Az Újházy tyúkhúsleves a magyarok kedvence

A Netpincéren a rendelés után hetek óta szavazás ugrott fel, amin egy előválogatott listából ki lehetett választani a tíz kedvenc magyar ételünket a pacalpörkölttől a rigójancsiig. Egy hónap alatt összesen 77 ezren szavaztak, a szervezők szerint reprezentatív volt a közvélemény-kutatás. Igaz, vélhetően csak a Netpincérre regisztráltak vagy azok töltötték ki, akik az interneten valahol ráakadtak a kedvencetel.hu oldalra. Az eredményt kedden hirdették ki a Symbol étteremben: 26 477 szavazattal nyert az Újházy tyúkhúsleves. Az utolsó 725-tel a tarhonyaleves lett.

Kicsit félve mentem a sajtótájékoztatóra, egy újságírónak kellemetlen lehet, amikor azt méregetik, vajon csak enni jött-e. De mivel kifejezetten az evésről volt szó, nem volt kínos, szerencsére az étterem személyzete sem éreztette velünk, hogy nem fizető vendégek vagyunk. A hangulatos eredményhirdetést Fülöp Zoltán szervezte, aki csak magunk közt jegyezte meg, hogy ő írta régen a Kolbászbajnok blogot. Pedig egyáltalán nincs mit szégyellnie azon, hogy a blogolás hőskorszakának legendás tartalmát szolgáltatta.

Gondolom, ahány magyar, annyifélét gondolunk arról, mi is számít magyar ételnek vagy magyarosnak, de ezt most ne feszegessük, erre nem lehet alapszabályt lefektetni. A krumpli, a paprika, paradicsom mind az Újvilágból került hozzánk, ráadásul ma inkább számít népételnek a girosz, mint a túrós csusza. Se a burrito, se a pizza nem került a választható étkek közé. Az eseményt a Netpincer.hu alapítója, Perger Péter vezette, a verseny szakmai támogatója, a Nemzeti Gasztronómiai Szövetség nevében Várhelyi Miklós szakács kommentálta a dobogós ételeket.

Ezekből mutatóba hoztak is, hátha esetleg már elfelejtettük volna, hogy néznek ki. Az elfelejtés túlzás, de ahogy észrevettem, olyan ételek nyertek, amiket nem annyira gyakran eszünk hétköznap, inkább régi, gyerekkori emlékek fűződhetnek hozzájuk. Ezt Perger Péter is így látja, elmondta, hogy ők a Netpincérnél tudják, melyik ételekből rendelnek az emberek a legtöbbet, de a szavazásnak ezzel nem nagyon van átfedése. Rendelni praktikus megfontolásból szoktunk, viszonylag ritkán fordul elő, hogy az ember a kedvencét hozatja.

A verseny célja az volt, hogy olyan magyaros ételeket népszerűsítsen, amiket sokan szeretnek, de nem szerepelnek az étlapokon. Erre jó példa a madártej, ami a desszertek közül az első lett, éttermekben mégsem lehet sokszor rendelni belőle.

3. helyezett: palacsinta, lecsó, halászlé

Várhelyi Miklós szerint a palacsinta az ókorból ered, vastagabb lepényként kövön sütötték, a franciából a magyar konyhába a két világháború között került be. A lecsó könnyen elkészíthető étel, mégis közel áll az emberek szívéhez. A halászléről a szakács napokig tudna beszélni, azért is csodálkozott, hogy csak harmadik lett, mert ez tipikusan olyan étel, amihez Magyarországon remek alapanyagok vannak: folyóink halai, paprika, paradicsom, hagyma, mind csodás.

2. helyezett: somlói galuska, brassói aprópecsenye, babgulyás

A somlói magasan előzte a palacsintát. Akkor igazán jó, ha háromféle (vaníliás, csokis és diós) piskótából készül. Paraszthajszállal lett második a lecsóhoz képest a brassói aprópecsenye, aminek állítólag semmi köze Brassóhoz. Többféle lehetséges eredete van. Gundel Imre, a Gundel egykori vezetője szerint egy brassói üzletember szállt meg egyszer a Gellért Szállóban, éjszaka érkezett, amikor a konyha már be volt zárva. Mivel nagyon éhes volt, megkért valakit, pirítson neki fokhagymával kockára vágott, sózott húst, és legyen benne krumpli is. Egy másik nézet szerint Gróf Nándi bácsi találta ki a brassóit még utasellátós korában.

A babgulyás 3000 szavazattal előzte be a sima gulyáslevest. A szakács szerint a bableves ősi magyar étel, az Urálon túlról hoztuk, aztán keverték össze később a gulyással. Várhelyi Miklós úgy utalt a gulyáslevesre, hogy azért gulyás, mert a gulyások a gulyájukat terelgetve ezt ették. Én ezzel kapcsolatban Váncsa István nézeteit vallom, miszerint tévesen terjedt el a köztudatban mindez. Józan paraszti ésszel gondolkodva tényleg elképzelhetetlen, hogy így lett volna, hiszen a gulyások szegények voltak, a marhahús drága. A marha nagy volt, mélyhűtő nem létezett. Paprika és paradicsom sem igen volt náluk, talán bográcsot sem cipeltek, sőt állítólag nem is főztek.

1. hely: Újházy tyúkhúsleves, töltött káposzta, madártej

Az első helyezett desszert bejelentését döbbent csend követte: madártej. A madártej francia eredetű, nem sok köze van a magyar konyhához, de mivel mindig fellelhető alapanyagokból készül (régen otthon nem volt benne vanília, ami most már elengedhetetlen összetevője), sokszor ezt adták az édességre ácsingózó kisgyereknek, amikor még nem volt gumicukor. Ez pont olyan étel, ami hiányzik az éttermek kínálatából, de a szervezők reménykednek, hogy felkerül méltó helyére. Várhelyi Miklós biztosan felveszi az országgyűlési hivatal konyhájának kínálatába, hiszen ott ő a séf.

A győztes

A húsleves Újházy Edéről, a századforduló híres színészéről kapta a nevét. A mély, dörmögő hangú, testes úriembernek egyszer a Gundel elődjének számító Wampeticsben az egyik szakács szívességből csinált egy húslevest, ami Újházy Ede ínyére való volt: fehér húsokat, belsőségeket, vékony tésztát és színes zöldségeket szeretett látni a tányérján. Ede kakassal szerette a legjobban, Krúdy többször is megírta, hogy csillogott rajta a gyöngyöző, aranysárga lé.

A sajtótájékoztató végén meg lehetett kóstolni a szóban forgó ételeket. Az Újházy tyúkhúsleveshez nem sokan nyúltak, inkább babgulyásból merítettek. A halászlé pedig nagyon finom volt.