Xénia-láz ötven felett

Marilyn Manson biztos azonnal rárepülne a diszkóalappal tuningolt örökzöldekben rejlő üzleti lehetőségekre, vagy kiadna egy best of operettdallamok popritmusban albumot, ha látná, hogy Korda György és Balázs Klári koncertjére hogyan hömpölyög a közönség, amíg az ő megawattokkal celebrált feketemiséjére csak harmadáig telt meg a Budapest Sportaréna.

Nyugdíjas hordák járják már délután fél ötkor a Stefánia utat, csoszogás és műszálás otthonkák susogása tölti be az aréna előtti teret. A Tisztelet Társasága ingyenes koncertjére tizenkétezer ötven évesnél idősebb nézőt várnak, a sztárpáros mellett lesz Aradszky László-koncert, Bodrogi Gyula és Voith Ági-duett, meg persze ingyenes urológiai tanácsadás.

Idősek is elkezdhetik

A Tisztelet Társasága neve alapján egy titkos fasiszta gittegyletnek tűnik, tele pocakos, vastag szivaros vállalkozókkal, akik szombat esténként csuklyát húznak, és kecskéket áldoznak, hogy reinkarnációra bírják Adolf Hitlert. Persze szó sincs erről: a társaságot tavaly alapította száz vállalkozó, akik az idősek iránti tiszteletüket akarják kifejezni azzal, hogy kétmillió példányban megjelenő, nyugdíjasoknak szóló újságot szponzorálnak, jogi és orvosi segélyvonalat tartanak fönn, és ingyenes koncerteket rendeznek.

Nincs is ezzel semmi baj, legalább végre valaki nem úgy gondol a nyugdíjasokra, mint akik csak arra jók, hogy felvásárolják az ország feles csirke farhát készleteit, pulóvert horgoljanak az unokáknak az Esmeralda sokadik ismétlése alatt, és esténként újból megfejtsék a Füles hetvenhármas évfolyamát. Mondjuk számomra a tartalmas öregkor kifejezés hallatán nem egy ingyenes gettó sejlik fel, ahova időről időre beterelik az időseket, hogy ellenőrizzék a prosztatájuk, és playbackkel kínozzák őket, de a kezdeményezésen, a Budapest Televízió szombat esti gálaműsorainak kegyetlen perceit ígérő fellépők ellenére is nehéz fogást találni. Mégis bűzlik itt valami, mármint az átható inzulinszagon kívül, főleg, ha a főszervező Schmuck Andor felől fúj a légkondi.

Mert hát az állami pénzeket nagynyomású ipari szivattyúval kiszippantó Xénia-láz szülőatyja, a Baloldali Ifjúsági Társulás egykori vezetője sosem arról volt híres, hogy a tisztelet szót suttogja őszintén, réveteg tekintettel a vasárnapi misén, sőt az utóbbi években olyan szennylapok szerkesztőségeinek szellemi irányítgatásából élt, amelyek enyhén szólva is tiszteletlen és nagyrészt kamu sztorikat tálaltak hétről hétre a magyar celebritásokról.

De a Tisztelet Társasága gálaestjén járkálva minden szép és szeretettel teli, még a repiajándékok közé rejtett kérdőíven is megígérik, hogy az összegyűjtött személyes adatokat nem adják tovább senkinek. Bizisten. És még a biztonsági őrök is kedvesek, helyére tolják, akit csak kell. Na, de akkor hol van Schmuck Andor arany Rolexe elásva?

(Valami titoknak lennie kell, erre utal az is, ahogy kitessékelnek minket a politikusoknak és a Barátok közt Németh Kristófjának fenntartott VIP-szektorból. A Budapest Sportaréna páholyai előtt sétálva még találkozunk Schmuck Andorral, aki hangos "Minden rendben tekintetes urak?" - kérdéssel fogad minket, mi megnyugtatjuk, hogy minden rendben, mindig is Korda György-koncertet képzeltünk péntek estére, ő biccent, további jó munkát kíván, mi meg megyünk. Fél perccel később szigorú tekintetű biztonsági őrök kiáltanak utánunk, elkérik a belépőnk, majd közlik, hogy a sajtópass-szal ide nem juthattunk volna be. Mi persze rögtön azzal védekezünk, hogy az előbb beszélgettünk a főszervezővel, aki semmi kivetnivalót nem talált a jelenlétünkben, mire a biztonsági őrök visszakérdeznek, hogy Schmuck Andor mondta-e, hogy itt lehetünk. "Igen"- válaszoljuk, mire a biztonsági őrök ellentmondást nem tűrő hangon kijelentik: "Nekünk pedig éppen ő mondta, hogy dobjuk ki magukat!" Így hát távozni kényszerülünk, pedig a VIP-bár előtt éppen Hiller István tűnik fel, ezúttal Lorin nélkül.)

