Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Kritika cikkek
Rejtett republikánus-vonal
Már ebből a pár mondatból is kiderülhetett, hogy a film nem Bush-ellenessége miatt kerül majd a nemzetközi fesztiválok figyelmének előterébe. Sőt: az alkotópárost Tray Parkert és Matt Stone-t az Amerika kommandó hazai bemutatója után több cikkben is rejtett republikánusnak nevezték. Mivel eddigi sorozataikkal - South Park, Én kicsi Bushom - ellentétben az alkotók az amerikai elnökválasztás környékén óvatosságra törekedtek, saját maguk kasztrálták a filmet, többek között kivágták George Bush figuráját. Míg egy jobboldali médiasztár sem szerepel a filmben, megúszva, hogy közröhej tárgyává tegyék őket, az iraki háborút ellenző sztárok bábjai - Alec Baldwinétól kezdve Susan Sarandonéig - hiú, sznob fontoskodásuk miatt csúnyán végzik. Ezzel Parker és Stone maguk is beleestek az első egész estés mozifilmjükben, a South Park - Nagyobb, hosszabb és vágatlanban kigúnyolt "kínos politikai korrektség" csapdájába.
De nem csak gyávábbak lettek a South Parkos alkotók, hanem kevésbé viccesek és kevésbé eredetiek is. A 107 perces Amerika Kommandóban ugyanannyi poén van, mint a South Park nyolcadik - és egyben legújabb - szériájának egy huszonvalahány perces epizódjában, csak éppen széthúzva. És ezt nem csak az Amerika Kommandó altesti poénjainak hiánya okozza (a filmben a fingást azért egy kiadós hányással pótolják, a szerk.), hanem a műfajváltás: a saját felforgató szürreális világuk helyett elcsépelt akciófilmek - Top Gun, James Bond és a Mission Impossible sorozat - paródiájához tértek vissza. Bár a forgatókönyv az adott szűkös korlátok között maradt, még ezzel is sikerült 2004 egyik legviccesebb filmjét megvalósítani.
Hazafias film bábpornóval
Mindezt persze az 1988-as Csupasz pisztolyban vagy az 1991-es Nagy durranásban már láthattuk. Arról nem is beszélve, hogy a szupercsoport akcióinak áldozatul eső Eiffel-tornyot, Panama-csatornát, egyiptomi piramist az Európai vakáció jóindulatúan utazgató amerikai családja már húsz éve lerombolta. Persze a filmben újabb filmeket is kifiguráznak, mint a hazafias Emmerich-darabok, vagy a Pearl Harbor, és Kill Bill, Star Wars, Mátrix-jeleneteket is felelevenítenek, de azért mégis ósdi lenne az egész, ha mindezt nem marionett bábuk tennék a digitális technika nélkül is fantasztikus látványú, eredeti világban.
Míg az amerikai kritika dicsérte a filmet, a mozikban megbukott: 30 millió dolláros költségvetéssel, 20 milliós marketinggel összesen 32 milliót hozott. Egy mérsékeltebb angol siker, nagyobb német bukás után több európai országban visszavonták a bemutatót, és majdnem Magyarországon is. Végül a sajtó nyomására egy hónapos késéssel egy kópia mégiscsak megérkezett hozzánk, és a film február 24-től látható a Westendben (eddig csak 1414 néző vett rá jegyet). Mivel a film politikai szatírája igencsak lightos a South Parkhoz képest, így a paródiákat zabáló közönség fanyalgásának csak egy oka lehet: a bábműfajhoz nem elég érett, és erről nem csak a film csúcspontja, a nemiszervmentes bábpornó tehet.
Az Egyesült Államokban kivágott szexjelenetnél amúgy több mint ötvenen segédkeztek: csak a drótok végén negyven bábos igyekezett, hogy a Chiodo testvérpár gondos instrukcióit betartsa, az orális részek pedig nem jöhettek volna létre a főszereplők fafejeibe épített kismotorok nélkül.
Rovataink a Facebookon