Judit
-2 °C
8 °C

Szigorúan metroszexuális

2006.07.20. 14:01
Minden idők leghíresebb metroszexuális kalóza klasszikus kardpárbajokkal, használható poénokkal és visszafogottan felpolcolt női dekoltázsokkal tért vissza. Ja, és digitális szörnyekkel. A többmagos processzorokkal dolgozó szuperszámítógépeknek köszönhetően a film végén már rutinosan mondjuk, hogy tyű, vagy még inkább hogy baszki.
Ha valamivel hatszázötven millió dollárt lehet keresni, azt biztos, hogy érdemes továbbfejlesztve, módosítva és updatelve újból piacra dobni. Elég a dobozra ráírni, hogy új összetétel, meg hogy most százötven százalékkal több hatóanyag. Pontosan ezt történt a Karib-tenger kalózaival is, itt a folytatás, amiben százharminc százalékkal több a kardcsörte, kétszáz százalékkal több a digitális filmtrükk, és legalább háromszáz százalékkal több élőholtat pakoltak bele. Bónusz kannibálok. Csak amíg a készlet tart.

A sztori azért nem nagyon változott: a filmtörténet első metroszexuális kalóza, Jack Sparrow megint halott, de nagyon is mozgékony kalózokkal kerül szembe, a különbség csak annyi hogy a módosított architektúrájú, többmagos processzorokkal dolgozó, nagy teljesítményű szuperszámítógépeknek köszönhetően a halottak már nem csak élethűen rohadnak, de a valósághoz megtévesztésig hasonló korallpáncélt vagy éppen nyálkás kopoltyúkat is képesek növeszteni. Mélyvízi kalózok, na.

A főbb karaktereken sem sokat csiszoltak: Johnny Depp ugyanolyan elegánsan egyensúlyoz a macsó hőst az érzelgős homoszexuálistól elválasztó vékony pallón, és Orlando Bloom is ugyanolyan hősszerelmes, mint az első részben, Keira Knightley pedig még mindig nem igazán tudja, hogy melyiküket is smárolja le közvetlenül a nagy csatajelenetek előtt és után.


Klikk a képre!

Mindezt tényleg kétszáz százalékkal szebb trükkökkel tálalják nekünk, bár azért az látszik, hogy ha már alaposan kidolgoztak, beállítottak és lerendereltek egy digitális effektet, ha már barkácsoltak egy célszoftvert, hát használják is: a tengeri szörny hajószaggató jelenetét legalább háromszor élvezhetjük, a végén már szinte rutinosan nyúlnak fel a digitális csápok, és mi is rutinosan mondjuk, hogy tyű, vagy még inkább hogy baszki.

Talán csak a forgatókönyvíró lejtőkön leguruló tárgyak iránt érzett vonzalma sok kicsit: Will Turner alig egy órán belül egy emberi csontokból épített gömbbel és egy malomkerékkel is lebucskázik óriási pusztítást végezve az aljnövényzetben. Elsőre még látványos, másodszorra viszont már érezni, hogy ez a diszkontcsomagolás, a most minden dobozban ajándék.

De persze ettől még A Karib-tenger kalózai - A holtak kincse az, ami az első rész is volt: egy izgalmas kalandfilm, animációs szörnyekkel, klasszikus kardpárbajokkal, használható poénokkal és visszafogottan felpolcolt női dekoltázsokkal. Csak azért az mégiscsak dühítő, hogy ha egy film százötven perc után azzal a felszólítással ér véget, hogy "Induljunk". Még akkor is, ha nemsokára itt a harmadik rész, háromszáz százalékkal több digitális effekttel, és remélhetőleg négyszáz százalékkal több lezárt cselekményszállal. Hogy a kétszáz százalékkal kevesebb lejtőről leguruló főhősről már ne is beszéljünk.