Natália
-3 °C
8 °C

Gagyikóla visszavág

2003.08.12. 09:15
Magunk sem hittük volna, de az Index riportereinek kemény magja Vállalati Pszichodráma Csoporttá alakult, és a vezérigazgatói tárgyalóban kezelte a magyar minőségi gagyikóla-gyártás ékköve, a Buszesz Rt. vezetőinek lelkét. Az eredmény egyelőre kétséges: a gyár jókedvű és már-már vakmerő menedzsmentje ugyanis tesztelésre kért fel minket, ám a felmérőn saját termékük lett az egyértelmű tökutolsó. Reméljük, hogy a minden újra nyitott kapitalisták nem ölik magukat almaecetbe, ami mindenre jó, a suttyomban betelepülő német populációtól az impotenciáig. Olvassa el szürreális üzemlátogatásunk történetét.
Tekintse meg fotóinkat
"Na, ki az aki itt tényleg törődik a hazai középvállalatokkal? Hol vagy Orbán, bújjál elő Medgyessy" - gondoltam kéjes populizmussal, miközben nyolcadmagammal tartottunk a Buszesz Rt. óbudai központja felé. Az ecetszagú lakótelep toronyházai közül azonban nem bújt elő sem az ismert barokk politikus, sem a népszerű titkosszolgálati rapper, így akadálytalanul csekkolhattunk be a gyárba, ahová a hazai gagyi kólákat bemutató cikkünk után Zentai vezérigazgató emailban olyan titkos tesztre hívott el minket, amit szerinte nem fogunk merni megírni, pedig ő látott már karón újságírófejet.

Hát tessék.

A szürreális eseménysor a tárgyalóban vette kezdetét, ahol a teljes vezetés várt minket, a vezéren kívül Novák Imre termelési igazgató és Hajdú Margit laborvezető, nem beszélve a két marketinges kollégáról, akiknek - töltsenek a számba kólaszörpöt - nem írtam föl a nevét. A szituációt pikánssá tette, hogy gagyitesztünkben ilyeneket írtunk a Buszesz Melanie Colájáról: "Az árérzékeny vásárlók szexkólájának illata egyik tesztelőnkben az első házibulik izzadt lassúzásait idézhette fel, amikor ezt írta: 'ilyen lenne, ha az Impulse kólaillatú dezodort gyártana'. Pedig nem is járt egyházi tánciskolába apácaiskolás csajokkal. Másik barátunk patikaszagot érzett. [...] Utóíze egyértelműen keserű, Worluk egyszerű, de szép szavával: 'undorító'. Osztályzatainak átlaga 3/10." A vezérigazgató ehhez képest azt írta, hogy halálra röhögte magát a cikken.

Hátborzongató vallomások
Lássunk néhányat a furcsa eseményen részt vett indexesek naplójegyzeteiből.

Király András jegyzetei:

Döbbenet és visszafogottság. Ez a két érzés kavargott bennem, amikor megközelítettük a leglíraibb nevű magyar vállalat óbudai telephelyét. Pedig még csak nem is sejtettem, hogy ásványvizet gyártani ugyanolyan, mintha kólát gyártanának. Eredetileg ugyanis kólát tesztelni érkeztünk, hamarosan azonban olyan fokú műveltségre teszünk szert üditőgyártásilag, amiről még csak nem is álmodtam.
Szénsavmenteset például sokkal nehezebb gyártani - derül ki rögtön a legelején. Ráadásul öldöklő konkurenciaharc nehezíti a piaci szereplők életét, az országban 120 ásványvíz márka vetélkedik százféle üdítővel. "Még a Farkas Berci is próbálkozott" - tudunk meg érdekes adalékot a magyar űrkutatás talán legismertebb alakjáról.
Ahogy a Buszesz is. Magyar alapanyagokból magyar embereknek, izocukorral, ami lényeges ártényező. "Osztrák tulajdonban lévő magyar vállalatnak tekintjük magunkat, és hát az is vagyunk" - árul el egy újabb megdöbbentő részletet az igazgató.
Maga a teszt rövid, pár perc alatt sztár születik a Pepsit simán verő, a Cocától szoros versenyben lemaradó Spar kóla személyében. A magyar alapanyagokból készülő termék, a Queen csúfos kudarcot vall. Szerintem túl sok lényegi ártényezőt raktak bele. "De ez legalább iható" - vigasztalja magát a vállalat. "komoly elmék munkálkodnak azon, hogy egy íz megszülessen" - tudjuk meg a másodpercekkel korábban porba alázott termékről.
"zgadan összezal" - olvasom ki a jegyzetemből. Talán arra gondolhattam, amikor szabózé váratlan hevességgel alázza porba a vállalat árképzési politikáját. Neves kulturális szakírónk szerint drágábban kéne adni az energiaitalokat. Nahát, ez meg hogy tolakodott be. Megvizsgálom, mielőtt lefújom Chemotoxszal, gondolja szerintünk a döbbenten néző igazgató.

