Natural Born Artist

A Diamond Clubról nem szabadna írnunk, mert bosszantóan gyenge film. El kellene felejteni, hogy készült egy olyan mozi, amiben a rossz ízléssel megírt forgatókönyvet rendkívül gyenge dialógusokkal, és egy visszataszító, épp ezért megfejthetetlen főhőssel próbáltak feldobni.

Arról kell írni, hogy Vécsei Márton filmjében semmi sincsen eltalálva, kivéve Trokán Nórát, Elek Ferencet és Keresztes Tamást. Előbbinek van két-három olyan mufurc pofavágása, amit el lehet hinni, a középső ügyesen hozza az ügyvéd karaktert, a harmadik pedig egy vicces szemmozgásból is képes karaktert építeni. A többi a színészektől a történetig annyira gyenge, hogy nem szívesen bántunk meg senkit. Mert a főszereplő Uglár Csaba mégiscsak egy tehetséges képzőművész. Befestették a haját sárgára, majd megkérték, hogy a borzalmas, papírízű mondatokkal kezdjen valamit, ő megpróbálta a dekadens művészt megmutatni, de nem csak az ő hibája volt, hogy nem sikerült. Emberek néha pisztollyal hadonásznak a filmben. A szereplők mennek egyik helyről a másikra egy szipuzó taxissal.

A Diamond Club egy nagy művészeti performansz, amit a főcím alatt el is mesélnek rendesen: sztárművészünknek elege lesz, és születésnapjára egy óriási guillotine-t állíttat az Erzsébet-hídra. Öngyilkossági és művészi szándékai megfelelően találkoznak: utolsó aktusként saját fejét vágná. Eladja lakását, megerőszakol egy prostituáltat, lógatja pöcsét, vagyis készül a performanszra. Mindeközben a férjével boldogan, de közhelyesen élő lányt, akit az egyébként tehetséges Tenki Réka alakít reménytelenül, elkezdi érdekelni ez a fura figura. Mondjuk még nem sikerült kiderítenem, hogy miért, de mások sem tudták elmagyarázni. Talán kitörne a megszokott életéből, de ezt csak tippelem.

Vécsei filmje az elképzelések szerint a művészlétről, és így természetesen a művészetről és a kultúráról kellene beszéljen, de valahogy minden elszabadul, ahogy Mickey és Mallory a Született gyilkosokban. Csak itt érdektelen. (2/10)