Virtuális építészet VIII.

2000.07.12. 14:15
"Test, cyborg, avatára. Multiplex kaleidoszkópba nézünk; párhuzamosan olvasunk és közlünk gondolatokat, a káosz határáig ívelő és szerteágazó mondatokat: hogy megértsenek, és mi is megértsük. Mikor vagyok multiplex személyiség, én-részecskék összessége? Kik vagyunk? Hol vagyunk? Hogyan testesülünk meg? Mennyire készültünk fel arra, hogy a tudatterek városaiban tevékenykedjünk?" A kérdéseket Marcos Novak az 1997-es párizsi Transz-architektúra szimpózium során tette fel. A válaszokon szünet nélkül munkálkodik.
Avatára-építészet

A tudattereket avatárák lakják. A kibernetikus forradalom az ember és a technológia viszonyát állítja állandó fókuszpontba. Az én mesterséges "kiterjesztése" először a cyborg alakjában testesül meg: noha gépemberré, embergéppé leszünk, a különböző beépített szerkezetekkel, implantátumokkal még mindig konkrét, húsvér, tapintható fizikumokat "erősítenek fel".

Az Alien-tér létrejötte
1998. szeptember és 1999. március között a Walker Művészeti Központban (Minneapolis) "Látványsokk" című, négy részből (tárgy, tér, performance, hibrid) álló kiállítást rendeztek. Novak is kapott meghívást, a Tér-szekcióban a Van Lieshout Műhely "A jó, a rossz, és a csúf", valamint Hisham Bizri és Maria Roussou "Mitológiák" című munkáit kellett elbírálnia. Megtette: írt egy kritikus szöveget, és alkotott egy "kritikus VRML világot", az "Alien-teret".
A következő fázis a cybertérbeli teljes virtualizáció, az avatárák színre lépése. A személyiség folyamatos egésszé három formából - biokémiaiból (test), elektro-mechanikusból (cyborg), tele-virtuálisból (avatára) - áll össze. Mi marad meg a hagyományos designból a virtuális közegben? Még általánosabban: mi marad meg belőlünk? Hogyan valósul meg a VR-ben az érzékelés? Merthogy az eredeti modellekből hiányzott... Következő feladat: a cybertér érzetekkel történő "felruházása", hogy legalább olyan szenzuális legyen, mint a konkrét terek. Márpedig az érzetek testekhez kötődnek, azaz virtuális érzetekkel bíró virtuális testeket kell teremtenünk. Az avatárák tökéletesítéséhez új módszerek kifejlesztése igényeltetik.

Marcos Novak keresi a választ

Novak a tárgy - mező - téridő hármasból indul ki. Az elsőnek a mechanikus műveleteket (vágás, helyettesítés, összerakás) alkalmazó hagyományos (= modern) kollázs felelt meg. A film- és videótechnológiából ismert morphing különböző, de alapvetően hasonló mezők egymáshoz keverése. Míg a kollázs felületeket kezel, addig a morphing a látszatvalóság mögötti mélyrétegeket formálja. A warping (görbítés, hajlítás) a téridő-alakítás módja. Tudjuk: a tér és az idő nem választható szét, n-dimenzionális, görbült téridőbe integrálódtak. (A tér: építészet, az idő: zene. Az építésznek a néző szemét, a komponistának a hallgató fülét kell megterveznie. A likvid-, transz- és avatára-építész nemcsak környezeteket, de e környezetekkel interaktív, navigálható zenét is alkot.) A morphing segítségével már létező elemeket társítunk egymással, a warping viszont ezen elemek valóságát, a téridő "alaptermészetét" módosítja.

Téralkotás

Novak honlapján mozgó mantraként, imamalomként peregnek a szavak - szinte fel se fogjuk, monotóniájuk mégis a tudatunkba sulykolja őket: a transz-epigramma a virtuális építészet legfőbb kifejezéseivel ismertet meg. A jelen és a múlt: középkori világegyetem-ábrázolás, NASA-fotók távoli csillagokról, repülőgép-szerencsétlenség, Burning Man totem, afrikai éhező gyerekek, transz-diagramok, Párizs és Bagdad madártávlatból. Kommentárra sincs szükség, annyira egyértelmű a leltár. Komplex valóság: csúcstechnológia és elképesztő nyomor.

Transz-futurizmus: a hatások. Umberto Boccioni szobrainak, festményeinek izgatott, látszatra szabálytalan, kusza, de rendkívül dinamikus vonalai térbe helyeződnek. A példák: bilbaói középületek. És Novak virtuális környezetei is: 4D Párizs, ISO 4D, torusWarp vagy az Alien-tér. Nagyon absztrakt, a futurizmus és a (Tatlin-féle) konstruktivizmus jegyeit ötvöző formák (paraKockák, stb.), különös motívumok, algoritmusok generálta környezet-modellekké integrálódnak. (A folyamat: mező (field)> forma> 4D> warp.)

Alien-tér

Az idegen, az alien képzete a "globálissal" állítható párhuzamba, annak egyfajta következménye. Nemcsak a Másik, a monstrum, a hibrid, a cyborg, a klón, vagy a transzgenetikus, hanem az eredet nélküli, az irreleváns, esetleg ismeretlen eredetű, a szokásos sémákon, elvárásokon és megértésen kívül leledző. Nemcsak a földön kívüli, de a bennünk létező alien, nemcsak a geopolitikai, de az elidegenedett alien is.

Az alien-teremtés kulturális feltétele a "transz-", a (dinamikusnál sokrétűbb) "likvid", és a virtuális terekbe történő "alámerülés" interaktív, intelligens fizikai térbeli "adaptációja". Az Alien-tér formái úgy változnak, mint a felhők. Pixelek helyett érzékelő alapegységekből, sensel-ekből tevődnek össze. Egymást aktiválják. De zárójelezett szavakat is találunk ugyanitt. A néző / felhasználó helyzetétől, mozgásától függő értelmű mondatokká, költeményekké alakulnak. Máskor VR-re vonatkozó fejtegetések adatbázisaivá. Számos olvasási-navigálási mód, számos olvasat lehetséges. Építészetet, muzsikát, mozit, színházat, adatbázisokat, információ-megjelenítést, játékokat egyesítő, több-felhasználós virtuális környezet. Novak avatárája: átjárható, központ nélküli, sztochasztikus én. Újabb projektjei az Alien-tér és a konkrét terek közötti kapocs létrehozását célozzák.