Szőke csajon is lehet bukni

Amikor egy stúdiófőnök zöld utat ad egy filmnek, kismillió faktort figyelembe kell vennie döntésekor, melyek közül az első és legfontosabb az, hogy mennyi pénzt fog hozni az adott projekt. Ha nem egy trükkökkel és robbanásokkal teletűzdelt Michael Bay-filmről, vagy egy megalomán James Cameron-projektről van szó, a költségek jelentős részét az emberanyag visz el, ebből is a főszereplő. Mi ér többet, Julia Roberts mosolya, vagy George Clooney fejbiccentése? Megéri húszmilliót fizetni egy szereplőnek a film százmilliós büdzséjéből?

Akadnak olyan nevek Hollywoodban, akikkel tulajdonképpen mindent el lehet adni, ők az úgynevezett bankable faces, azaz eladható arcok kategória csúcsragadozói, a Tom Hanks-Brad Pitt-Johnny Depp vonal kevés számú képviselői. Ha velük készít az ember filmet, nem nagyon bukhat rajta, hacsak mindent el nem tol, márpedig arra azért Hollywoodban nagyon ügyelnek, hogy ez csak nagyon ritkán forduljon elő.

A filmkészítés mára kész tudománnyá vált, statisztikusok és elemzők böngésznek táblázatokat egy-egy projekt beindítása előtt, nem mindegy mikor kerül moziba a film, a bevétele függhet attól is, hogy a most felfedezett Disney-sztárocska jövőre elhízik-e és így tovább, nagyon sok olyan tényező van, ami simán megbuktathat egy olyan, papíron nagyszerűnek tűnő projektet is, mint mondjuk a Farkasember, amiről még a gyártó Universal stúdiófőnöke is azt nyilatkozta, hogy mindent elszartak a forgatása alatt, amit lehetett.

Néha az A-listás sztárok, vagy az oda igyekvő reménységek, esetleg a pillanatnyi médiafelhajtásnak köszönhető tiszavirág életű népszerűségüket kihasználó ifjú titánok sem elegek a film abszolút sikeréhez. Joel Schumacher Batman és Robinja nemcsak azért nem működött, mert a forgatókönyv pocsék volt, és az egész film egy félreértelmezett iszonytató giccsbe fulladt, hanem mert amikor ráadták a Batman-jelmezt George Clooney-ra, odalett a csibészes mosoly és a spontánnak tűnő, valójában a tükör előtt begyakorolt fejbiccentés, ami a színész kelléktárának nagyjából nyolcvan százalékát jelentette, és maradt egy pasi talpig gumiruhában, a fején viccesen hegyes fülekkel.Az A-lista mellényúlásai azonban korántsem olyan veszélyesek a stúdiókra nézve, mint a zsinórban bukásokat termelő sztárok vagy egykoron nagy névnek számító, mára viszont egy mosóport is csak nehezen eladó ismert arcok.

A Forbes.com legfrissebb összeállításában azok a színészek szerepelnek, akik a legrizikósabb befektetésnek bizonyulnak a gyártók számára: hiába fizetnek nekik milliókat, filmjeik nem termelik vissza a beléjük fektetett pénzt. Ezt úgy kell értelmezni, hogy ha egy film költségvetése azért 100 millió dollár, mert a főszerepő elvisz belőle húszmilliót, és ráadásul még a bevételből is részesedik, akkor az még nagyon nem elég, ha a film csak 120 milliót termel, azaz minden, a sztárba fektetett dollár fial hatot. Ha ez egyszer vagy kétszer fordul elő, azzal semmi baj nincs, rossz napja mindenkinek lehet (Al Pacino - Portyán), de ha valaki sorozatosan olyan filmekben szerepel, amik műfajtól, rendezőtől, forgatókönyvtől függetlenül buknak, akkor valami nem stimmel a színész körül.

A lista összeállításakor a Forbes olyan színészeket vizsgált meg, akik rajta vannak a 40 legjobban fizetett hollywoodi híresség listáján, és az elmúlt évben legalább három olyan filmet készítettek, amit országosan (USA) is bemutattak (a független filmeket nem vették számításba). Csak azokat az alkotásokat vették alapul, amiket 2011 május 1. előtti mutattak be az amerikai mozik, és figyelmen kívül hagyták az animációs filmeket, mert ezeknél a színész arca, személyisége nem olyan fontos, mint a "rendes" filmek esetében.

A Forbes a sztárok fizetése mellett a DVD kiadások első éves bevételéből a nekik jutó százalékokat és a filmek esetleges haszna után járó részesedést is figyelembe vette, a kiadásoknál viszont csak a gyártási költséggel számoltak, mert a marketing-büdzsék a legendásan ügyes hollywoodi könyvelőknek köszönhetően közel sem tekinthetők hitelesnek. A bevételi oldalon a mozipénztárak adatait és az első éved DVD-eladások számait szerepeltették.

A lista első helyén Drew Barrymore szerepel, aki jelenleg az egyik legkockázatosabb befektetésnek számít Hollywoodban: minden neki fizetett dollár csak 40 centet hoz vissza, azaz az ET egykori szőke kislánya mostanában igen nagy veszteséget termel a stúdióknak. Hétmérföldes szerelem című filmje 42 millió dolláros büdzsére 32 milliót termelt, a színésznő fizetése viszont a 10-15 milliós kategóriába tartozik.

Második helyen az az Eddie Murphy áll, aki korábban súlyos milliókat termelt a stúdióknak, de legutóbbi két filmje csúnya bukás volt: a Seholország 55 millió dollárra 22 milliót, az Üresfejű 60 millióra 11 milliót hozott csak. Azt, hogy egy dollárra Murphy mégis kitermel 2 dollár 70 centet, a Norbitnak köszönheti, ami 60 milliós büdzséje mellé 95 milliós bevételt produkált.

Harmadik helyen találjuk Will Ferrellt, aki 2009 óta állandó szereplője a listának, igaz, az elmúlt két évben még első helyen állt, így a jelenlegi harmadik pozíció előrelépés. Úgy látszik, a stúdiófőnökök csak nem látják be, hogy az egykori tévékomikusnak fizetett 12-16 millió dollár nem a legbiztosabb befektetés, pedig Ferrell csak 3,50 dollárt hoz be minden neki fizetett dollárra. Az a csoda, hogy a katasztrofális Elveszettek földje (100 milliós költségvetés, 70 milliós bevétel) után még akad olyan stúdió, aki bízik benne.

A listán szerepelnek meglepő nevek is, Denzel Washington (4,25 dollár) vagy Nicole Kidman (6,70 dollár) korábban biztos befektetésnek számított, bár akkor még nem kaptak 15-20 millió dollárt filmenként. Tom Cruise kilencedik helye is érdekes, bár ha belegondolunk, hogy Cruise akkor is 20 milliót kap, ha a film 35 millióba kerül, és csak 63 milliót keres (Gyávák és hősök), akkor érthető.