Enne lecsót egy vadidegennél?

Őszintén szólva értetlenül álltam a Yummber ötlete előtt: miért mennék idegenekhez enni, azt meg végképp nem értem, miért hívnék meg magamhoz idegeneket? És ha nem csak enni akar, hanem beszélgetni is? És ha jól érzi magát, és nem akar elmenni? És ha kritizálja a főztömet? Persze biztos léteznek nálam kevésbé antiszociális lények is, úgyhogy kezdem elhinni, hogy a Yummber működhet is a gyakorlatban.

Az ötlet két gazdája, Kalmár Péter és Boros Regina, utóbbi a Macaron-nap kitalálója és szervezője, hangsúlyozták: ez a fejlesztés a bevállalósabb embereknek való, és előre szólnak, hogy ez nem fine dining. Ez a jó házi kosztról szól. Arról, hogy igazi embereknél együnk igazi kajákat, és igen, előfordulhat, hogy Vegeta is lesz az ebédben. Ebben szerintük a kaland a lényeg és a társaság, valamint a mostanában gyakran emlegetett sharing economy elve. Tudják, hogy ez egy megosztó alkalmazás – van, aki imádni fogja, van, akinek eszébe sem jut majd kipróbálni.

„Sokan az Ubertől is idegenkedtek, de aztán bevált. Az Ubert is és az Airbnb-t is bizalmi rendszer tartja össze, beülnek a kocsidba, befekszenek az ágyadba” - mondja Regina. „Ez nem lakásétterem" – hangsúlyozza. "Az egy teljesen más módszer, ott valaki tényleg egy hétig főz, gyönyörűen megterít, előre be kell jelentkezni.” Erre is van már alkalmazás, de a magyar fejlesztésű Yummber nem erről szól. Itt nincs előre bejelentkezés, abban a pillanatban döntöd el, hogy enni akarsz, és a vendéglátó sem tudja, hogy ki és mikor fog hozzá érkezni.

Amikor meghirdették az ötletüket a Facebookon, azt hitték, hogy jó, ha 30-40 ember fog jelentkezni vendéglátónak, ehhez képest több, mint hétszázan jelentkeztek, hogy szeretnének idegenekre főzni. Vannak köztük olyanok, akiknek amúgy is nagy a családjuk, és mindig sokat főznek, vannak otthon lévő kismamák, akik örülnek, ha jön hozzájuk valaki, van, aki egyedül van, és magára nincs kedve főzni, de ha jönnek mások, szívesen főz, így duplán jól jár. És vannak profik is, például akik rendszeresen főznek máshol is, de csatlakozott a rendszerhez például az idei Bocuse D'or-on segédkező egyik szakács is. A fine dining sincs tehát teljesen kizárva, de tény, hogy zsákbamacska, hogy mit fogunk enni éppen. Persze egy idő után nyilván már csak azok maradnak a rendszerben, akiknek magas az értékelése, és tényleg jól főznek.

„Nagyon sok ember szeretne éttermet nyitni, őszintén szólva nekik ez egy nagyszerű lehetőség, hisze nulla befektetéssel kipróbálhatják, hogyan tudnak főzni és vendéglátózni. A jelentkezők többsége a társaság miatt jelentkezett, illetve azért, mert nagyon szeret főzni és szeretné ezt megmutatni” – mondja Kalmár Péter.

A jelentkezők erős castingon estek át, ki kellett tölteniük egy kérdőívet, és sokukkal személyesen is találkoztak. Akin úgy érezték, fél attól, hogy másokat engedjen a lakásába, annak azt tanácsolták, első körben ne csatlakozzon a Yummberhez. 150 konyhával indulnak el végül ezen a héten, ezek közül a legtöbb persze a belvárosban van, ami szerintük a turistáknak is jó opció. Hiszen ha valaki egy jó magyar gulyást akar enni, és látja, hogy Tibinél vagy Nikinél már 600 lájk van a gulyásra, akkor ő is oda fog menni. És még azt is elmondhatja magáról, hogy járt egy magyar konyhájában.

De nem csak belvárosiak főzhetnek, nem zárnak ki senkit, sok vidéki induló is van, ami az egyetemek miatt lehet befutó, és sok külső kerületben is fogadnak vendéget yummberesek. A Yummberen egyébként nem csak ebédelni lehet, a kaja elvileg folyamatos. Egyik nagy cél a reggeliztetés, amitől a legtöbben ódzkodnak, de például éjszakai főzést sokan vállaltak, így elvileg hajnali háromkor, buli után is be lehet majd ugrani egy jót enni valahova.

