Árpád
-2 °C
9 °C

Díjazott, Mylord?

2006.05.29. 17:30
Politikai és háborús művészfilmek vitték a pálmát az ezévi cannes-i filmfesztiválon. Az amerikaiak, Coppola lányával az élen a záróesten partvonalra kerültek. Hétfőn feltekerték a vörös szőnyeget, a sztárok felszívódtak és Cannes újra Siófokká változott.
A cannes-i filmfesztivál versenyprogramja idén meglepetésmentes volt, vagy ahogy a Screen angol napilap fogalmazott, hiányzott az "aha-faktor". Az ifjú Coppolának a francia történelemből szemezgető filmje a kifütyülése miatt kavart egy kisebb vihart, így a rendezőnő meg sem jelent a záróesten. Persze a díjak is elkerülték a látványos, ám a kritikák szerint csak a felszínen tobzódó kosztümös drámát.

Cannes-ban egy nap sem telt el anélkül, hogy Pedro Almodóvar és Penelopé Cruz a sajtó előtt ne vallott volna szerelmet egymásnak. A hollywoodi álomgyár ikonjai is nagy erőkkel vonulgattak a vörös szőnyegen, ami sokszor csípte a francia sajtó szemét. Való igaz, hogy A Da Vinci Kód, az X-Men 3 és az Over The Hedge című animációfilmet övező sztárdömpingről és a zsűritagokról több szó esett, mint a "közepes művészfilmekről". Arról nem is beszélve, hogy a fesztivál születése óta eltelt hatvan év alatt többszörösére duzzadt a program, és annyi szekció csatlakozott hozzá, hogy nemcsak megtekinteni, de átlátni is lehetetlen volt.

A körömrágás elmaradt


Klikk a képre!
Abban minden lap megegyezett hétfőn, hogy az Arany Pálmát újdonság hiányában vitte el Ken Loach, a fesztiválra gyakran visszatérő brit rendező. Bár a zsűri nem panaszkodott, a zsűrielnök Wong Kar Wai The Wind That Shakes The Barley című filmet dicsérő közhelyes sorai között olvasni lehetett: "Meghatott minket ez a film, és egyhangú volt a döntés". A brit direktornak ez már a negyedik kisebb cannes-i díja. "A filmjeim általában négyszer annyi kópiával indulnak Franciaországban, mint Angliában" - magyarázta a francia elismerést az este ünnepeltje a ceremóniát követő sajtókonferencián, majd megjegyezte, "ez a film a megszállásról szól. Erre pedig sok kortárs példát találunk". Az 1920-as évek Írországában játszódó történelmi dráma az ír gerillaháborúk, és az azt követő polgárháború eseményeit dolgozza fel, és olyan kemény ír angolsággal, hogy az angol filmet angol felirattal vetítették.

A Reuters újságirója szerint a The Wind That Shakes The Barley megfelelő választás volt egy olyan fesztivál számára, ahol a politikai témájú filmek vitték a prímet. A Le Figaro szerint a nagy esélyesnek kikiáltott mexikói Alejandro González Inárritu Bábel című amerikai filmje jobban megérdemelte volna az Arany Pálmát. A Libération cikke szerint viszont a Bábelnek pont elég a legjobb rendezés díja, hiszen a mexikói rendezőnek kevesebb időbe telik majd az Arany Pálma megszerzése, mint Ken Loachnak, akinek ezt a rossznyelvek szerint hátbaveregetős életműdíjnak szánták, hiszen "szegény, mindig csak majdnem nyert".

A díjátadó legeufórikusabb pillanatait az az öt marokkói színész hozta, akik megosztva kapták a legjobb férfiszínésznek járó díjat az Indigenes (Bennszülöttek) című szintén háborús filmért. "Nem vagyok hajlandó komolyan viselkedni, ma este mindent a feje tetejére fogok állítani" - mondta később Jamel Debbouze, aki a díjátadón egyenként szaladt oda Monica Belluccihoz, majd Samuel L. Jacksonhoz, hogy egy-egy puszival külön köszönetet mondjon az elismerésért. A fiúk aztán egy dalra is rágyújtottak, amit a háborús filmben is énekelnek, és az sem zavarta őket, hogy öten öt hangnemben indultak neki. "Ezt a nótát a francia afrikai kolónián énekelték a katonák, mielőtt Franciaország oldalán háborúba vonultak" - tették hozzá magyarázatként a rákövetkező sajtókonferencián. A hétfői lapok elismerően nyilatkoztak a színészi teljesítményükről.

Bábeli zűrzavar


Tekintse meg képeinket!
Nem ez volt az egyetlen megosztott díj, Almodovar Volver (Visszatérés) című filmjének hat női szereplője, köztük Penelope Cruz, és a rendező régi múzsája, Carmen Maura, kapta a legjobb női főszereplőnek járó díjat. "Nemhogy a hat színésznő atyjának, de egyenesen az anyjuknak érzem magam" - mondta Pedro Almodovar, aki a legjobb forgatókönyvért zsebelt be egy díjat.

