Sárga, lassú és a miénk volt

Azt lehetne gondolni, hogy egy város akkor tud megválni öreg járműveitől, ha újakat kap helyettük. Márpedig bengáli villamosaitól - a nosztalgiameneteket nem számítva - most végleg megváló Miskolcra már hónapokkal ezelőtt megérkeztek az utolsó "új" villamosok Bécsből.

A titokról a Miskolci Városi Közlekedési Rt. (MVK) meghívója lebbenti föl a fátylat: "November 25-én kerül átadásra a Jánosi Ferenc utcában épült új áramátalakító állomás. [...] Ez azt is jelenti, hogy ezáltal válik lehetővé a korszerűtlen - de a város életéhez, a város képéhez 42 éven keresztül hozzátartozó - FVV villamosok forgalomból történő kivonása." Magyarán eddig azért nem lehetett kidobálni az öreg és "korszerűtlen" bengálikat, mert korszerűbb utódjaik (a Tátrák és a Bécsből vett használt piros járművek) annyival több áramot fogyasztanak, hogy a régi áramátalakító nem bír velük.

Saját gyártmány

Nos, a bengálik tényleg korszerűtlenek. Sőt már születésükkor is annak számítottak. "Lassúak, nehézkesek voltak, nehéz volt fékezni és elindulni velük, belterük is zajosabb volt az átlagosnál. Írja a Villamos.Budapest.hu portál. (A kisebb teljesítmény miatt fogyasztanak kevesebbet.) Állítólag a bengáli név is az ázsiai színvonalra utal. A típus rajongói szerint ellenben a villamos szemből olyan szép, mint egy bengáli tigris, illetve olyan a hangja (Itt töltse le.), mint egy doromboló nagymacskáé. A valódi etimológia alighanem örök titok marad. Budapesten annyira nem vált be ez a típus, hogy hamarosan megszabadultak az 1961-től a Fővárosi Villamos Vasút Füzesi Árpád főműhelyében, tehát kvázi házilag készülő villamosoktól. (Vö: a körúton járó 4-esek és 6-osok azért ICS-k, azaz ipari csuklósok, mert az ipar, konkrétan a Ganz gyártotta őket.) A hatvanas-hetvenes évek fordulójától a bengálik már Debrecenben készültek egészen 1978-ig.

Bolondok és szilik

Akárhogy is, egy mai villamosbarát már csak szeretettel gondolhat a tigrisekre, és köteles párás szemmel végigdöcögni a miskolci főutcán az utolsó bengálival. Vissza meg a másikkal, merthogy az MVK lelkes dolgozói két utolsó szerelvényt csinosítottak ki a búcsúra. Szükség is volt rájuk, mindkét villamos zsúfolásig megtelt a jeles eseményre a 115 forintot nem sajnáló fanokkal.

Természeti törvény, hogy a bolondok száma egyre nő, tessék csak körülnézni az Index közlekedési fórumain, hányan töltik azzal az idejüket, hogy megbeszéljék, ma melyik pályaszámú szilit (V43-as kutyaközönséges MÁV-mozdonyt) hol látták, merre kellene alagutat fúrni a 4-es metró helyett a Kelenföldi pályaudvartól a vonatnak és hogy hányfajta homokszóróval készültek az UV villamosok. Persze a közlekedés sokszínű hobbi, a gépészeti szerkentyűkben elmélyedni, az országban, világban utazgatni és a térképek fölé görnyedve hálózatokat tervezni szeretők egyaránt kielégülhetnek általa. De hogy miért vannak egyre többen a hasonló közlekedési eseményeken, különvillamosozásokon és -vonatozásokon? Erre most jöttem rá, ahogy elnéztem a miskolci csúcsforgalom közepén a megállókban az ünnepi bengákról lemaradó utasok képét. Aki az ilyen élmények után nem gépromboló vagy al-Kaida-alvóügynök lesz, nyílván elhatározza, hogy legközelebb már ő is a bennfenteskedő VIP-utasok között vigyorog majd.