Vendel
5 °C
20 °C

Már csak Brad Pitt hiányzik

2011.09.25. 23:42
4 hozzászólás

Cannes 14 óra autóval, Miskolc kettő és fél vonattal, és bár jachttal nem tudjuk megközelíteni a helyet, hasonlóság több is van a két filmfesztivál között. Miskolcon nyolcadik alkalommal rendezték még a Jameson Cinefestet. 2011-re biztos úgy fognak emlékezni a szervezők és a nézők, mint a fordulat évére.

Két szűk napra tudtunk csak Miskolcra jönni a Jameson Cinefestre, de ez alatt láttunk londoni ufótámadást, gyönyörű celebmellet, rákos-szerelmes mozit, Sundance-nyertes filmet. Ezekre mindjárt kitérünk részletesen, de előtte bizonyítani próbáljuk, hogy Miskolc nem kisebbet vállal, minthogy a magyar ember Cannes-ja legyen.

Martha Macy May Marlene
Martha Macy May Marlene

Erős állítás ez, tudjuk, de nyolc év alatt most először olyan versenyprogramot állítottak össze Csákvári Géza, a Népszabadság újságírója, filmfesztivál-turista és Cinefest művészeti igazgató vezetésével, hogy picit Cannes-ban éreztük magunkat. Ez nem egy kósza párhuzam, soroljuk gyorsan a konkrétumokat: 1. találtak egy elszigetelt helyet, ahol nagyon szeretik a filmeket 2. az idei cannes-i válogatásból több fontos filmet elhoztak (Michael, Martha Marcy May Marlene, Ott vagy?, A nyughatatlanok kora) 3. itt sem kell jegyet venni. Egyébként friss filmek jöttek Locarnóból (a győztes rendező is itt volt Legjobb szándék című filmjével), Karlovy Varyból és Sundance-ről is.

Tizennégy nagyjátékfilm a versenyben, mindegyik magyarországi ősbemutató, hat játékfilm versenyen kívül, kilenc filmklasszikus, tizenkilenc kisjátékfilm, tíz dokumentumfilm, tizenöt animációs film, három kiállítás, három workshop, konferenciák.

2011-re a fordulat éveként emlékeznek majd a fesztivál történetében: az európai filmfesztiválok térképén láthatóvá váltak, ami óriási dolog, benne van nyolc év (ezt nem tudja megspórolni a Neményi Ádám-féle budapesti álomfesztivál sem például). A Cinefest egyre több embert érdekel, 12 ezer nézője volt a filmeknek becslések szerint, de csak azért, mert többen nem fértek be. Rendszeresíteni kell majd jövőre a nagyteremben a vetítéseket, mert a két kisebb folyamatosan tele volt, sokan kint maradtak, őket pótvetítésekkel kárpótoltak. Madaras Péter programigazgató a mozi előtti téren, ahol minden este koncertek voltak, azt magyarázta, hogy a koncerteket arrébb kell vinniük, mert annyira sokakat érdekel az is.

A nagy kérdés, lehet-e Miskolc erre az egy hétre célja a hazai kulturális turizmusnak, megindulnak a filmszeretők Pestről, Pécsről vagy Debrecenből? Jönnek már most is sokan, de a lehetőség most látszik igazán, mert tényleg olyan volt a felhozatal idén. A hazai filmforgalmazás nehézségei miatt ráadásul a rendszer adott: jó filmeket sokkal egyszerűbb egy-egy fesztiválvetítésre megszerezni. Lehet, hogy a borzalmas hazai filmes és kulturális helyzetben ez lesz a megoldás, az eseményközpontú vetítés, meglátjuk.

Kell a szponzor

Bíró Tibor fesztiváligazgató hétköznap a helyi művészmozit vezeti úgy, hogy néhány év alatt 16 millióról nullára esett az éves állami támogatása, ezért most a Harry Potterből és a Zöld lámpásból próbálják eltartani a művészfilmeket is. 500 forint a jegyár, lehet egy kockás füzet felett számolgatni, mennyire éri meg.

A filmfesztivál ötlete ennél egyszerűbb: a Jameson a Cinefest névadó szponzoraként évekre előre, írásban rögzítve jelezte, hogy folytatják együtt a filmfesztivált. A dublini filmfesztivál mellett nagyjából még húszat támogatnak ilyen formán csak azért, mert a világ legnagyobb italgyártójának, a Pernod Ricardnak az egyik vezetője imádott filmezni. Miskolcon évekkel ezelőtt sok üveg viszkit adva kezdték a támogatást, majd az eredményes munkakapcsolat miatt már nem csak piát, de pénzt is adnak.

A szponzorok támogatását 25 millió forint körüli állami pénz egészíti ki, de ezzel együtt is nagyon-nagyon kevés pénzből készül ez az egyhetes fesztivál.

