Kádár páncélvonatán a MÁV-menedzsmenttel

2005.06.07. 06:08
Koszos állomás, lezárt vécék, három kilométerenként megálló InterCity. A MÁV vezetői a Balaton körül ismerkedtek cégükkel. Riporterünk maga se érti, hogy került a páncélvonatra. Ja, és kedves olvasó! Vegyél Balaton Mix bérletet, mert tavaly alig fogyott!

Rájöttem, hogy Mándoki Zoltán, a MÁV vezérigazgatója egy igazán jó humorú, szellemes, laza, beszólós csávó. Úgyhogy ha véletlenül úgy döntenének mostanában a koalíciós pártok és irányzatok, hogy leváltják, szerintem idehívjuk az Index kultrovatába. A felismerés Badacsonytomajon ért. Képzeljék el a szituációt. A helyi érdekérvényesítés Mikszáth Kálmán óta lényegében változatlan konfliktusa a hol álljon meg a gyorsvonat. (Társadalomtudományok iránt fogékonyaknak: tipikus társadalmi csapda. Egy-egy új megálló sokat javít néhány ember helyzetén, de a több megállás sokak idejéből rabol el fölöslegesen perceket.)

Beszól a vezér

A MÁV legfelsőbb vezetése szokásos szezonnyitó balatoni utazásán a tavaly várossá nyilvánított Badacsonytomajra ért. Kisztin N. László polgármester szép mondatokba foglalt tömör köszöntőt mondott egy pici elfogódottsággal a hangjában, majd a hivatalos rész után hozzátette: "És köszönjük, hogy sikerült megoldani az InterCity problémáját." "Ez mit jelent?" - kérdezte Mándoki. "Hát hogy megáll az IC". (Valójában a 2312 fős településen három kilométeren belül kétszer is megáll az eredetileg a nagyvárosok gyors összekötésére kitalált különdíjas vonattípus.) "Megáll, hát mi ez, személyvonat" - csattant föl a vezérigazgató.


Nézze végig a fényképregényt!

Kicsit később a polgármester azért kezdett lobbizni, hogy a MÁV módosítsa úgy a menetrendjét a turisztikai esemény idején, hogy a borfesztivált meg tudják látogatni az érdeklődők. Persze, persze bólogatott a vezérigazgató, az ilyet úgy hívják, hogy különvonat, tessék megrendelni. A felek ennek ellenére teljes egyetértésben váltak el, végül az időtakarékosságból lemondott borkóstoló sem maradt el teljesen.

Keszthelyen Mándoki saját embereinek szólt be, a falon függő menetrend tanulmányozása után egyszer csak hevesen kezdett érdeklődni a hajnali 3 óra 55-kor Somogyszobra induló személy kihasználtságáról. A helyi erők 6-8 utasról számoltak be, a vezér következő keresztkérdésére ("És ebből mennyi a vasutas és mennyi a fizetőutas?) azonban már nem tudtak felelni. "Nem az ilyen vonatokat akarjuk megszüntetni?" - szólt a logikus következtetés. (Teccenek figyelni, még egy társadalmi csapda: a megszüntetés 6-8 embernek rossz, az adófizetők millióinak jó lenne.) "Azért van így, hogy pihenhessen a mozdonyvezető." Ez a válasz némi derültséget okozott a MÁV (nagyrészt nem ősvasutas) topmenedzserei körében, pedig nem vicc. A mozdonyvezetőnek járó pihenőidőt nem tudják Keszthelyen kiadni, mert ott nincs fekhely. Ha pedig el kell mennie motorvonatával, miért ne vigyen utasokat. Más hasonló technológiai szempontok is léteznek. Ahhoz, hogy a reggeli csúcsban vissza tudjon jönni a vonat, előbb oda is kell mennie. (Kívülállóként van egy javaslatom, meg egy félelmem: 1.: Venni egy ágyat. 2.: Az lenne a legrosszabb, ha kivennék a menetrendből a hajnali személyt, de a személyzet szállítására továbbra is menne úgynevezett szerelvénymenetként, így még azt a 6-8 utast se vihetné, de nem is spórolnánk.

Horváth Ede az eszüstnyílról

Cerhalmi Imre: Térjünk át egy 1970-ben* történt esetre. Igaz e, hogy Ön a magyar kormány részére ajándékba akart adni egy egész kormányvonatot?