Szabó Zoltán naplójából:

Sátáni vigyorral csattogtatott klaviatúra, jól irányzott sértések a monitor fedezékéből - ez a kritikus mindennapi munkája, most azonban úgy érzem magam, mintha barátian átkarolnám Andy Vajna vállát, és a kedvesen a fülébe súgnám, hogy ez a Terminátor 3 mégiscsak egy rakás szar, édes öregem!
"A hármas számú mintában érezhetően jelen van a kanalas orvosságokra jellemző kesernyés mellékíz" - mondom tudálékosan, miközben azért imádkozom, hogy ne az legyen a Buszesz gyermeke, a Queen kóla. De minden hiába, a vezérigazgató arcára már odaragadt a mosoly, a termelési irányító pedig a kezébe temeti az arcát.
"Egész életemben csak Queen kólát iszom, csak hadd tegyem jóvá ezt a ballépésem!" - száll meg a vallási hevület, de már késő, a mi magyar kólánk végez az utolsó helyen, bár a pokol kénköves tüzétől talán megment, hogy a cég értékesítési menedzserei is aktívan hozzájárulnak a bukáshoz: ők is csúnyán lepontozzák a saját terméküket.

Zsadon Béla exvegyész verse a diszacharidokhoz

A titok nyitja a kétszer kristályosított béta-D-Fruktofuranozil-alfa-D-glükopiranozid, ez a meglehetősen közönséges nemredukáló diszacharid, ebben valószínűleg minden kólatechnológus egyet kell értsen. Elég rejtélyes egyébként. Ott van az a jó kis kukoricakeményítő-hidrolizátum, ami élelmiszeriparilag sokkal kellemesebb - és főként olcsóbb - alapanyag, abban a szirupban is ugyanolyan glükóz- meg fruktózmolekulák úszkálnak. És mégis, "rendes" kóla kristálycukorból készül, nem izocukorból.
Évtizedekkel ezelőtt, mikor még elő-előfordult, hogy kólát ittam, hacsak lehetett, Pepsit. Nem tudom miért, csak. Most meg ott volt a szabványos organoleptikai tulipánpohárban a négy barna lötty, végigszaglásztam, -gargarizáltam, -szürcsöltem, vizslattam mindet. És annyit bírtam összeminősíteni, hogy az egyiknek kólaszaga, -íze, -jellege van, a többinek meg semmilyen. Az volt a Pepsi. Ennyit tesz a korai kötődés. Cukorban meg, ugye, répacukorhoz vagyunk szocializálva, az a legjobb méreg. Hiába van a szirupban glükóz is meg fruktóz is, kell köztük a kötés. Az a glikozidos.

A kedélyes Zentai először fellibbentette a fátylat a lakótelep speciális aurájáról - "mi vagyunk a piacvezető ecetgyár" -, aztán elmondta, hogy négyfajta kólát fogunk vaktesztelni, amelyek között szerepel a Két Nagy Márka (az iparág szigorú, irtózatos apafigurái, csoda, hogy nem mindenki ágybavizelő errefelé), a "szakma által legjobbnak tartott kóla", illetve egyik saját termékük.

A tesztanyag szervírozása alatt - miközben lázasan gondolkodtam, hogy mit is jelentsen ez az egész - Zentai barátunk praktikus tippeket adott ("csak olyan ásványvizet vegyünk, amiből van mentes verzió is, mert a szénsav mindent eltakar"), adomázott ("Farkas Berci is próbálkozott a kólagyártással") és nosztalgiázott, a szó édesipari értelmében ("ott voltam a magyar rágó születésénél").

Organoleptikus örömök

Aztán még mindig nem kortyoltunk, mert Hajdú laborvezető asszony szenvedélyes hangú felszólalásban kritizálta korábbi tesztünket (méghozzá édesipari alapról, ami velem például még sosem történt meg), mivel abban cukros és édesítőszeres kólákat hasonlítottunk össze, ami szerinte nem fair. Majd Zentai vezérigazgató és Novák igazgató árulták el a jó kóla titkát, ami a kezelt, sószegény, lágyított víz, a kétszer finomított kristálycukor (ami sokkal jobb, mint a kukoricakeményítőből készült folyós izocukor, nem beszélve az édesítőkről), illetve az aroma.

Aztán végre elkezdődött a teszt, amit a humoros Zentai organoleptikus vizsgálatnak nevezett, vegyész-bölcsész kollégánk nagy-nagy örömére. A dologban nyolcunkon kívül részt vett három buszeszes vezető is. A négy italt sorrendbe kellett állítani és egy-két szóval jellemezni. A hangulat itt már kifejezetten oldott volt, a 4-es számú mintáról Etelének a nagymamája és a poshadtság jutott eszébe (ez volt a Pepsi), de repkedtek az olyanok, mint a "nem apercipiált kólaszerűség", a "tolakodó, parfümös", a "bársonykesztyűs kéz ragadta meg a zsigereimet", illetve az "ez olyan, mint Csehszlovákia".

