sorstalanság szereplőit keresi. Később behívtak egy beszélgetésre, de még ott sem derült ki semmi. Egy éven keresztül hat-hét újabb meghallgatáson vettem részt, miere kiderült, hogy tulajdonképpen én kaptam a film főszerepét. Azóta sem tudom, hogy miért engem választottak, bár Lajos bácsi azt szokta mondani, hogy a szemem miatt.
Olvastad a regényt? Szerinted mi a legfontosabb különbség a film és a könyv között?
A második meghallgatás után elolvastam a regényt, és később a forgatókönyvet is letöltöttem az internetről. Kertész Imre szövege, a könyv nyelvezete nem volt túl könnyű nekem, a forgatókönyvet a párbeszédek miatt könnyebben értettem, de szerintem a regény a belső monológ miatt sokkal erőteljesebb, mint amilyen a forgatókönyv.
Mit tudtál a forgatás előtt a Holokausztról? Mennyivel tudsz most többet a második világháborúról és a zsidóság deportálásáról?
Mielőtt megkaptam Köves Gyuri szerepét, annyit tudtam a Holokausztról, amennyit a Schindler listájából vagy A zongoristából kihámoztam. A forgatás előtt ugyan részt vettünk gyorstalpaló történelemórákon, amiket Lajos bácsi tartott, de azt sajnos nem tudtam meg, ami a legjobban érdekelt volna, hogy miért is történt ez az egész. De igazából nem akarok sokkal többet megtudni erről a tragédiáról, annyira nyomasztó.
Később láttam a forgatás alatt az Élet szép című filmet is, ami szerintem az egyik legjobb Holokauszt témájú mozi. A Sorstalanság a leépülés ábrázolásával ugyan inkább A zongoristára hasonlít, mégis van valami benne az Élet szépből is, mivel új szemszögből mutatja be az eseményeket. A Sorstalanság pedig valójában nem is holokausztfilm, hanem egy ember története.
Melyik jelenet volt a legnehezebb a filmben?
A mostohaanyámmal, Schell Judittal közös jelenetet kellett felvenni a legtöbbször, de a legnehezebb, lelkileg leginkább megterhelőbb jelenet talán mégis az volt, amikor Citrom Bandi rám üvölt, hogy elhagytam magam, tetves vagyok, koszos vagyok, és már hetek óta nem fürödtem. Ez az a jelenet, ahol elkezdődik a főszereplő, Köves Gyuri leépülése, amikor kezdi elhagyni magát, elveszti a reményét, és nehéz volt átérezni ezt a lelkiállapotot.
Mekkora volt a színészi szabadságod? A rendező aprólékosan elmagyarázta, hogy mit kell csinálnod, vagy hagyta, hogy te döntsd el, hogyan is reagál a szereplő az adott helyzetben?
Minden forgatási nap előtt megbeszéltük, hogy én mit gondolok az adott jelenetről, hogy játszanám el, azután Lajos bácsi elmondta, hogy ő mit szeretne. Volt úgy, hogy ő mást akart volna látni a képen, mint ahogy én képzeltem, de volt olyan jelenet is, amit azután az én ötletem alapján forgattunk le. Például a film elején takargatom a kabátom hajtókájával a sárga csillagot, mert szégyellem, hogy viselni kell, és a film utolsó jelenetének forgatásakor kitaláltam, hogy újból a hajtókához nyúlok, pedig akkor már nem is volt ott a csillag. Úgy éreztem, a szereplő ezt ösztönösen így csinálná. Végül ez a mozdulat benne is maradt a filmben.
Milyen volt a forgatás hangulata. Lehet-e nevetni egy holokausztfilm készítése közben?
A fontos jelenetekre rá kellett készülni, ilyenkor nem lehetett elhülyéskedni a dolgot. A forgatás után viszont a melegedőben rögtön másról kezdtünk el beszélni, hogy eltereljük a témát. A nyomasztó történet ellenére ez a forgatás nagyon emlékezetes volt, a stáb több tagjával jóba lettem, van olyan szereplő, akivel azóta is barátok vagyunk. A legkeményebb jelenetek felvétele alatt jól jött a stáb profizmusa. Amíg a Pál utcai fiúk forgatásán sokszor a helyszínen döntötték el, hogy melyik jelenetet vegyék fel éppen, addig a Sorstalanságban minden menetrendszerűen haladt, még túlóráznunk sem kellett.
Miben változtatott meg a Sorstalanság?
A forgatás alatt tíz centit nőttem, de szerencsére ez nem zavaró a filmben, mivel már kész voltunk a Budapesten játszódó jelenetekkel, amikor leállt a forgatás, és a táborban felvett jelenetekhez pedig illett, hogy a hangom is mélyebb lett, és az arcom is megváltozott.
A Sorstalanság teljesen megváltoztatott lelkileg is, nehéz megfogalmazni, hogy miben lettem más, talán, ahogy Köves Gyuri, én is elvesztettem a naivitásom.
Mit vársz a film világpremierjétől? Esetleg egy újabb, most már hollywoodi filmszerepet?
Eddig egy színházi szerepen kívül más ajánlatot nem kaptam. Jó lenne viszont, ha a kamera másik oldalán is dolgozhatnék, operatőr akarok lenni. Már a Sorstalanság előtt is érdekelt a fotózás, a forgatáson viszont megismerkedhettem az operatőri munka alapjaival. Volt úgy, hogy megengedték, hogy én vigyem az objektívet, meg a kamerát is, bár ebben segítenie kellett másnak is, mert egyedül nem bírom el.
Szeretném, ha nem változnék meg a premier után sem, és a sok utazás, az interjúk, az állandó figyelem nem lennének rám rossz hatással.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