"Sokkal jobb, ha van kivel megosztani a díjat, bár rengeteg pletykát hallottunk arról, hogy kinek ítélik majd oda, csak nekem, vagy Carmen Maurának és nekem. Így viszont később, ha beszélünk egymással, felidézhetjük, milyen szép volt, mikor a díjat közösen vehettük át" - mondta Penelope Cruz. Majd miután hozzátette az elmaradhatatlan "szeretlek Pedrót!", elmondta, hogy örül, hogy idén ennyi spanyol nyelvű film szerepelt versenyben. Egyébként szám szerint öt versenyfilmben szólaltak meg spanyolul, de a nyelvi sokszínűséget még egy portugál, egy marokkói, két olasz és egy finn film is fokozta.

A mexikói Alejandro Gonzales Innaritu a legjobb rendezésért járó díj átvétele közben erre reagálva megjegyezte, hogy: "Cannes folyamatosan nyit a latin-amerikai filmek felé is, már most több filmjük szerepel a fesztiválon, mint hat éve, és remélem, a jövőben még több lesz, mert még rengeteg elmesélnivaló történetük van". Innaritu Bábel című filmjében a spanyol, az angol, a japán és az arab nyelvek keveredése teremti meg a nyelvek bábeli zűrzavarát. "Ezt a filmet a családomnak dedikálom, akik úgy éltek, mint a vándorcigányok". A filmet ugyanis három különböző kontinensen forgatták, és az egész Innaritu család végigturnézta a forgatási helyszíneket. "Most ugyanott állok, ahol 2000-ben elkezdtem, amikor az Amores Perros című filmemért megkaptam a Kritikusok Hetének fődíját" - tette hozzá.

Győztek az angolok


Klikk a képre!
Az 59. Cannes-i Filmfesztivál másik nagy ünnepeltje a rövidfilmes Oscar-díjjal is rendelkező Andrea Arnold volt, aki első játékfilmjéért Red Roadért a zsűri különdíját kapta. A brit rendezőnő dogma-elemekkel is gazdálkodó filmje Lars Von Trier új projektjének részeként született meg, amiben három rendező készít egy-egy lowbudget filmet ugyanazokkal a szereplőkkel. Andrea Arnold volt vasárnap este a fotósok kedvence. A Hollywood Reporter a rendezőnő és Ken Loach díja miatt a brit film szolid diadalának nyilvánította az idei fesztivált.

A fesztivál utolsó pillanatait a fesztivaltévé irodájánál töltöttük, ahol a francia stáb közös visszaszámlálással hirdette meg a tizenkét napos mustra végét. A nyertesek ezt követően meg a Majestic Beach nevű tengerparti bárban gyűltek össze, ahol Jamel Debbouze igéretéhez híven nem fogta vissza magát. Sofia Coppoláról pedig ma reggel, a fesztivál zárását követő napon elismerő írások jelentek meg a francia sajtóban.

A díjak:
Arany Pálma-díj: The Wind That Shakes The Barley - Rend.: Ken Loach
A zsűri nagydíja: Flandres - Rend.: Bruno Dumont
A legjobb színésznő: Penélope Cruz, Carmen Maura, Lola Dueńas, Blanca Portillo, Yohana Cobo, Chus Lampreave - Volver, rend.: Pedro Almodóvar
A legjobb színész: Jamel Debbouze, Samy Nacéri, Roschdy Zem, Sami Bouajila, Bernard Blancan - Days of Glory, rend.: Rachid Bouchareb
A legjobb rendező: Alejandro González Inárritu - Babel
A legjobb forgatókönyvíró: Pedro Almodóvar - Volver
A zsűri különdíja: Red Road - Rend.: Par Andrea Arnold
Arany Kamera-díj a legjobb elsőfilmnek: A fost sau n-a fost? - Rend.: Corneliu Porumboiu
Arany Pálma-díj a legjobb rövidfilmnek: Sniffer - Rend.: Bobbie Peers
A zsűri díja: Primera Nieve - Rend.: Pablo Aguero
Különdíj: Conte De Quartier - Rend.: Florence Miailhe
Cinéfondation-díjak
Első díj: Ge & Zeta - Rend.: Gustavo Riet
Második díj: Mr. Schwartz, Mr. Hazen & Mr. Horlocker - Rend.: Stefan Mueller
Harmadik díj (megosztva): A Vírus - Rend.: Kocsis Ágnes, Mother - Rend.: Siân Heder, Un Certain Regard-díj: Luxury Car - Rend.: Wang Chao
A zsűri különdíja: Ten Canoes - Rend.: Rolf De Heer
A legjobb színésznő: Dorotheea Petre - Dans Cum Mi-Am Petrecut Sfârsitul Lumii, rend.: Catalin Mitulescu
A legjobb színész: Don Angel Tavira - El Violín, rend.: Francisco Vargas
A zsűri elnökének díja: Meurtričres - Rend.: Patrick Grandperret