Harmadik évezred

Persze, hogy mi lesz ezer év múlva, arról csak jósolhatunk, ilyen messzeségbe nem nyúlnak prognózisaink. Égetőbb, aktuálisabb: vajon mit hoz a XXI. század, és mit nem hoz?

Ember és technológia szimbiózisa bizonyosságnak tűnik, persze, nem mindegy, melyik technológia... Merre fejlődik az internet? Mert hiába szónokolunk ilyen-olyan sávszélességekről, és a többi, és a többi, a Net jelenállapotában ugyancsak a kezdet és nem a cél: eszköz csupán. Mesterséges és természetes valóságok nem mosódtak egymásba, a határokat - bár mindent megteszünk azért, hogy eltöröljük - ugyancsak érzékeljük. Határokat és korlátokat: bármennyire is szépen cseng az Internet2 vagy a tele-alámerülés, egyelőre csak közelítjük, előbbit konkrétan, utóbbit távolról, viszont, sajna, még egyiket se élvezzük. Sokkal inkább azon bosszankodunk, milyen lassan jön le ez és az a film, mennyire szegényes a háló látványvilága, meg effélék. (Most a mezei felhasználóról és nem a kiválasztott kevesekről beszélek.)

Ha már internet és XXI. század, akkor a politika is képbe jön: felerősödő és nem ellenőrzött civil szféra, eljelentéktelenedő pártok, középen egymásba integrálódó jobb és baloldal, múzeumi relikviává degradálódó nemzeti eszme, még több globalizáció: remélhetőleg az elnyomó állam helyét nem nemzetek feletti, szintén elnyomó struktúrák, hanem szabad szerveződések váltják fel. Egyetemesség és sokszínűség, a társadalom alapja az egyén, és nem a család, a közösségek nem államhatárok (remélhetőleg úgysem lesznek sokáig) és nyelvek mentén, hanem virtuálisan és szabadon - mellérendelő struktúrákban - szerveződnek. Halott a történelem, béke poraira... (Valahogy úgy, ahogy FM-2030 felvázolta.)

Túlélési stratégiák, avagy hosszú élet? Ismerjük őket: jégbe hűtés / üvegesítés, nanotechnológia, uploading. Szintén FM mondta, hogy az előttünk álló legégetőbb és leginkább megoldást igénylő probléma a halál. A tökéletesen emulált merevlemezre töltött test és szellem, a kapcsolódó, átjárható környezet, a Mesterséges Valóság, távolinak tűnik, célszerűbb tehát - a megvalósítható, de bizonytalan végkimenetelű hűtési módozatok helyett - a nano tudományok fejlesztésére, illetve a kapcsolódó biotechnológiára, klónozásra, génsebészetre, genetikai tervezésre koncentrálnunk. Gyors, a leggyorsabb áttörés alighanem e területeken várható. És akkor végre a megszentségtelenített, meggyalázott Természettel is békét köthetünk: luddita technológiaellenesség helyett a technológiai kutatások begyorsítása, molekuláris gyárak az ipar után, nincs légszennyezés, olcsó a termelés, na persze csak akkor, ha képesek leszünk átállni rá. Merthogy ez az átállás alapjaiban változtatja meg az életet, a társadalmakat. Az atommanipuláció, a nano posztmodern utáni alkímia, megtisztulási folyamat, egyfajta spirituális apoteózis egy minden spiritualitást mellőző vagy teljesen félreértelmezett, lebutított lélek-(tév)képekkel vagdalózó valóságban. Transzhumanizmus és buddhizmus szintézise, a csúcstudomány jegyében.

A lélek az agyban lejátszódó, rendkívül bonyolult biokémiai és egyéb folyamatok összessége. A mechanikus valóság része, ám több is annál: a komplex és dinamikus rendszerekre jellemző emergencia szüleménye. A tudatosság az evolúció eredménye. Az első homo sapiens sapienset - hiába burjánzanak a kreacionista elméletek - nem teremtették, nincs teremtője...

Gépi evolúció: az ember a Teremtő szerepében. Évmilliós folyamatok néhány évtizedbe kódolva. A Különösség prognosztizálható, az Új Intelligencia kollektív, szétosztott tudatforma. A különböző léttípusok egymás mellett, egymást kiegészítve, s nem egymás ellenében tevékenykednek.

Hogy lépést tartsunk a mesterségesintelligencia-kutatás és a robotika által csak messziről közelített, eljövendő gépi intelligenciával, a legszélesebb skálájú tudatmódosítások alkalmazhatók - és most még véletlenül se pszichedéliákra és egyéb tiltott drogokra gondolok...

A cyborg: a mechanikus trendet a biogenetikus váltja. Utána pedig, ha akarjuk, márpedig permanens tudásszomjunk erre predesztinál, irány a világűr...

A számomra optimális forgatókönyv szerint. Csakhogy emberek, tehát gyarlók vagyunk, önös és rövidre látó céljaink távolba nyúló fényes perspektívákat hiúsíthatnak meg.

Közhely, de még mindig igaz: jövőnkről magunk döntünk.