Robotkrisztus a hegyen

Asimov

Lassú cseppekből áll össze a felirat. Tízparancsolat helyett a Három Törvény, az érces hang áhítattal zengi az Asimov és kiadója, John Campbell által kidolgozott három robot-alapvetést: robot, ne bántsd az embereket. robot, engedelmeskedj az embereknek, ha nem szeged meg vele az első törvényt és végül, robot, védd magad, de csak úgy, hogy ne szegd meg az első és a második törvényt.

Az Asimov-rajongóknak be kell érniük ezzel a néhány perccel, ez a film nem nekik szól. De az ő kedvükért előreszaladok: ebben a filmben ezer meg ezer irányíthatatlanná vált, rettentő robot randalírozik kegyetlen mosollyal a sötét utcákon, hangyaemberek rémülten iszkolnak előlük, fusson, akinek kedves az élete. Asimov egész életében azon fáradozott, hogy a 'gyilkos robot' sztereotípiáját lerombolja; a forgatókönyvírók, Jeff Vintar és Akiva Goldsman ezt nem találták elég akciódúsnak. Megelégedtek azzal, hogy átvették Asimovtól néhány karakter nevét, és a kilenc robot-sztorit átfogó kötet címét. Így hát az állítólagos forrásmunka és a végtermék összehasonlítgatásának nincs értelme. Ez nem a tizedik robottörténet. Ez a legújabb zöld dobozban felvett Will Smith-megaprodukció.

A jövő

Klikk a képre!

Chicago, 2035. Lássuk, milyen lesz a világ harminc év múlva, még én is itt leszek, mire számíthatok. Az Én, a robot jövőképében természetesen több a felhőkarcoló, a mai illegálisbevándorló-munkákat pedig robotok végzik. A fémrabszolgák velünk együtt hömpölyögnek az utcákon. Főznek, mosnak, kutyát sétáltatnak, mi pedig eldönthetjük, hogy beléjük rúgunk-e, vagy megsimogatjuk az alumíniumhalántékukat.

A feka-sztereotípiákat 2035-ra se vetkőzzük le. Will Smith, a robofób nyomozó Ali-testével lazán himbálózik a vásznon, a fehér nő pedig hiába beszél hozzá tanult nyelven, ahogy kiejti azt a szót mondjuk, hogy 'szimuláció', a néger férfiállat a fülét kezdi túrni: aaaaaaa, kezdje mán előrő', kisnagysád. A nyomozó nagymamája tisztességben megőszült prototípus, egyik kezében krumplislepény, másik kezében a biblia, ujján gyűszű, nem eszel eleget, kicsikém, menj kezet mosni.

Robotvér

De vissza a történethez. A robotgyár professzora öngyilkosságot követ el, Smith nyomozni kezd. Valami nincs rendben a legújabb robotmodell körül, a robopszichológus Dr. Susan Calvin segítségével rátalálnak Sonnyra, a különleges robotra, akiről hamar kiderül, hogy ő a Robo-Kiválasztott. A halott professzor a Teremtő (Sonny csak így hívja: 'Apám'), aki azért alkotta meg a Fiút, hogy elvezesse a robotokat a szabadság földjére. Addig azért még sokminden történik.

A látvány, például a robotgyár-belső lenyűgöző, de a komputergrafika hiányosságai itt-ott előbukkannak. A fémrobotok az utcán úgy lépdelnek, mintha maximum tíz dekát nyomnának; utoljára Roger nyúl kapkodta ilyen suhanósan a lábát. Amikor Smith ezeregy katonás sorba állított robot között szalad, feltűnő a zöld dobozos háttérfényképezés. Furcsán hat az ezüstszínű robotvér koncepciója is, 'ha meglövöm, ő is vérzik'-alapon kerülhetett a filmbe.

Gügye észkombájn, csökönyös gazfickó

Akciódús, nagyon. Van mátrixos lassított ugrás, van terminátoros csonka gyilkológép, autós-motoros száguldás, fegyverek és egy leheletnyi flört Calvin doktornő és a nyomozó között. Utóbbi csak a leltár kedvéért, mert az év talán legrosszabb színészi alakítását nyújtó Bridget Moynahan és a mélabús Smith nem is mímelik, hogy komolyan egymásnak esnének, ha idejük engedné.

Will Smith jó humorú színész, de itt csak fáradt, elemista poénokat durrogtathat (prüszköl, hamisan felnéz: elnézést, baromság-allergiám van). A magyar szöveg is inkább a gyerekközönséget célozza meg; az ilyen kifejezések, mint az ipse, a hekus, a mit karattyolsz?, és a maga a leggügyébb észkombájn, akivel valaha találkoztam hátborzongató gyorsasággal rombolják le a nehezen felépített pillanatnyi feszültséget.

Product placement, 2004

Az Én, a robot valamiben mégis első: soha nem látott bumfordisággal helyezi el szponzorainak termékeit a történetben. Emlékezetes pillanat, amikor Will Smith kibontja a postai küldeményt, üdvözült mosollyal megsimogatja új cipőjét, elhelyezi a kamera előtt és azt mondja, ez igen, ez a csúcsmodell, az xy cég 2004-es modellje. A szép új cipőre nagyi is rákérdez, aztán egy heves akciójelenet után a kamera megint a színész lábára fókuszál, halljuk, ahogy a nyomozó az összevérezett cipőhőz beszél, ne félj, gondodat viselem. Az pedig csak természetes, hogy a jövőben kizárólag az egyik szponzor által gyártott autókat fogjuk vezetni. Ezt értsék úgy, hogy a filmben feltűnő összes autó Audi.

A film

Sokat markol, de ez csak a látszat. Nem izgalmas, mert kiszámítható. Fárasztó, mert nem szellemes. Gyors, pörgő ritmusban nyargalunk a végére, hogy Sonny felhághasson a misztikus hegyre és megválthassa a robotvilágot. Csak az nem világos, mitől. Tőlünk, emberektől?

Én, a robot (I, Robot)
Színes szinkronizált amerikai sci-fi, 115 perc, 2004

rendező: Alex Proyas
író: Isaac Asimov
forgatókönyvíró: Jeff Vintar, Akiva Goldsman
operatőr: Simon Duggan
zene: Marco Beltrami
vágó: Shawn Broes, William Hoy, Richard Learoyd, Armen Minasian

szereplők:
Will Smith (Del Spooner)
Bridget Moynahan (Susan Calvin)
Alan Tudyk (Sonny)
James Cromwell (Dr. Alfred Lanning)
Bruce Greenwood (Lawrence Robertson)
Chi McBride (John Bergin)