Gyöngyi
6 °C
13 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Feminizmus és pornográfia

2001.06.11. 14:15
Sztereotípiákban gondolkodunk: a feminizmus szó hallatán, annak főként egy, de rögtön a legradikálisabb vonulatára asszociálunk. Andrea Dworkin, Catharine MacKinnon az ismert szószólók. Tiltanának, száműznének, bezáratnának mindent, amit csak lehet. Önszabályozás helyett cenzorért kiáltanak.
Egy másik vonal: a Feminizmus és szólásszabadság aktivistái. Gyűlöletbeszédek helyett érvekkel, tételesen cáfolnak - róluk a következő részben lesz szó. Dworkin leleplező írásai ugyanis - többek között - arról árulkodnak, hogy a pornográfiánál nagyobb hőfokkal csak a számára a férfinemet jelképező falloszt utálja jobban. Kiszolgáltatottság, megaláztatás, kényszer, még azokban az esetekben is, amikor a szereplők kora nem jelent problémát, választásuk önálló döntés, tudják, mire vállalkoznak, legális szerződést írnak alá tanúk jelenlétében, és ráadásul a megállapodás szerint ki is fizetik őket - nyilatkoztatja ki Dworkin. De vajon nem éppen ő az, aki a női nemet éretlen gyerekek gyülekezeteként, döntésképtelen bábokként láttatja? Amúgy elítéli a szexualitás valamennyi, a hímtag részvételét implikáló változatát.

Általánosít: az összes pornográf alkotás célja "a férfi maszturbáció és a nők még kiszolgáltatottabbá, megalázottá tétele, megerőszakolásuk, lealacsonyításuk, megcsonkításuk, feldarabolásuk, megkötözésük, felpeckelésük, megkínzásuk, legyilkolásuk". A pornódívákra szintén legyárt egy (gyakran hangoztatott) sztereotípiát: "szegények, reménytelenek, stricik űzik őket, gyerekkorukban többszörös nemi erőszakot szenvedtek el". Az aktus minden esetben a nő önfeladásához vezet, még akkor is, ha (látszatra) ő akarja. "Szenvedést okoz a pénisz, a szeretkezés alapvetően szadista tett" - hirdeti a kissé bigott hölgy.

MacKinnon
A kilencvenes évek elején, Indianapolisban egy, híveiből és keresztény fundamentalistákból álló, nőegylet pornóellenes törvényt fogadtatott el. A törvényt Dworkin és MacKinnon írták. Sok badarság mellett az is benne foglaltatik, hogy hölgyek még szabad elhatározásból se dönthetnek úgy: esetleg mégis... Nem, hiszen akkor is a hím-vámpír hatására cselekednek. Ugyanez érvényes a meleg filmek női szerepeket adó férfiaira és a transzszexuálisokra is. A leszbikus aktivista Dworkin kiközösíti a melegeket - a penetráció erőszak, tehát aki élvezi, az egyetért vele, azaz, mint nő, általánosítva pedig az egész női nem aláztatik meg így. Dworkin a jó öreg viktoriánus erkölcsöket posztmodern szósszal locsolja le.

A leszbikus pornót ugyancsak elítéli, hiszen az nem más, mint az "öngyűlölet egyik kifejezési formája". A bíróságokon különös, ám sokak által alkalmazott logikával érvel: a szabad véleménynyilvánítással az egyenlőséget állítja szembe. Egy szélsőségesen kollektivista egyenlőséget, mely leginkább az egyéni szabadságra hány fittyet, s "erényjavító" állami cenzorokra bízza a döntést. A libertariánus feminista Wendy McElroy szerint "a nőket az állam - és nem a szólásszabadság - nyomja el. Az állam - és nem a pornográfia nevében - égették a boszorkányokat. A XVIII. és a XIX. századi törvények - és nem a pornográfia - definiálta a nőket ingóságokként. A XX. századi törvények nem ismerik el a házasságon belüli erőszakot. A nőkkel szembeni korlátokat az állam - és nem a pornográfia - állítja fel. A falakat a cenzúra - és nem a szabadság - hagyja érintetlenül".

Monique Covet
A pornóhistórián végigvonuló vitában a sztárok szintén gyakran, egyre gyakrabban hallatják a hangjukat. Linda Lovelace negatív színekben festette le a szakmát, őt pedig élettárs-stricije űzte az iparba, prostituálta. A másik oldalt főként Nina Hartley képviseli. (Más: az anális szex hajdani bajnoknője a nyolcvanas években még kuriózumnak számított, manapság viszont kuriózum, ha valaki nem vállalja e praktikát.)

Dworkin és MacKinnon agymenéseire azonban nem ő, hanem a Feminizmus szólásszabadság "Pornográfia" című brosúrájának a szerzői adták a legfrappánsabb választ. (Megint más: a magyar Monique Covet a Cannes-i - pontosabban Mandelieu La Napoule - XXX-seregszemlén nyert díjat. Amúgy Anita Blonde-nak is járna már egy Kossuth-díj!)