Michael
Michael

Brutális, szép és érzelmes filmek

Persze filmek is vannak, ahogy mondtuk, elég jók is ráadásul. Az idei cannes-i filmfesztiválról több érdekesség is érkezett, ami valóban óriási szó. Itt volt a megrázó osztrák film, a Michael a lakásában egy gyereket fogva tartó férfiról, ami Markus Schleinzer, Michael Haneke munkatársának első rendezése (itt írtunk róla); a botrányos Olsen-ikrek tehetséges és eddig jó formán titkolt tesójának, Elizabethnek a főszereplésével készült, Sundance-ben díjazott jó hangulatú, beteges szektafilm, a Martha Marcy May Marlene.

Itt volt a sokszor giccsbe hajló kedves tinifilm, Gus Van Sant különös története egy rákos lány és egy szülei halálát feldolgozni nem tudó fiú szerelméről szóló A nyughatatlanok kora. És persze az egyik nagy meglepetés, a külföldi blogokon és itthon is ajnározott az Idegen arcok (Attack the block) volt, ami egy dél-londoni durva negyed toronyházában lakó fiatal bandáról szól, akik kinyírnak egy ufót. Erős és szórakoztató film volt fűvel, humorral és öldökléssel, ami meglepően jól össze lett rakva a büdzséjéhez képest.

Restless
Restless

A nyitófilm az Emma Stone főszereplésével készült A segítség volt, ami Oscar-esélyesként került szóba, mert a hatvanas években játszódó történet elég provokatív témát dolgoz fel: déli családoknál szolgáló fekete nőkkel készít interjút a főszereplő. A zárófilmet az HBO hozta:az Oscar-díjas rendező, Curtis Hanson (8 mérföld, Szigorúan bizalmas) által készített, Válság a Wall streeten (Too Big to Fail) című film célja egy lehetett, hogy legalább egy picit megmutassa a Lehmann testvérek bedőlésével induló gazdasági válságot. Az eredmény olyan sikeres és érthető lett, mintha a rendezői babérokra törő Matolcsy György  elmagyarázná Chikán Attilának, mi miért van a gazdasági válságban.

Too Big To Fall
Too Big To Fall

Óvni, szeretni és támogatni

Idén Cannes-ban egy fura hír járta be a magyar és a világsajtót: Neményi Ádám Szőcs Gézával megtámogatva egy budapesti A-kategóriás filmfesztivál gründolását jelentette be. A céldátum nagyjából ugyanez az időszak, vagyis szeptember lenne. Óriásipénzekről, sztárvendégekről beszéltek. Egy nagy mondás persze magával hozhat befektetőket és kormányzati támogatást, de a kultúra természete szerencsére olyan, hogy nagyon sok időt és energiát kell beletenni a sikeres megvalósításhoz.

"A jó filmhez puska, szép nők és egymillió dollár kell. A miskolci fesztiválnak mindene megvan, bár az egymillió jól jönne neki" - fogalmazta meg szórakoztatóan, de pontosan a Cinefest helyzetét a díjátadó gálán Krzysztof Wierzbicki, aki legalább 60 dokumentumfilmet rendezett, miközben a legendás Krzysztof Kieslowskinak is az asszisztense volt.

Attack Block
Attack Block

Miskolcon nyolcadik alkalommal rendezték meg a Jameson Cinefest nemzetközi filmfesztivált, ami rendkívül erős versenyprogramjával Magyarország legjobb filmfesztiválja lett. Ez az előbbi egy mondat volt, aminek nem sok kapcsolata van a valósággal, mert a mezőny az összehasonlításhoz eltűnt. Filmszemle nincs, a Titanic és a Mediawave bajban, korábban Fehérváron és Pécsen is próbálkoztak, de csak Miskolc maradt talpon.

A díjak

A Jameson CineFest fődíját, a miskolci születésű Oscar-díjas rendező-íróról elnevezett Pressburger Imre-díjat Karl Markovics filmje, a Lélegzés (Atmen) kapta, melyet a férfi főszereplő, Thomas Schubert vett át. Ausztria egyik legismertebb és legnépszerűbb színészének első rendezése az ország Oscar-jelöltje is. A zsűri nagydíját szintén osztrák vitte el, a Michael című film. Max Zahle Raju című filmje lett a legjobb kisjátékfilm, Nagy Viktor Oszkár Két világ közöttje a legjobb dokumentumfilm. Az animációs blokk fődíját a Mint a nappal és az éjszaka nyerte. A FICC, azaz a Nemzetközi Filmklubszövetség Christian Schwochow A láthatatlan nőjét (Die Unsichtbare) tüntette ki a Don Quijote-díjjal. A Film New Europe díját Adrian Sitaru magyar-román koprodukcióban készült Legjobb szándéka kapta, amit Vágási Emőke koproducer vett át. Az először felálló nemzetközi zsűri a Lélegzést díjazta, ami elnyerte a kritikusok díját is.