Horváth Ede: A magyar kormány még Horthyéktól örökölt egy kormányvonatot, ami nagyon elöregedett**. Később születet egy döntés, hogy a párt és a kormány részére készüljön egy új motorvonat, és négy kocsiból álljon***. Valami oknál fogva a Ganz a komplett gyártást nem vállalta, csak a gépészetet, és a Rába lett ennek a szerelvénynek a fővállalkozója. A vonat tervezésével nagyon sokan foglalkoztak, s Kádár, aki ilyen kérdésekben nagyon szerény ember volt, kíváncsi volt, mit akarunk a kormány (és nem az ő) részére készíteni. Személyesen kellett hozzá felmenni. Elvittem magammal a vagonygyártás főkonstruktörét, Bartos urat, és a Rába részéről ketten prónáltuk elmondani, hogy hogyan képzelünk el egy ilyen vonatot. A tárgyaláson, ha jól emlékszem, ott volt Fock Jenő és Biszkú Béla, Benkei András. A tárgyalás avval kezdődött Kádár részéről, ami nála természetes volt, hogy mondjam meg, ez a vonat mibe fog kerülni. Igaz, hogy az volt a szándékom, hogy ezt a vonatot a Rába ingyen adja a kormánynak, mondhatnám azt is, hogy ajándékba. Az volt a nézetem, hogy egy gyárnak száz évben egyszer van lehetősége arra, hogy ilyen munkát végezzen, és nem lett volna rossz reklám, ha a Rába-embléma egy ilyen vonaton ott van. Ezt így el is mondtam. Természetes, hogy nem fogadták el, ragaszkodtak ahhoz, hogy a vonatot kifizetik. A vonatot a Belügyminisztérium fizette ki. Természetesen nem volt olcsó, és végül is a gyár nem ajándékba, hanem tisztességes áron adta el a kormánynak a szerelvényt.

Cs. I.: Volt-e Kádárnak valami extra kívánsága?

H. E.: Volt. Tulajdonképpen csak egy dolgot kért, egy szobát, amelyik alkalmas kártyázásra, sakkozásra. De kérte, hogy két kijárata legyen, ne egy. Lehet, hogy ma furcsán hangzik, de amikor Kádár kikísért, azt kérdezte, lesz-e a vonaton csillag. Ha jól tudom, azt válaszoltam, mindent a megrendelő kívánsága szerint. A vonat már majdnem elkészült, amikor a gyárban valakinek eszébe jutott, hogy elfelejtetünk a vonat elejére vörös csillagot festeni. Közöltem, hogy nem szükséges, de nem mondtam meg, hogy ez az öreg személyes kívánsága volt.

Forrás: Cserhalmi Imre : Én volnék a vörös báró? 38-39. oldal

A szövegre Takács László közlekedésmérnök hívta föl a figyelmet. Ő tette az alábbi megjegyzéseket is:

* Itt a kérdező újságíró téved, valószínűleg 1966 körül volt ez, nem 1970-ben

** Ez volt a Turán maradékából és az egyik félig elkészült Hargita típusú vonat részeiből összebarkácsolt vonat

*** Ez úgy valósult meg, hogy készült egy háromkocsis meg egy darab egykocsis

Egyedül vagyok

Nem vagyok biztos benne, hogy a MÁV valóban meg akarta engedni nekem, hogy bepillantsak a vezetés mindennapi életébe, a cég belső és külső konfliktusaiba. Vagy csak valamiféle szervezési hiba, szerencsés véletlen történt, én mindenesetre jól éreztem magam.

Balatoni kedvezményes jegyek

Balaton Mix: A tó körüli vasútvonalakra (27, 29, 30b és 30-as menetrendi mező) és a balatoni menetrend szerinti hajójáratokra korlátlanul érvényes bérlet a kiváltás napjától az azt követő második nap végéig. Május 21-től szeptember 11-g kapható 3800 forintért (gyerekeknek 1570 forintért).

A Balaton turizmus kártya szelvényfüzetének egyik szelvényére ingyenesen jár a Balaton Mix, a másik szelvényre 33 százalékos kedvezménnyel váltható egy menettérti jegy. (A kártya négynapos szelvényfüzettel együtt 5990 forint.)

Balatoni napijegy: A kiváltás napjától másnap délig érvényes a balatoni vasútvonalakra korlátlanul. 1892 forintba (1. osztályra 2838 forintba) kerül.

Az biztos, hogy meghívót kaptam Keszthelyre, ahol az államvasút balatoni fejlesztéseiről kívánt beszámolni a főnökök balatoni bejárása keretében. Mostanában sokat járok a MÁV Andrássy úti hedkvóterében, így megkérdeztem a kommunikációs igazgatót, szerveznek-e vonatutat a helyszínre. Ő pedig a kezembe nyomta a programot.

Reggel a Déliben örömmel fedeztem föl az egyes vágányon (a rendőrvagon mögött) az ezüst nyilat, Kádár páncélozott motorvonatát. Először akkor támadtak kételyeim, hogy engem tényleg meghívtak ide, amikor a vasútőr tegezve förmedt rám, hogy ne fotózzam a vonatot. Aztán, mint látható, ez a kérdés vendéglátóim segítségével megoldódott. (De tényleg, kedves Dr. Túrós András, mi baj lenne abból, ha a civilek, vasútbarátok lefotóznák a vonatot?) A személyzet azt ugyan nem engedte meg, hogy ugyanazon a lépcsőn szálljak föl, ahol a főnökök, de a hátsó lépcsőn felmehettem és helyet foglalhattam az egyik fülkében.

