Vilma
-7 °C
4 °C

'Még csak nem is niggerek'

2005.09.28. 12:30
Régen rúgták már pofán? Nem tudja levezetni a feszültségét? Érik már egy kiadós lelkiismeret furdalás? Nézze meg a Hotel Ruandát! A ruandai tömegmészárlásról dokumentumfilmes hitelességgel szóló játékfilm - melyet sokan úgy emlegetnek, mint az új évezred Schindler listáját - az elmúlt idők legjobb és legmegrázóbb filmje.

A Hotel Ruanda egy valódi esemény valódi szereplőjét mutatja meg. A '94-ben kirobbant ruandai tömegmészárlásban száz nap alatt egymillió ember halt meg, és több millióan kényszerültek elhagyni hazájukat. Az eszetlen öldöklés egyetlen hőse, Paul Rusesabagina, a Hotel Des Milles Collines vezetője 1268 ember életét mentette meg.

"Egyszer majd én is kérek valamit"

Az egykori belga gyarmat örökségeként hagyott hotel a népirtás előtt a gazdag és elegáns üzletemberek, diplomaták szállodája volt. Fényűző éttermében friss rákot, bárjában a legfinomabb skót whisky-ket szolgálták fel. Idejárt az ENSZ békefenntartó csapatának vezetője, Oliver hadnagy (Nick Nolte), és itt kötötték meg a mészárlás előestéjén a hutuk és a tuszik békeegyezményét.

A szállodaigazgató, Paul Rusesabagina (Don Cheadle) nem volt kevésbé elegáns, mint vendégei, finom öltönyben, mindig mosolygósan járt vendégei között. Leste a magas rangú katonai vezetők és diplomaták kívánságait, szívességeket tett, hogy ha egyszer szükség lesz rá, akkor "majd ő is kérhessen valamit". Akkor még nem sejtette, hogy a szívességekért viszonzásul a bajban nem kap majd semmit.

A hutuk a ruandai elnök ellen elkövetett merénylet után a tuszi "csótányok" szisztematikus kiirtásába kezdenek. Rusesabagina hutu, felesége, Tatiana (Sophie Okonedo) tuszi, a szomszédai, a barátai, a rokonai tuszik. Először csak ők menekülnek a hotelvezető házába, aztán minél közelebb kerül a frontvonal, annál többen jönnek. Jönnek a Vöröskereszt által összegyűjtött tuszi árvák, a közeli falvak megmenekült lakói, kétségbeesett fiatalok és öregek. Egyetlen reménységük, hogy Rusesabagina - élete kockáztatásával - befogadja őket szállodájába, és hogy a nyugat megakadályozza a vérengzést.

"Szégyellem magam"

A második világháború utáni legnagyobb népirtást azonban a nyugat tétlenül nézte, harminc ember kivételével kivonták a békefenntartó katonákat, hazamenekítették a nyugati üzletembereket, az újságírókat, és a hivatalos amerikai fórumok az eseményekről csak mint népirtásjellegű tettekről nyilatkoztak.

A Nick Nolte által megjelenített Oliver hadnagy a film egyik legmegrázóbb jelenetében elkeseredetten kéri Rusesabaginát, hogy köpje le. "Szégyellem magamat. Maguk a mi szemünkben még csak nem is niggerek, csak afrikaiak, a nyugat semmit nem fog tenni, hogy megmentse Önöket. Sajnálom, nem tehetek semmit".

De Ruanda nemcsak az ő szégyene, hanem a világ szégyene, a mi szégyenünk is. És hiába mondták a mészárlás tizedik évfordulója alkalmával a Ruandába zarándokló politikusok, hogy soha többé, Afrika tragédiájának koránt sincs vége. A világ vezető hatalmai mai is tétlenül nézik a kongói, szudáni, burundi eseményeket.

Paul Rusesabagina
Az igazi Paul Rusesabagina

Nobel-békedíjat Rusesabaginának!

A Hotel Ruanda az elmúlt idők legjobb és legmegrázóbb történelmi filmje. Nincs benne romantika, finomkodás, felesleges párbeszéd. Szereplői annyira hitelesek, hogy szinte eszünkbe sem jut, játékfilmet nézünk. Vér - szándékosan - csak épp annyi folyik benne, mint bármelyik olcsó akciófilmben, de ahhoz épp elegendő, hogy hányingert kapjunk.

A film kíméletlenül mutatja be a fejünk felett zajló politika őrültségét, a hétköznapi ember tehetetlenségét és kiszolgáltatottságát, és nem utolsó sorban a szolidaritást és a bátorságot, ami miatt még van remény arra, hogy az ember mégsem előzi meg a meztelen csigát a legundorítóbb fajok ranglétráján.

Terry George rendező filmje ugyan nem változtatja meg az emberiséget, és igazságot sem szolgáltathat, de felhívhatja világ figyelmét Afrikára és arra a hétköznapi hősre, akinek cselekedete Wallenbergével mérhető.

Az Index interjúja Paul Rusesabaginával »