Jézus vonattal érkezik

Közel 40 ezer gyerek él olyan családban ahol valamelyik szülő börtönben van. Egy nyári táborban csak 25-30-at tud fogadni az alapítvány. A 10-14 éves korosztály mellett idősebbekkel is foglalkoztak már, de az anyagi kereteik miatt erre csak egyszer volt lehetőség. Egy tábor ugyanis 700 ezer forintba kerül, amit az alapítvány maga teremt elő. Az a kevés gyerek, aki a táborokba jár, nagyon hálás és lelkes. 'Mikor jön Jézus, melyik vonattal? Már nagyon várom' - mondta például egy tíz év körüli srác az egyik táborban.

- Mennyire mások ezek a gyerekek?

Hangosabbak, és jobban ki vannak éhezve a szeretetre. Abban is mások, hogy nem jutnának el olyan helyekre, ahová mi visszük el őket. 10-14 éves gyerekek, aki egyébként nagy vagányok, odaülnek mellénk és beszélgetünk. Érzik, hogy otthon valami nagyon nincsen rendben, még ha ez nem is tudatos. Nehéz feldolgozni ezt a gyerekeknek, azt látják, hogy kevesebb pénzből kell élniük, és azt hallják, hogy „na, te is olyan leszel, mint az apád”. Olyan erős diszkriminációval találkoznak nap, mint nap, ami nagyon megnehezíti az életüket. Legalább 10 ezer gyerek él ilyen családban.

- A brossúrátokon azt olvastam, hogy negyvenezer.

Igen, közel annyi, de azt már nem is merem mondani, mert nem hiszik el.

- Miért tartod fontosnak, hogy ezekkel a gyerekekkel foglalkozz?

Ha nem vesszük észre, hogy a leszakadó családokkal, emberekkel foglalkozni kell, akkor nem lesz jó senkinek. Ez olyan, mint a pillangóhatás. Az az ember aki szabadul, lehet, hogy a szomszédom lesz, vagy a gyereke az én gyerekemmel jár iskolába. Nem hiszek abban, hogy törvényeket kell változtatni. Újításokat kell hozni. Oda kell menni ezekhez az emberekhez: „szia, öreg, mi van veled?”. Beszélgetni kell velük, mert a változás belülről indul.

- Elég erre egy nyári tábor?

Egy nyári tábor arra elég, hogy halljanak rólunk a börtönben, az országban. Körülbelül 30 gyerek néhány évig velük táborozik, de utána is igyekszünk mellettük lenni. Levelezünk és meglátogatjuk őket. De ez nagyon nem elég, hosszabb ideig és rendszeresen szeretnének figyelni egyre több ilyen gyerekre. Például ösztöndíjprogrammal segíteni a továbbtanulásukat.

- Hogyan éritek el a gyerekeket?

A börtönben lévő szülőn keresztül. Felajánljuk neki, hogy a gyereke ingyen elmehet nyaralni. Ő a börtönlelkésznek jelez, ha érdekli, mi pedig felvesszük az otthon élő szülővel, gyerekkel a kapcsolatot.

- Elég sokan kieshetnek a körből. Velük mi lesz?

Igen, sokan. Most azon dolgozunk, hogy minél többen megismerjék a munkánkat. A börtönben is, és kint is.

- Milyen egy tábor?

A gyerekeknek egy nagyon nagy pihenés, sok játékkal. Reggeli, strand, ebéd, számháború, vacsora, és sok-sok beszélgetés, ami spontán alakul, de tudatosan is bevonjuk őket. Maguktól is sokat mesélnek, de esténként is körénk gyűlnek. Vannak áhítatok is, szeretnénk egy vallásos jelleget adni a dolognak, de ez nem egy erőszakos missziót jelent. Segítünk abban, hogy halljanak Istenről.

- Mik a terveid?

Mindig oda megyünk nyári táborba, ahol kapunk helyet. Szeretnénk egy telket, ahol lassanként felépítenénk egy házat, ami a miénk. Így az étkeztetési költségek is alacsonyabbak lennének, mert mi magunk főznénk a gyerekeknek. Az evangélikus egyház is sokszor támogatja az alapítványt, de van amikor nem jut rá pénz. Ez függés.

Nyolc hét a nyári szünet, ha lenne egy táborhely, jöhetne minden héten más csapat táborozni, vagy nem csak egy hétre. Tavasszal, ősszel több hétvégi találkozót tudnánk megszervezni, és nem csak 14 éves korig tudnánk foglalkozni gyerekekkel, hanem 18 éves korukig.

Az a vízióm, hogy ránk, mint alapítványra ne legyen szükség. Legyen egy olyan generáció majd, ahol másképp mennek a dolgok, mint erőszak és rablás, meg hátbatámadás.