A dolog egyébként teljesen legális, 14 adag ételig ugyanis bárki értékesíthet kaját a saját konyhájában, nem kell hozzá engedélykérés a NÉBIH-nél, hanem csak bejelentési kötelezettség van. A Yummber csapata mindenkinek tartott felkészítést, amiben főleg azt hangsúlyozták, hogy semmit ne csináljanak másként, mint eddig szoktak. Ha két adag kaját szoktak főzni, akkor főzzenek ezentúl is annyit, legfeljebb nekik nem marad és esznek egy szendvicset. De amíg nem indul be a dolog, addig nem kell feltöltött mélyhűtővel otthon dekkolni. (Főzésre jelentkezni egyébként itt lehet.)

Nekem egyébként akkor csillant fel először a szemem, mikor Kalmár Péter elmondta, hogy a harmadik kerületben különösen sok induló van: még az is lehet, hogy az Index is beszáll a kezdeményezésbe. 

Jeles Éva egyike volt azoknak, akik elsőként jelentkeztek a Yummberhez főzni. Amúgy is szenvedélye a főzés, főleg miután áttérítette családját a „reformtáplálkozásra” és elkezdett odafigyelni a jó alapanyagokra. Sok gasztroblogot követ és egy éve egy főzőiskolát is elvégzett.

„Szeretek főzni, hozzá tartozik a napi örömforrásomhoz. Sokszor éjjel főzök passzióból, egyszerűen azért, mert élvezem” – mondja Éva, akihez Pozsonyi úti lakásába érkeztünk próbavacsorára. Nagyon tetszik neki a Yummber ötlete, és mivel amúgy közgazdászként dolgozik, a vállalkozások gazdasági oldalán is gyorsan átlát, és az otthoni vendéglátó alkalmazásban nem talált veszélyforrást.

„Közgazdászként is érdekel a sharing economy elve, és meggyőződésem, hogy emellett a 21. században nem lehet elmenni” – mondja Éva, miközben kifejti, hogy főzött tegnap egy kis lecsót, de nem sok maradt belőle, így gyorsan beledobott egy kis pulykahússal és gombával töltött paprikát, azt főzi most, szerinte nem lehet rossz. Közben a sütőben karfiol sül, és gyorsan készít egy tál kuszkuszt is.

Éva azt mondja, kalandként fogja fel a Yummbert. Végül is a három gyereke már felnőtt, főzni szeret, befektetés pedig egy okostelefonon kívül nem kell hozzá. Neki elég megnyugvás, hogy nemet tud mondani arra, akit nem akar beengedni – ha egyáltalán lesz ilyen –, és hogy minden bankkártyán keresztül zajlik. Úgy tervezi, csak akkor főz majd, ha kedve lesz. Mivel dolgozik, inkább vacsorákat tervez, a gasztronómia iránt érdeklődő fiatalokra és turistákra is számít. Nem akar ebből meggazdagodni és ha nem jön be, az sem baj, de még az is lehet, hogy keresni is tud vele.

Közben Éva megterít, és mivel nemrég esett be a munkából, leül velünk enni. Az első fogás hideg tökleves, Éva ezt 800 forintra árazta be, persze lehet csak másodikat is kérni, de azért nem hagynék ki egy töklevest, az egyik kedvenc kajám. A leves alapja joghurttal összeturmixolt főtt zöldség, abba van belekeverve a ropogós tök, az uborka és a zöld hagyma. Nagyon jó. A második fogás a már említett töltött paprika, hozzá sült karfiol (eszembe sem jutna, pedig nagyon jó!), mellé kuszkusz. A töltött paprikában rizs helyett zabpehely van, mindig tanul az ember. A főfogás ára 1500 forint, de Évánál annyit szed az ember, amennyit akar. Persze hogy ki mennyit kér az ételért és hogy milyen adagokat ad, azt maga döntheti el. Éva még kínál, miközben a három lányáról beszélgetünk, de én már nem bírok többet enni.

És ekkor jövök rá, hogy már több, mint egy órája egy soha nem látott lakásban vacsorázok egy idegennel. Mondjuk nem egyedül, hanem a fotós kollégámmal, ami változtat némileg a helyzeten. De jobban belegondolva nem is volt annyira furcsa, mint amennyire először annak gondoltam. 

A Yummber alkalmazás letölthető a GooglePlay-en keresztül.