Miért nem érdemes kekeckedni a tudósokkal

A késes mester nem sejthette, milyen erőket szabadít el, amikor 2010. május 22-én vagy 23—án (a rendelkezésünkre álló dokumentumokból nem állapítható meg a pontos dátum) a szegedi Hídivásáron eladott egy gyöngyház markolatú halas bicskát egy köpcös, szemüveges fiatalembernek. A fiatalember ugyanis Dr. Kukovecz Ákos egyetemi docens, az alkalmazott kémia oktató-kutatója volt. Dr Kukovecz a 26 ezer forintos bicskával együtt tanúsítványt is kapott, ami igazolja, hogy a kés „a legjobb magyar céh- és kézműves hagyományokat testesíti meg, (..) készítő mestere csak tiszta forrásból merített”, a markolat anyaga pedig „celluloid, gyöngyház, szaru” valamelyike. A népi iparművész mester webshopjában annyi olvasható, hogy „a markolat anyaga: gyöngyház”.

Miből van ez?

Kukovecz doktorban nemsokára felmerült a szörnyű gyanú, miszerint a markolat talán nem gyöngyház, hanem egyszerűen műanyag. Mit tenne ilyen helyzetben Ön vagy én? Vérmérsékletünktől függően sírva fakadnánk, magunkban káromkodva agyvérzést kapnánk, felkapnánk a telefont és tárcsáznánk a mestert, berohannánk a boltjába vagy levelet írnánk a Tékozló Homárnak. Mert mi nem vagyunk profi természettudósok.

Dr. Kukovecz viszont fogta munkaeszközét, a lézer Raman mikroszkópot, és a természettudomány módszereit illetve eszközeit felhasználva igazi komoly vizsgálatnak vetette alá a gyanús markolatot, majd tanulmányban foglalta össze az eredményeket, megalkotva ezzel a magyar internet egyik legszórakoztatóbb olvasmányát, hiszen az anyagot szeptember 17-én azonnal el is helyezte a Nagy Világhálón.

A vizsgálati jelentés a magyar természettudományok legjobb disclaimerjével kezdődik: „Ez a jelentés kizárólag a készítőjének személyes véleményét tartalmazza. Az itt leírtak nem tekintethetők a Szegedi Tudományegyetem hivatalos álláspontjának. A jelentés készítője a 226-os számú halas bicska tulajdonosaként személyesen érintett a vizsgálatban.”

Raman mikrószkópia

És innen még felfelé vezet az út! A tudományos-technikai apparátus egy szakmabelinek szívet melengető, egy kívülállónak lenyűgöző: „A méréseket Thermo Scientific gyártmányú DXR Raman mikroszkóppal végeztem. A technika semmiféle mintaelőkészítést nem igényel, ezért a vizsgálat tárgyát nem befolyásolja.

A Raman mikroszkópia elterjedten használt módszer a régészeti kutatásokban és a műalkotások eredetiségének vizsgálatában, valamint használják a modern bűnügyi technikában is. Az azonosító méréseket 532 nm gerjesztő lézerrel, 10 mW lézer teljesítménnyel végeztem. A mikroszkóp x10 objektívjét használtam, 25 μm pinhole apertúrával. A mérés felbontása 8 cm-1-nél jobb volt. A kiegészítő méréseket 780 nm gerjesztő lézerrel, 12 mW teljesítménnyel, x20 objetívvel és 50 μm rés apertúrával vettem fel.”

Azon sem kell sokáig rágódnia az olvasónak, hogy a Helyszínelők hangulatát igaziból is megteremtő tudósunk honnan fogja tudni, miről ismerszik meg a valódi gyöngyház:

„A valódi gyöngyház (angol neve: mother of pearl) szerves-szervetlen biokompozit anyag, amely CaCO3 lapocskákból (aragonit) és az azokat összetartó biopolimer mátrixból áll. A kagylók által kiválasztott gyöngyház anyag angol neve „nacre”. Gyöngyház jellegű anyag még az ún. „abalone” is. Valójában az „abalone” egy nagyméretű ehető tengeri csigafaj neve, amelynek házát szintén felhasználják olyan alkalmazásokban, amik gyöngyházzal is megoldhatók. Az „abalone” a gyöngyháznál intenzívebb színű, de kémiailag ahhoz nagyon hasonló anyag, szintén tartalmaz aragonitot. A valódi gyöngyház azonosítását magas CaCO3 tartalma teszi lehetővé. A karbonát ion szimmetrikus vegyértékrezgése éles és egyértelműen azonosítható csúcsként jelenik meg a Raman spektrumban 1086 cm-1-nél. Ez a csúcs a gyöngyház hamisítására használt műanyagok spektrumából hiányzik.”

De nem lövök le több poént, a szöveget el kell olvasni, fergeteges olvasmány, ami remekül illusztrálja, hogy a high tech tudomány hogyan alkalmazható a leghétköznapibb élethelyzetekben is. Annyit azért elárulok itt, hogy Kukovecz Ákos a vizsgálati eredményekkel, becsületes tudósként, megkereste az érintett késes mestert és az ő reagálását beépítette a bicskaügyi tanulmányba.

Nem hétköznapi értelemben gyöngyház

A késkészítő azt mondta, hogy „az általa „gyöngyház”-nak hívott markolatanyag nem a szó hétköznapi értelmében vett gyöngyházat jelent (azaz egy darab megfelelően megmunkált kagylóhéjat), hanem olyan műgyantát, amelybe valódi gyöngyház törmelékét keverték. Elmondása szerint erre a tényre vásárláskor minden vásárló figyelmét felhívja. Magam nem emlékszem erre, de könnyen lehet, hogy én is kaptam ilyen tájékoztatást, csak a vásárlás izgalma miatt megfeledkeztem róla.”

„Ugyanakkor az biztos, hogy a kések megvásárlására is alkalmas honlapon semmi nem utal arra, hogy a markolat ne egy darab gyöngyház lenne” – folytatja a szerző – „ a mester elmondta, hogy ez azért nem szükséges, mert szerinte a késes szakmában ez a nevezéktan közismert és elfogadott, tehát senki nem egy darab kagylóhéjra gondol, ha a „gyöngyház markolatanyag” kifejezést hallja.” Más hazai késesek nem osztják ezt a véleményt, gyöngyháznak általában a valódi gyöngyházat nevezik.

„Veszélyesnek tartom, ha csak úgy, információhiányosan elítélünk valakit” – magyarázta a telefonba Kukovecz Ákos a fantasztikus vizsgálat motivációit, miután lelkesen felhívtam . „A tanulság pedig az, hogy észnél kell lenni, mert gyakran előfordul, hogy ugyanazokon a szavakon mást és mást értünk”. Kedvenc alkalmazott természettudósunk az értékelést azzal a konklúzióval zárta, hogy „az egészet megspórolhattam volna, ha időben felhívom”, mármint a késest.

Tiltakozunk, nagyon is megérte megcsinálni!