Pornográfia, feminizmus és szólásszabadság

Az amerikai, non-profit, cenzúraellenes szervezet pontos neve: Feministák a szabad kifejezésért. A brosúrát három egyetemi kutató - Patti O. Britton, Jennifer Maguire és Beth Nathanson - szignálta. Azaz, három nő, tehát hímsovinizmussal aligha vádolhatók. Írásuk célja a pornográfia jobb megértése, a benne rejlő hasznok és előnyök, a pornó és az erőszak viszonyának feltárása. Populáris hitek és tévhitek helyett tudományos igényű tanulmányokat, dokumentumokat és statisztikai elemzéseket vettek alapul.

Obszcenitás és pornográfia között nincs különbség - állítják sokan. Van: az előbbit az amerikai alkotmány szólásszabadságra vonatkozó garanciái közül egyetlenegy sem védi, utóbbit viszont igen. Az obszcenitás agresszív módon láttatja a szexualitást, és általában durva, sértő szándékú. A pornográfiáról nem mondható el ugyanez.

A nők elleni erőszak a szexualitás nyílt ábrázolásából ered - hangzik egy másik érv. Holott egyetlen megbízható amerikai, európai vagy ázsiai kutatás se mutatott ki pornó és erőszak között oksági összefüggést, még a legextrémebb praktikákat megjelenítő képek esetében sem. A tételt illusztráló esszék nem következetesek, gyakran általánosítanak. Agresszív magatartást bármely izgalmi állapotot előidéző jelenség, esemény, tárgy kiválthat, legyen kerékpározás, kalandfilm, labdarúgás, és így tovább, ki-ki a vérmérséklete szerint. Az se igaz, hogy a könnyű hozzáférhetőség növeli a szexuális indíttatású bűncselekmények számát. Európában fordított a tendencia, s míg az agresszívebb XXX-filmjeiről ismert Japánban 2,4 a százezer főre jutó nemi erőszak, addig az Egyesült Államokban 34,5.

A férfiak azért nézik a pornót, hogy másolják a képernyőn látottakat, illetve a nőkre kényszerítsék - szól a harmadik kinyilatkoztatás. Aligha, mert az erőszak és a megfélemlítés egyidősek a homo sapienssel. A pornót kifejezetten tiltó államok - például Szaúd-Arábia vagy Irán - különben sem jeleskednek női egyenjogúságban. Nem a szex a probléma, hanem a nyers erő. Teljes értelmi képességgel rendelkező polgárok amúgy se utánozzák egy az egyben azt, amit tévén, videón, filmen látnak. Erőszakért és kényszerért pornográf képek helyett inkább a "férfias" családi, nemzeti hagyományok okolhatók.

Nikki Nova

A pornográfia lealacsonyítja a nőket - halljuk gyakran. Szex helyett célszerűbb lenne a szexizmust támadni, de nem tiltólistára téve az előbbit. Ahány nő, annyi pornóinterpretáció: az egyik szexistának tartja, a másik meg elfantáziál rajta.

A pornó csak a férfiak számára lett kitalálva. Igen ám, de például az Egyesült Államokban XXX-kazettákat kölcsönözők fele nő. A szexuális tanácsadók gyakran e videókat ajánlják. Alkalomadtán jobban összetartják a családokat, és a párok is sokkal nyíltabban, gátlások nélkül beszélnek a szexről. A pornográfia feszültségeket vezet le, valóság helyett fantázia-változatokat kínál, helyenként - kockázati tényezők nélkül - kielégít, s AIDS sújtotta világunkban már ez sem kevés.

A pornóiparban dolgozó nők áldozatok, kihasználják őket - még egy ismert érv. Hasonló jelenségek máshol is tapasztalhatók, az élet szinte valamennyi területén, (sajnos) a pornó se kivétel. Ám, ha betiltanák, a feketepiac csak fokozná a kizsákmányolást. Nem egy pornósztár állítja: függetlensége munkájának köszönhető.

A pornográfia maszturbációhoz vezet - mondják sokan. Biztos, és akkor mi van? Nem az állam, nem a törvényhozó dolga, hogy ítéletet mondjon az otthoni önkielégítés felett.

A nyílt szexualitást ábrázoló termékek betiltása megvédi, sőt, segíti a nőket - ez az érv se ismeretlen. A múltban a cenzúra általában nem a női egyenjogúságot célozta. Jogaikat - cenzor helyett - elsősorban az Alkotmány szólásszabadságra vonatkozó passzusai védik.

A pornográfia legfőbb hibája a gyenge művészi minőségű képek. "Rossz pornográfiára jó pornográfia, és nem a pornográfia tiltása a válasz" - olvassuk a brosúra zárómondatában.