Aztán rádöbbentem, hogy én vagyok az egyetlen újságíró. Te jó isten, annak ellenére, amit az utóbbi hónapokban elkövettem a motorvonattender ügyében ellenük, lehet, hogy mégis engem szeretnek a legjobban a MÁV-nál? Pontosabban nem voltam egészen egyedül, a MÁV egyik fotósa volt az útitársam. Amíg a menedzsment a kék motorvonat másik felében tanácskozott és reggelizett (a vonat tulajdonképpen háromrészes, de a középső kocsit ezúttal Pesten hagytuk), mi is kaptunk a kiváló rántottából, bár a MÁV szegény fotósáé kihűlt, mert neki az elnök-vezérigazgatót kellett fotózni, ahogy vezeti a vonatot.


Új vezér egyre jobban vezet

Nemcsak az eddigiekből látszott, hogy VIP-utas vagyok, az egész bejárás első percében megkaptam a múlt időben írt sajtóközleményt, amely beszámolt arról, hogy mit láttak majd a főnökök útjuk során, és hogy Keszthelyen mit mondtak majd el a bővülő balatoni szolgáltatásokról.

Vasút testközelből

A programot úgy állították össze, hogy sokféle problémával illetve megoldási kísérlettel szembesüljenek a résztvevők. Siófokon graffitimentesített, frissen festett járműveket (mindenütt máshol meg rengeteg összerondított kocsit) láttunk. A MÁV másik végtelen problémahalmazát az ingatlanai jelentik. A szocializmus például akkora állomásépületet hagyományozott Balatonfüredre, hogy ma az a legnagyobb probléma, kinek adják bérbe az egyes részeit. (Addig is bekamerázták, hogy legalább megvédjék az épületeket meg az arra tévedőket.) Lellén szerencsés módon a vasútállomás körül kialakult egy bevásárlóutca, az ott dolgozók és - a korai időpont ellenére is - ott fogyasztók szerint azonban felháborítóan koszos az állomás környéke. "Nem különvonattal kell idejönni, ami előtt kitakarítanak" - mutatott rá egy eladó.

Még több vonat

Június 12-én (ez van a sajtóközleményben, a menetrendi pótlék 11-ét ír) életbe lép a nyári menetrend. A Batsányi InterCity Tapolca helyett Keszthelyig jár az északi parton, ahol találkozik a déli parton már naponta jövő Szent István IC-vel. Így már körbe lehet IC-zni a Balatont. Ezt valamiért nagyon hangsúlyozták a sajtótájékoztatón, de én nem értem a jelentőségét. Se azt nem hiszem, hogy valaki Pestről ezentúl majd Tapolcán és Keszthelyen keresztül közelíti meg Fonyódot (vasútbuzik kivétel), se azt, hogy valaki mondjuk Boglárról Badacsonyra két IC-pótjeggyel kíván utazni. Füredre két pár gyorsvonat lesz Pestről, és indítanak Győr-Siófok járatot is. Naponta lesz vonat Sátoraljaújhelyről a déli partra és Záhonyból Keszthelyre. A tavalyi Tihany Expressz idén IC lesz, ez persze azt is jelenti, hogy drágább lesz vele utazni.

Ami igaz, igaz. Vártak minket. Szinte minden állomáson pont ottlétünk alatt hívta föl a hangos az utazóközönség figyelmét a Balaton Mix kedvezményes bérletre. Ennek népszerűsítése volt egyébként az út legfőbb üzenete a sajtó képviselőinek. Rá is fér. A már tavaly is létező konstrukcióból akkor mindössze "százas nagyságrendben" adtak el egész nyáron - tudta meg az Index Szilas Pétertől, a Személyszállítási üzletág marketingfőosztályának vezetőjétől. (Ezek után nem tettem fel azt a gonosz kérdést, hogy mennyibe került a jegyek és a plakátok nyomtatása.) Nem biztos, hogy igazam van, de talán sikeresebb lenne a termék, ha már a Balaton vonatos megközelítésére is adna kedvezményt, aki ugyanis kocsival utazik a tóhoz, aligha fog 3800 (gyerekeknek 1570) forintot fizetni azért, hogy három napig utazgasson a Balaton körül vonattal és a tavon hajóval.

Léteznek persze más, olcsóbb kedvezményes jegyek is. (Azt azonban nem értem, hogy a nem nyári, nem balatoni kirándulókat, vonatbarátokat miért nem próbálják olyan általános kedvezményekkel magukhoz csábítani, amilyen a megszüntetett füzetjegy vagy bolyongójegy volt. Lehetne mondjuk egy olyan napijegy, amely annyiba kerül, mint egy 300-400 kilométeres teljesárú, tehát jól járna, aki ennél többet vonatozik.) A keszthelyi sajtótájékoztatón beszámoltak néhány új vonatról (lásd a keretben), valamint arról is, hogy közmunkásokkal takarítják a vasútvonalak környékét. A közúti átjárók közül néhányra sorompó kerül, ezen a nyáron már a Déliben is lesznek jegyautomaták. (Pontosabban a tavaly kísérletként üzemelő gépeket véglegesnek nyilvánítják.) Azt ígérik, hogy tíz év múlva szebbek lesznek az állomások és a vécék is.