Hongkong az utóbbi időben New York és London után a műkincspiac harmadik számú központja lett. Legutóbb a Sotheby's aukciósház nyitott itt irodát, mivel az ázsiai aukciók felét kínai vevőkkel bonyolították (2006-ban ez az arány még csak 15 százalék volt). A rivális Christie'snél is hasonló az arány: tizenegy licitből haton kínai vevők vitték el a legdrágább darabokat, összességében az eladások 21 százaléka irányult Kínába. A két nagy aukciósháztól eltérően a Bonhams Hongkong mellett már Tokióban is nyitott fiókot, a japán vevők ugyanis a 80-as évek gazdasági felfutásában rengeteg kínai műkincset vásároltak.
A jelenség hozzáértők szerint a kínaiak egyre kifinomultabb ízlését tükrözi, de az is látszik, hogy az ázsiai ország művészeti téren is szuperhatalom akar lenni. Nicolas Chow, a Sotheby's kínai művészettel foglalkozó nemzetközi vezetője szerint a dicsőséges múltból származó műkincsek visszavásárlásával a kínai vevők újjáépítik identitásukat. "Egy császár pecsétjét kézbe venni olyan, mintha a történelem egy szeletét tartanák kezükben" - mondta a szakember. A Sotheby's 2009 októberében 85,78 millió hongkongi dollárért (2,2 milliárd forintért) adott el kínai vevőnek egy császárság korabeli trónust. A vételár eladási rekordot jelentett.
A kínai vevők érdeklődése túlmutat az ország múltját jelentő művészeten, az ékszerek, órák, borok, valamint a második világháború utáni nyugati művészet is izgatja őket. Ezt az is alátámasztja, hogy a Christie's borárverései nagyobb bevételeket hoznak a New York-i és londoni aukcióknál, de míg az európai vevők gyűjteményüket gyarapítják a régi borokkal, addig a kínaiak azonnal megisszák azokat.