Váratlan befutó

A némi meglepetéssel fűszerezett végeredmény szerint a Coca-Cola nyert, a Spar American Colája (ezt nevezte a vezérigazgató korábban szakmailag legjobbnak) futott be szoros másodiknak, aztán jött a Pepsi és végül az ismeretlen negyedik, ami nem más, mint a Buszesz-klasszikus Queen. A háziak igazán becsületesek voltak, a számokból kiderült, hogy egyikük sem tette nemhogy első, de még második helyre sem azt, amit a kinológiailag túlképzett újságírók az ő kutyájuk kölykeként aposztrofálnának, rosszabb esetben.

Ehhez képest látszott, hogy a cégvezetőknek nem esett jól az eredmény, amit merészen úgy kommentáltak, hogy a tesztből is kiderül: "ez (a Queen) legalább iható". Hajdú laborvezető asszony pedig furcsa módon csak most fedte fel, hogy a 3 másik kóla kristálycukorral, míg a Queen izocukorral készült.

Szenvedélyek és betegek

A jó kedvét semmilyen körülmények között el nem vesztő Zentai ezután elárulta, hogy "nálunk van a cégnél egy-két megrögzött almaecet-ivó". Ezt a kíméletlen, már-már öncsonkító őszinteséget nehezen viseltem, és éppen elárultam volna néhány terhelő tényt az Index munkatársainak szenvedélybetegségeiről, amikor kiderült, hogy a vezérigazgató nem a problémáit osztja meg velünk, hanem általános almaecethimnuszba kezdett.

Mielőtt a dolgok boschi rémálomba fordultak volna, a menedzsment mókás papírköpenyeket húzott ránk, majd végigvezettek magán a palackozón, ami - ha hiszik, ha nem - tökéletesen üres volt. Vagyis minden gép állt benne, és nem történt semmi. Tristan Tzara ásványvízipari követői különösen jól mulathattak, mert sem ők, sem a gyárban feltűnt egyetlen élő munkás sem hordtak papírköpenyt, csak mi. Annyit azért feljegyeztünk, hogy itt több üzeltlánckólát gyártanak, úgymint Coopot, Profit és Plust.

Visszatértünk a tárgyalóba, ahol Zentai vezérigazgató kimondta az ideális enigmatikus zárómondatot - "a funkcionális ital a jövő" -, aztán zsebeinket teletömködte a cég új energiaitalával, és elbocsátotta az álmélkodó riportereket.

Lánc, lánc, kólalánc
Az own-label termékeket, vagyis az áruházlánc saját neve alatt forgalmazott, kisigényű kisiparosok készítményeit azért érdemes kipróbálni, mert mindig olcsóbbak, ugyanakkor néha ugyanolyan minőségűek, mint agyonreklámozott társaik. Ha mosóport, lisztet vagy étolajat vásárolunk, az árkülönbség és az áru azonossága egyértelműen a Profi, Spar vagy Tesco márkák mellett szól.

De mi a helyzet a kólákkal?

A - többek közt a szénsavas üdítőknek köszönhetően - egyre tikkasztóbb nyarakon, amikor három-négy liter kóla is lecsúszik naponta, bizony nem mindegy, mennyibe is kerül a felüdülés. Az utánpótlási portyák alkalmával hívogatóan integetnek az own-label kólák, mintegy feleannyiért, mint a két nagy márka.

A három tesztelt áruházlánckóla közül a citromsavdíjat egyértelműen a CBA itala nyerte. A kotyvasztott balkáni pótlékoknál elkerülhetetlen pakuraaroma itt nem csupán mellékízként, hanem fősodorként van jelen, amit súlyosbít a ragacsos állag és a mesterséges savanyításból eredő maró érzés.

A Tesco terméke elviselhetőbb, ám azt is célszerű fagypontig hűteni, hogy a legfőbb inger a hideg, s ne a fent leírt - igaz, enyhébb - íz legyen. Ráadásul így a másnapra időlegesen kipusztuló érzékek átengedik majd a CBA-kólát is.

American Cola néven vásárolható meg a Spar önkólája. A fentiekhez képest ez a leginkább ajánlható üdítő. Nem arra való, hogy behunyt szemmel, aléltan élvezzük, ám háttérkólázáshoz tökéletesen megfelel, kisebb ízhibáira és édeskés-negédes szagára egyszerűen nem kell odafigyelni. A kora nyolcvanas évek zsúrjain minden bizonnyal népszerű lehetett volna, és korántsem váltotta volna ki azt az elemi - és idővel az úttörőmozgalom összeomlásához vezető - felháborodást, amit a kólaszörpből és csapvízből buherált löttyel idézett elő egy óvatlan iskolai büfés.

Tóta W. Árpád