Szegfű, az a rózsa

A titokra a gálaest kezdetén Juszt László adja meg a választ, amikor kijelenti, hogy a Tisztelet Társasága a politika felett áll, éppen ezért meghívták mind a négy párt politikusait, de mit ad isten, csak az MSZP és az MDF képviselteti magát a gigahaknin. Ezután rögtön átadják a Tisztelet-díjakat, amit média kategóriában Vitray Tamás kaparintott meg, míg a közéleti díjat a szoci pénzen öltöztetett Dávid Ibolya veheti át. Itt még nem gyanakszom, sőt azt is hideg fejjel fogadom, amikor Juszt László végre a VIP-szektorból kizárt tömegeket is értesíti az örömhírről: Hiller István köztünk van!

Aztán Schmuck Andor bejelenti, hogy van még különdíjazott, akire ugyan nem szavaztak a nyugdíjasok, de ők mégis kitűntetik, olyan sokat tett a kegyeleti járandóságért folytatott harcban. Szili Katalin. Aki a mozgalom vörös rózsát, távolról és kicsit balról inkább vörös szegfűt ábrázoló címere alatt megesküszik, hogy ezentúl is mindent megtesz, hogy a közelebbről meg nem nevezett ők végre bevezessék a plusz egy havi nyugdíjat, amit azok kaphatnának kézhez, akik megözvegyülnek.

A kormánypárt egyik prominens tagja keményen kiáll, a végső célig folytatott harcot hirdet: "Ígérem, bevezetjük a kegyeleti járandóságot, ezúttal sikerülni fog, megnyomjuk azokat a gombokat erősen, most össze fog jönni, hüvelykujjal, egész súllyal rátámaszkodva biztos, hiszen csak rajtunk múlik, mi vagyunk a kormánypárt és azt szavazunk meg, amit csak akarunk, főleg az MDF-vel közösen, csak eddig nem jött össze, be vannak biztos ragadva azok a gombok, meg fogjuk vizsgálni, és ha kell, kicseréljük mind!"

Végre megértem, hogy a választási kampány első tömegrendezvényére tévedtünk, és Schmuck Andor az MSZP előretolt ékje a kis magyar hakniiparban. A szocialisták felismerték, hogy kemény lesz a tavasz, akár egyetlen Korda György-számon is múlhat a diadal, ezért a választásokig playbackkel tartják katatón állapotban a nyugdíjasokat.

Még fel sem ébredek a felismerés okozta révületből már vége is Németh Kristóf bűnrossz szavalatának, jön Brunner Márta és a bulvárlapokban csak spanyol szexgépnek titulált férj, hogy operettdalokat adjanak elő, majd Bodrogi Gyula és felesége énekelnek a nyugdíjas otthonok örökranglistájáról, és a szünet előtt még fellép Aradszky László is, aki végigtátog négy-öt harmincéves dalt, amit a nyugdíjasok legnagyobb rémületére euródiszkó alapokkal pörgetett fel erre az alkalomra.

Majd tizenöt perc szünet, némi tumultus a mosdóknál, és már jön is Korda György és Balázs Klári, hogy full playbackről lenyomják az utóbbi negyvenhét év legemlékezetesebb dalait. Korda György az első számoknál szemmel láthatóan a műfogsorával bajlódik, de azután felveszi a ritmust, és akkor már tényleg csak az marad, hogy Mammama Mamma Mamma Maria. Nagy mókusok süteménybe is süthetik, kisnyugdíjasok a hajukra is kenhetik.