Itt az ország 13 legrosszabb városa

A 328 magyar város több mint negyede, egészen pontosan 92 település kapott jelölést az Ország Legélhetetlenebb Városa címre az Index olvasóitól. Egy nap alatt több száz jelölés érkezett – volt köztük, amely csak a város nevét tartalmazta, és volt, amelynek beküldője pontokba és alpontokba szedve, szemináriumi dolgozatnyi terjedelemben, hivatkozásokkal és lábjegyzetekkel indokolta, miért szar a város, ahol él. Egészen elképesztő, mennyi élhetetlen hely van ebben az országban.

Mielőtt bárki súlyos módszertani hibákkal vádolna minket, gyorsan leszögezzük: a jelöltek listája egyáltalán nem reprezentatív, és semmi mást nem jelez, mint egy-egy település lakóinak szubjektív érzéseit, dühét, frusztrációját, elégedetlenségét a várossal, amit jól ismer, ahol él. Jól tudjuk azt is, hogy almát vetünk össze a körtével: egy 1,7 milliós nagyvárost (például Budapestet) abszolút értékben nyilván sokkal többen ismernek és gyűlölnek, mint egy ötezres, nagyközségnyi települést (például Csurgót). Igaz, nyilván többen is szeretik. A jelöléseket ennek ellenére nem súlyoztuk, így lehet az, hogy Budapest 14 jelöléssel ugyanúgy bekerült az első 10 legélhetetlenebb város közé, mint Csurgó a maga 5-jével. Ha ennyien veszik maguknak a fáradságot, hogy feljelentsék, csak van vele valami baj. Hamarosan utánajárunk, és kiderítjük, micsoda.

A holtversenyek miatt végül összesen 13 város került fel az élhetetlenségi toplistára. Budapest második helye az összképet tekintve egyáltalán nem meglepő, és nem az a sajnálatosan rossz hírű Ózd, Salgótarján vagy Tatabánya helyezése – őket sorrendben 10, 9, illetve 7 a helyszínen élni kénytelen olvasónk jelölte. De ki gondolta volna, hogy a budapesti agglomeráció gyöngyszeme, Érd annyira utálatos, hogy a harmadik helyen végez, megelőzve Ózdot és Dunaújvárost? Vagy hogy a messziről festői szépségűnek tetsző Esztergom még a fővárosnál is élhetetlenebb az ott lakók szemében? És vajon mi a baj Nagykanizsával, Péccsel, Szekszárddal? Nemsokára ez is kiderül.

Még náluk is nagyobb meglepetést okoztak azok a települések, amelyek turisták, nyaralók hadait vonzzák, mégis élhetetlennek tartják őket azok, akik ott kénytelenek lakni. Szentendre (1 jelölés)? Keszthely (1 jelölés)?? Balatonalmádi (1 jelölés)??? Szeged (3 jelölés)???? Eger (1 jelölés)???#!%+! Meg tetszenek lenni bolondulva? Aki az ország legnyomorultabb városának tartja Kőszeget (1 jelölés), vagy akár Kecskemétet (2 jelölés), az járt már valaha Oroszlányban (2 jelölés), Pomázon (2 jelölés), vagy Pacsán (1 jelölés)? Esetleg Dunaújvárosban vagy Porpácon?

Agonizingly Boring

A 13 toplistás nyomorúságának okaira részletesen kitérünk majd; addig is lássuk, mi a baj azokkal a városokkal, amelyek 1-2-3 jelölést kaptak csupán, így nem kerültek a döntőbe. Az infrastruktúra hiánya, a kátyús vagy le sem aszfaltozott utak, a munkanélküliség mellett olvasóinknak érdekes módon az a legfőbb bajuk az a magyar városokkal, hogy unalmasak.

„A Hajdúk fővárosa címet magára ragasztó város egy merő unalom. Itt semmi nincs, csak a magyarkodás, pödört bajusz, lovaglás, a puszta szeretete és a gyönyörű múlt emelgetése. A fiatalok, ha tehetik, tömegével menekülnek, nincs munkahely” – írja egy olvasó Hajdúböszörményből. „A kocsmák éjfélkor zárnak, addigra az ember épp csak kezd belejönni a sörözésbe. A közelben nem lehet kirándulni vagy bringázni. Nincs hová menni, és innen csak a 6-os út vezet ki, amire bringával nem lehet rámenni. Há fos az egész, én mondom!" – panaszkodik Elek Százhalombattáról. „A polgármester kitalálta, hogy 10 után mindennek be kell zárnia. Boltoknak, kocsmáknak egyaránt. Ezzel lényegében föl is tette az i-re a pontot. Kész. Bonyhád halott. Csupán zombikat látni néha az éjszakai szürkeségben" – így Ferenc Bonyhádról. „Pomáz magán viseli a szánalmasan átlag magyar, poros, prosztó zsebkertváros minden jellemzőjét. Pomáz a tipikusan alvóváros, mert olyan unalmas, hogy az csak na” – lázadozik Tamás, értelemszerűen pomázi lakos. „Méretét tekintve inkább lepukkant nagyfalu, vicc, hogy városként szerepel a térképen. Egy kiváló angol kifejezéssel tudnám a legjobban lefesteni a legjobban: »agonizingly boring«” – írja János Baktalórántházáról.

