Nem rosszabb az állatnál

Park Chan-wook filmje lehengerlő és döbbenetes. Törvényszerű jelenetek követik egymást Oh Dae-su 15 éves kényszer-szobafogságot követő öt napos kegyetlen leszámolásában, amikor a középkorú, félőrült férfinek egyetlen célja megtalálni és megbüntetni az embert, aki a nevében megölte a feleségét, és aki elvett 15 évet az életéből. Lee Woo-jin azonban tálcán kínálja magát, a "ki" után ezért a "miértek" lesznek fontosak, a felismerések pedig újabb bosszúkat és kínos önmegalázásokat szülnek.

Váliumgáz

Tekintse meg képeinket!

Az Oldboy olyan látványvilágot tár elénk, ami ismét megerősíti Ázsia überelhetetlenségét. Elképesztő toronyházak, osztott képmező, kortárs balettnek beillő verekedések, rémes tapéták között. Egy végtelen szép klip, dühítően jó zenével és alaposan megírt történettel.

Ezt a filmet nem elsősorban dél-koreaiaknak készítették, története görög dráma, karakterei Freud kezeltjei lennének, zenei aláfestése többek mellett Vivaldi, befejezése hollywoodi, hatóanyaga pedig váliumgáz. És hogy egy non-PC megjegyzéssel árnyaljam a képet, az Oldboyt európai szemmel is jól azonosítható dél-koreaiak játsszák.

Fogkefe, kalapács, olló

Az Oldboyt egyetlen kritika, az erőszakosság vádja érheti. De a bosszú erőszakkal és nagyon sok vérrel jár; és ameddig a híradónál nincsen 16 éven felüli nézőinknek szóló korhatárkarika, addig a kisnyugdíjasok hiába tüntetnek a Toldi mozi előtt.

Amikor az erőszak a fogat fogért elven alapul, és baromi feszültek lennénk, ha nem történne meg, akkor az erőszak helyénvaló és kívánatos. Ha az erőszak úgy erőszakos, ahogy azt megismertük, akkor pedig felhúzhatjuk a pulcsinkat a szemünk elé, mint gyerekkorunkban a tévé előtt.

Annál szebb lesz, amikor a kötésszemek lukain keresztül mégis meglátjuk az élő polip vonaglását a frissen szabadult fogoly mohón marcangoló szájában, az egyenként kitépett 15 fogtól vérpirosra ázott fehér törülközőt, a törött fogkefét az ádámcsutkába nyomva, az olló élét a kihúzott, betegesen barna színű nyelven. És mindez szép, mert az ember egy állat.

Büdös puma

(Figyelmeztetés: ha meg akarja nézni, ne olvassa tovább; a szerk.) A film nemcsak Tarantinóra hozhatná rá a frászt, hanem Szophoklészre, Freudra, és Nabokovra is. Oh Dae-su és Lee Woo-jin bosszújának hátterében ugyanis az egyetlen egyetemes, az egész emberiségre érvényes törvény, az incestus tabu megsértése, annak a közösség előtt való nyilvánossága, a családon belüli szerelmek ödipuszi félelmei állnak.

Mert az ember egy állat, de - Park Chan-wook szerint - ha nem rosszabb az állatnál, akkor miért ne élhetne?

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!