Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Némely ismerősöm nem akarta elhinni, hogy életemben először vagyok a Vasúttörténeti Parkban, kissé negédeskedő nevén a Füstiben, pedig az igazi vasútbuzi az élő vasutat szereti, igazi vonalakon közlekedő igazi szerelvényekkel és igazi utasokkal. Az állatkertnél érdekesebb a vadon, viszont kevés az esélyem arra, hogy életemben valaha látok szabadon élő elefántot vagy fehér cápát, így mégiscsak érdemes állatkertbe menni. Márpedig a park üzemeltetői inkább állatkertet akarnak fenntartani, mint halott múzeumot. Amit csak lehet, működés közben mutatnak be, ha nem is természetes környezetben. Most debütált például a kerti vasút, amely akkora, hogy gyerekeket tud szállítani.
Működő gőzmozdonyok láthatók tucatszám a Közép-európai Mozdony Grand Prix-n is, amely ezen a hétvégén ötödször van. Igazából persze az I.. Nemzetközi Étkezőkocsi Találkozó csábított Zugló, Angyalföld, Újpest és Pestújhely négyes kerülethatárra. Jó érzékkel a román versenyzők főztjét kóstoltuk meg. Az étlapról ugyan már semmi se volt, de így legalább a versenymenüből ehettem moldvai töltött káposztát (A tölteléket először szőlőlevélbe csavarták, és köretként puliszkát is tálaltak) és "zöld tehéntúróval töltött palacsintát" (a túró kapros volt, ezért zöld). Később kiderült, hogy az étkezőkocsik fődíját a románok nyerték. Persze ez nem egy véres verseny, hanem baráti találkozó, úgyhogy az összes csapat kapott valamilyen jutalmat, a legtájjellegűbb ételsor, a legszebb teríték, ilyenek. (Az osztrákok alighanem a "legjobb virsli a leglepusztultabb étkezőkocsiban a legdrágábban" kategória győztesei lettek.)
A legtöbb látogató azért a gőzmozdonyok versenye miatt fizette ki a felnőtteknek 1500 forintba kerülő belépőt. (Ezért a pénzért a Nyugatiból nosztalgiavonattal ki is visznek a parkba meg vissza.) A rendelkezésre álló rövid szakaszon persze nem lehetett nagyon fölgyorsítani. Viszont a gyorsasági futamot ügyességi feladatok egészítették ki. Csomagot kellett fölkapni a mozgó mozdonyról, tüzet kellett oltani a mozdony vizéből, a sínhez láncolt kisasszonyokat kellett kiszabadítani, aztán kézihajtánnyal visszahozni őket. A mozdonyok csatlórúdjára helyezett (erősített?, ragasztott?) sörösdoboz pedig akkor nem esett le, ha kifejezetten lassan, óvatosan haladtak a masinák.
A verseny kedves, nosztalgikus stílusához kiválóan illett Kavalecz Imre, a MÁV örök szóvivője. Az optimizmusnak ez a két lábon járó mosolygó szobra egyszerűen képtelen negatív tartalmú mondatokat kimondani. Óh, ha a MÁV tényleg olyan lenne, mint kedves druszám közléseiben! Kavalecznél a vonatok legfeljebb 5-10 percet késnek, a balesetekről mindig külső tényezők tehetnek és a menetrend minden változása az utasok érdekében történik. A párosával versenyző mozdonyok között sose volt vesztes, a szpíker valahogy így fogalmazott: "győzött az X mozdony, az Y pedig talán a második helyre érkezett be".
Kavalecz Imre az esőt is elállította. A szombati első versenyforduló vége felé egyszerűen bejelentette, hogy már nem esik, így a Vasúttörténeti Park közönsége immár felhőtlenül szórakozhat. Az ekkor még nagy cseppekben érkező égi áldás negyedórával később tényleg elállt. A kedvezőtlen idő miatt szombaton állítólag kevesen voltak A rendezőkkel szemben én ezt nem bántam, már ennyi ember se igen láthatta jó helyről a versenyt, fölüljáró meg az odaállított néhány megfigyelőkocsi korlátozott kapacitása miatt.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
