Mutánsok hozták volna el az atomháborút

Megszokhattuk, hogy egy szuperhősökből álló csapatot leginkább egy világméretű végítélettel fenyegető veszély állíthatja megfelelő kihívás elé. Az már viszonylag ritkább, hogy az X-men: Az elsőkhöz hasonlóan a filmkészítők nem egy kitalált világégéshez hívják a főszereplőket, hanem éppen őket tegyék felelőssé egy valódi történelmi esemény kirobbantásáért, majd megoldásáért is.

A kubai rakétaválság pedig tökéletesen megfelel a kívánalmaknak. A világ 1962 végén annyira valószerűtlenül közel sodródott egy atomháború kirobbanásához, amelyet végül az utolsó pillanatban mégis elkerült, hogy egyáltalán nem lett volna hihetetlen, ha az X-men: Az elsők tálalásának megfelelően valójában egy Bond-gonoszokat megszégyenítő, energiaelnyelő Kevin Bacon próbálta volna a két szuperhatalmat egymásnak ugrasztva kirobbantani a nukleáris armageddont, hogy aztán az életben maradt mutánsokat vezetve uralkodhasson.

Ugyan a film csak nagy vonalakban mutatja be a konfliktust, és a 60-as évek hangulatát is csak a korabeli archív felvételek miatt érezni ki a számítógépes grafikával felpörgetett jelenetekből, az X-Men előzménytörténete azért elég pontosan leköveti az eseményeket. Csak itt mindenről a mutánsok tehetnek.

Az nem derül ki a filmből, hogy vajon az 1961-es disznó-öbölbeli invázió után újabb amerikai kísérlettől tartó Fidel Castrót is az egykori náci orvost alakító Kevin Bacon irányítja-e, de azt a filmben is láthatjuk, hogy az amerikai Jupiter rakéták törökországi telepítését már a gonosz mutánsokat tömörítő Pokoltűz Klub biztosítja be. Bár a Jupiter rakéták telepítése a valóságban már korábban megkezdődött, Hruscsov pedig ennek megfelelően már nyár végén tapogatózott Kubában, azért hihető lehet, hogy a Mengeléből maffiózóvá átvedlő Bacon mesterkedése miatt alakulnak végül így a dolgok.

Külön öröm, hogy a gonoszok nem rögtön John F. Kennedyt vagy Nyikita Hruscsovot, hanem csak a háttértanácsadóikat dolgozzák meg. Az már kevésbé meggyőző, hogy Bacon ékegyszerű sokkterápiával, előbb egy gyémántformát öltő fehér bikinis nő és egy teleportáló démon látványával, majd egy mentális hancúr ígéretével és gonosz csapatának felfedésével veszi rá a két befolyásos katonai vezetőt a törökországi, majd a kubai rakétatelepítésekre.

Az pedig kész szerencse, hogy a CIA már jó előre az ördögi Bacon és társai nyomába eredt, ráadásul a szupergonoszok ellen még időben engedélyezték a telepata Charles Xaviernek és a film során Magnetóvá érő Erik Lehnsherrnek, hogy mutánscsapatot toborozzon. Az első jelöltek így már javában kiképzésük közepén járnak, mire Kennedy egy héttel a felderítőgépek felvételein észrevett, épülő szovjet rakétaállások felfedezése után október 22-én elmondta, a filmben archív felvételről is látható beszédét, amelyben bejelenti, hogy bármilyen Kubából indított rakétát az Egyesült Államok elleni szovjet agresszióként fognak fel.

A rögtön bevethető csapatra nagy szükség is van, hiszen Bacon vérbeli Bond-gonoszként a kihagyhatatlan szuper-tengeralattjárón  követi a Kuba körül vont amerikai tengerzárhoz közeledő teherhajót, hogy biztosan kieszközölje a farkasszemet néző amerikai és szovjet flotta összecsapását, de végső esetben saját magát bombaként használva is kirobbantsa az atomháborút.

Bár eddigre a forgatókönyvírók már teljesen elrugaszkodtak a valódi eseményektől, de azért nyomokban még az utolsó nagy összecsapás is épített a történelemre: habár a Magneto által a vízből a magasba emelt tengeralattjáró nehezen tudott volna becsapódni Kubában, ugyanakkor az X-men Blackbirdjének lezuhanása egybevág egy U-2-es amerikai felderítőgép végzetével, amelyet egy nappal  a válság megoldódása előtt, október 27-én lőttek le a sziget felett.

Hruscsov valójában már október 26-án írt levelében felajánlotta, hogy kivonják rakétáikat a szigetországból, amennyiben az Egyesült Államok megígéri, hogy nem indít inváziót Kuba ellen, de – ahogy azt már a szintén a hidegháború idején, csak kicsit később játszódó Watchmenben is láthattuk – a film az október 28-án megszülető megállapodás hátterében is a közös veszély, a mutánsok elleni összefogást sejteti.

Amit a valóságban Robert F. Kennedy tanácsa és a titkos megállapodások, azt a filmben a Magneto által a hadihajókra visszairányított, de végül becsapódás nélkül a levegőben robbanó rakéták érik el. Egy héttel az október 28-i megállapodás után a szovjetek elszállították a rakétákat, az amerikai tengerzárat hivatalosan ugyanakkor csak november 20-án függesztették fel.

A történelmi eseményeken csavartak egyet-kettőt, de legalább az Indiana Jones 4, a Sztalker játékok után újból kiderült, hogy a szovjetek tényleg kísérleteztek a gondolatolvasással. Máskülönben hogyan fejleszthették volna ki a telepata képességeket blokkoló sisakot, amit Magneto a Pokoltűz Klub urától nyúl le a végső leszámolásnál?