A legviccesebb pornófilm

A pokol anatómiája az a film, amit Ed Wood forgatott volna, ha történetesen nem az ötvenes-hatvanas-hetvenes években végez csendes ámokfutást a filmgyártásban, ezenkívül nő, horrorpornó helyett pedig csak a szimpla pornóval kísérletezik. A világ legrosszabb rendezőjének szellemi hagyatéka titkos csatornákon keresztül mindenesetre átszivárgott téren és időn, így Catherine Breillat tabudöntőnek, felkavarónak és mélyművészetinek szánt filmjén a közönség empatikusabb része röhögött, a többiek az ablakon kidobott pénzen keseregtek, a termet meg csak a mögöttem ülő, sikeres befektetési tanácsadó hagyta el, de ő végül is a jó döntésekből él.

Forradalom és pornó

A kudarcot túl egyszerű lenne levezetni abból, hogy a kemény pornónak és a filozófiának talán nincs is közös metszete. A férfiaktól megcsömörlő, de mégis folyamatosan a dugásra gondoló nő és a homoszexuális, de a meztelen nő látványától azért rutinszerűen beinduló férfi négy éjszakájának története ugyanis annyira erőltetett, unalmas és szépelgő, hogy még egy kapa mindennapjairól is igazabb filmet csinál az, aki filmet akar csinálni, nem pedig vizuális emlékművet a gondolatainak.

Nehéz egyébként megmondani, mi volt előbb, a rendezőnő ötlete, hogy a titkos naplójába lejegyzett, forradalmi feljegyzéseit megfilmesítse, vagy a produceré, hogy a pornócsillag Rocco Siffredit marketingokokból ismét megfuttassa a művészpiacon.

Annyi biztos, hogy mindkét fél a saját céljaival volt elfoglalva, így a Pokol anatómiájának művészi oldalát a jövőnek hosszú verset író kamaszlány banalitása határozza meg, a pornót meg Rocco jól bevilágított és hitelesen levezetett kúrásai. A kettő közt viszont, ahol a filmnek kellene lennie, két szereplő bolyong tétován, motivációk nélkül, és néha mondanak egy olyat, amitől a néző szégyelli el magát.

Már, ha nem röhög inkább. "Miért nem zártad be az ajtót" - mondja Rocco, akihez képest a Muppet Show figurái élénk mimikájú Hamlet-színészek - "bárki bejöhetett volna". "Vagy bármi" - válaszolja a nő, és hosszasan néz. Később kijelenti, "egy férfi nem adhat életet... Csak elvehet", amit azzal tetéz, hogy "az óceán úgy hánykolódott, mint egy tüzes szuka".

A politikai korrektség jegyében elmondjuk, nem csak a nő beszél hülyeségeket. Roccótól megtudjuk, miért isznak alkoholt az emberek. "Tudod miért isznak alkoholt az emberek? Mert nem tudnak mit mondani a másiknak".

Előkerül a kapa

A történet egyébként, ha valaki SM-ben utazna, annyi, hogy egy ismeretlen okból a férfiakból kiábrándult nő ismeretlen okból meghív magához egy homokos férfit, hogy ismeretlen okból nézze őt esténként. A férfi ismeretlen okból elvállalja a feladatot, ráadásul négyszer megdugja a nőt, közben ismeretlen okból sír. A végén a nő eltűnik, a férfi pedig berúg egy kocsmában.

A történetet nyilván a fent már vázolt gondolatok, és a tabudöntés kellene, hogy megtámasszák. Az erektált hímtag, a szájra helyezett ondócsepp, a takony, a menstruációs vér és annak teaként való elkészítése azonban minden bizonnyal egy Tabuk a filmbe! fejléccel összeállított listáról került a forgatókönyvbe. Értelmük nincs, megjelenésük kimódolt, így a végén, mikor a pornószínész fáradt mozdulatokkal kapát dug fel a rendületlenül alvó színésznőnek, a közönség a térdét csapkodja, mert nem hiszi el, hogy ez az egész teljesen komoly.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!