ACHTZIG FLASCHEN GENUUUG

Persze az sem feltétlenül jó, ha egy városban van infrastruktúra, például szórakozóhelyek, gyorséttermek és bevásárlóközpontok, mert azokat meg rendszeresen elöntik a hülyék, mint az a siófoki Kristóf leveléből kiderül: „15%-kal drágább McDonald's. Körforgalom ahova felesleges, illetve ennek inverze. Főtt kukorica májsz bitte. Kissé paradoxon ugyan 50 éves jogosítvánnyal, de rutintalan, suzukis idős bácsik ( I am only gonna break break your break break your CAR). Az ország zaccát idevonzó, drogkartellek raktárkészletét megszégyenítő Flört dö klább.”

A szórakozással együtt járó gondok azonban nem csak a Balaton déli partjának fővárosát sújtja, hanem olyan településeket is, amelyekről nem is gondolná az ember, mint azt a kecskeméti László levele tanúsítja: „Talán Kecskemét eddigi legrosszabb döntése az volt, hogy felrobbantották a műemlékké nyilvánított malomipari létesítményt a város központjában – ahelyett, hogy renoválták volna –, és odabasztak egy okádék bevásárlóközpontot, a tetején egy diszkóval, hogy ne csak az a 125 ezer darab söpredék lebzseljen ebben a poros, unalmas, semmirekellő városban, hanem még a környező suttyófalvakból is ellepje a rettenet a várost. Éljen!”

De ha László szerint ettől Kecskemét az ország legszarabb városa, akkor László igazán elbeszélgethetne John Smith-szel, aki a leglendületesebb, legstílusosabb, éppen ezért talán a legkeserűbb városleírást jegyzi – meglepetésre egyenesen Balatonalmádiból. Ő helyi lakosként így ír a várost nyaranta elözönlő látogatókról:

„A nyaraló. Csak nyáron látható. Alfajai a pesti paraszt, a vidéki suttyó, a külföldi és a kibaszott sváb. Igen, a kibaszott sváb mindenképpen elkülönítendő a többi buggyant külfölditől, aki azt hiszi hogy ez egy jó kis hely dőzsölni a házmesteri nyugdíjból. A KS. nagy, vörös, szeplős, részeg, tahó és szándékosan az amúgy is csak szeizmológusok által detektálható nívója alá süllyed. Tipikus előfordulása az ABC két polca között, izzadt mancsaiban egy-egy sörrel teli kosár, keresztben elfordulva és elzárva az utat. Ilyenkor egy vadtulok haláltusáját elnyomó hangerővel átordít az üzlet átlós sarkába a másik fasznak: »A C H T Z I G   F L A S C H E N   G E N U U U G ? ? ?«”

John pedig, ha már itt tartunk, igazán elbeszélgethetne Péterrel, aki nem a Balaton partján, hanem az alföldi Törökszentmiklóson kénytelen élni, és így ír városának lakóiról: „Ilyen mogorva és irigy természetű emberekkel, mint itt, nem találkoztam még, pedig bejártam a világot elég rendesen.”

Még Szentendre is büdös

Ki gondolta volna, hogy a magyar városok jelentős részével az a baj, hogy büdös van? Budapestet itt meg sem említenénk, annyira triviális, de a Dunaújvárosban terjengő bűz is rengeteg helyi lakos orrát facsarja. Például Andrásét. „Ha valaki Székesfehérvár felől közelít busszal vagy autóval, már messziről egy rohadt nagy fekete burok fogadja, az egész helyet körbelengi egyfajta mordori levegő – írja András. – Ennél gázabb és szarabb, unalmasabb, kicsinyesebb szarfészket szerintem sehol nem találni az országban, még a vadkeleten se. Pedig azért laktam már pár helyen. Ja, és amikor még Sztálinvárosnak hívták, legalább nem lehetett rajta röhögni.”

A büdös, mint arra Géza rámutat, sajnos Mezőkeresztesen is probléma: „Pár éve épült ki a szennyvízelvezető rendszer. Azonban még most is van rengeteg lakás, ahová a szippantyús kocsi jár, így néha iszonyatos a bűz. Ezen kívül a város határán található egy szeméttelep, aminek a szaga szintén több utcányira is érezhető.” És Szentendrén is büdös van, mint azt Levente észrevételezi: „Az óvárosban kosz, omladozó vakolatú házak, néhol buja növényzettel benőtt kísértetkastély (látványosság is lehetne, de a növényektől nem lehet látni semmit), irreális árakkal dolgozó kereskedők és vendéglátósok, gagyi vásárfiát árusító butikok, szartól és húgytól mocskos, büdös sikátorok.”

Hová költözzön, aki utálja a várost, ahol él? Van néhány tippünk: természetesen azok a városok, amelyeket nem jelölt senki. A Dunántúlon például Győrbe, Sopronba, Veszprémbe, Tatára, Székesfehérvárra; a Dunán innen Hajdúszoboszlóra, Ceglédre, Gyöngyösre, Gödöllőre. De semmiképpen ne Lajosmizsére, ahonnan Zoli talán a verseny legszomorúbb, legkétségbeesettebb jelölését küldte: „Pusztulat az egész!!!!!!! 26 éve lakok itt de minek azt én sem tudom.”