Csináljon úgy, mintha nyaralna!

Ha az ember Budapesten nyaral, annak oka vagy az, hogy félreinformált nyugati hátizsákos turista, vagy pedig valamilyen szomorú dolog, aminek feltárásával meg is bíztuk a lehangoló gazdasági, társadalmi és pszichológiai témák szakértőit. Választ végül nem kaptunk, mivel a szakértők közben szabadságra mentek, így önfeledten tevékenykedő nyári újságíróként annak jártam utána, milyen módon imitálható a nyaralás ebben az útépítésekkel és leárazott pólókkal sújtott városban.

Érintettségem, továbbá a napi középhőmérséklet miatt a jelenség felszíni vizsgálata mellett döntöttem, megállapítva, hogy a lakosok erkéllyel rendelkező része az erkélyeken nyaral, napozószék, sör, néha pedig zöld padlószőnyeg segítségével alakítva ki a virtuális üdülési környezetet. A direktebb hatások kedvelőit folyamatos, tudatmódosult állapotban, vagy a Margitszigeten találtam (utóbbihoz felszerelés: fürdőruha, pokróc, tollasütők, elemózsia). Nyaralást Budapesten legjobban mégis a Római-parton lehet imitálni, derült ki, amikor elvetődtem az Északi összekötő híd vidékére.

Mintha nyaralás

A Római-partot a floridai Ocean Drive, a dunántúli Siófok és egy tiszántúli földút 1:3:3 arányú keverékéből állíthatja elő az, aki ilyesmit szeretne a kert végében, és nem zavarja, hogy hétköznap délutánonként is nagy tömegben jelennek majd meg ismeretlen emberek. Akik ráadásul megdöbbentő hitelességgel tesznek úgy, mintha szabadságon lennének.

Szerda délután a bódéktól övezett, poros, part menti úton a házaspárok kézen fogva sétáltak, néha ráüvöltöttek a kölökre, vagy vettek neki vattacukrot. A fiatalok a parton csókolóztak, a gyerekek rohangásztak, az idősek a folyót nézték, majd idővel mindenki fogyasztani kezdett valamelyik sörözőben, étteremben, lángososnál vagy gofrisnál.

Az árak is a mintha-nyaralás-kamuflázs részét képezték, a sajtos tejfölös lángos 270 körül mozgott, a kisüveges sör és a félliteres ásványvíz 300 volt, két sült hekkért, kenyerekkel és savanyúsággal pedig 2700 forintot fizettem. Igaz, az utóbbiakat egy Bajor Imre-szerű pincér szervírozta a vízbe nyúló teraszon, ahol a nyári újságírás kungfu- és divatszakértőnőjének társaságában ütöttem fel megfigyelőállásomat.

A kungfu- és divatszakértőnő megállapította, hogy a nők életkortól függetlenül átlátszó, fehér vászonnadrágot, tangát és rövid felsőt viselnek, a férfiak pedig lepukkant sort és vicces feliratú pólók segítségével előlegezik meg az oldott hangulatot.

"Mintha végtelen SZOT-üdülés lenne az élet" - lőttem el ismét a poént, de nem arattam sikert, talán mert mindketten tudtuk, hogy persze nem is. A nyaralóhely tartozékai közül hiányzott például a víz. Az emberek nyaralós mozdulatokkal lesétáltak ugyan a Dunához, de a habok közé már senki nem rohant nyaralós szertelenséggel, ami egy ipari szennyvízelvezető esetében okos döntés volt. Virtuális volt a táj is, a fasor mögött gyárak és lakótelepek lappangtak, a korzózás végén pedig saját félpanziójukban dőlnek majd ágyba az üdülők.

A sporik eltűnése és a squash-pálya

Eltűnőben van egyébként a nyaralás fontos kelléke, a legendás víziélet is. Első nappali látogatásomkor kajakokat cipelő és az ellenkező nemű egyesületi tagokkal tréfálkozó sporik helyett csak kókadt, sörhasú kölcsönzősöket és néhány, SE Merciből a motoros jachtba tartó, fürge kisgengsztert találtam a parton.

"Minden eltűnt" - mondta a Bíbic csónakház előtt egy lelkes kutyának unottan labdát rugdosó férfi. A mindenen a lerobbantságukban is megnyerő, zöldre festett, díszes, fa pavilonokat értette, az egykori csónakházakat, amelyek közül már csak néhány állt. A mindenbe tartozott még az evezés is, az emberek ugyanis már nem akarnak evezni, hanem inkább a sörözők közt hetyegnek esténként, vicces feliratú pólókban.

Négy-öt csónakkölcsönző ha maradt a parton, panaszkodott a szomszédos csónakház főnénije, és körbevezetett a telepen, ami barátságos volt, mint egy úttörőtábor az emberiség Földről való távozása után. A kertet, bódékat, házikókat zsúfolásig töltötték a kajakok és kenuk, amiket az eldózerolt csónakházakból hoztak át a tulajdonosaik. Ez azonban nem a végállomás, a telepet két oldalról szorítja két motorcsónaktároló, amelyek közös tulajdonosa, megvásárolva a középső telket, egyetlen komplexummá nyitná össze a sort. "Kiszorul innen a vízisport, apartmanházak, squash-pályák és mulatók lesznek helyette" - sóhajtott a főnéni, és elmesélte, néhány éve még a Római-partért szervezett tüntetésen is részt vett.

Talán mert a vízinövényekhez láncolódás nem elég hatásos fegyver, a kor nagy buldózerét nem állította meg egy vízitüntetés. A telep napközis táborában idén már csak öt gyereket írattak be, és a kölcsönzés is pang, foglalta össze a lehangoló tényeket a múlt otthonkás krónikása, majd visszabújt egy ventillátor mögé.

You are my destiny

A Római-part egyébként fokozott pörgéssel feledteti az egykori sportvilágot, és Mallorca távolságát. A sörözés-hekkezés után este váratlanul átvette az uralmat az élő zene. Egy lagziszintetizátoros háttérmunkájával támogatott lány akkora átéléssel adta elő a Nyolc óra munka, nyolc óra pihenést, mintha Nagy Feró ülne a Megasztár előzsűrijében, a szomszédos sátorban pedig egy nagyobb formáció a You are my destinyvel indított be táncos mulatságot a két halsütő közé fektetett padlószőnyegen.

A kép megnyugtató volt, mint egy hetvenes évekbeli híradófelvétel. Talán a lassúzó, idős párok, vagy a pollenkoncentráció miatt, de a kungfu- és divatszakértőnőt váratlanul átjárta az elmúlás szomorkás, csokoládé-pisztácia íze, és ahelyett, hogy a pillanatnyi súlytalanságra koncentrált volna, másnap munkát vállalt egy hollywoodi stúdióban.