Sajdik Ferenc 80 éves

Sajdik Ferenc Németországban, Neuenhagenben született 1930-ban. Apja híres zsoké, anyja balerina volt. 1948-49-ben az Iparrajziskolában tanult, majd a Szinyei Merse Pál utcai grafikai iskolában végzett. 1949-től egy nyomdában volt litográfus, itt született az ötlet, hogy kipróbálja a karikatúra műfajt. 1955-től a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója volt.

1965-ben lett a legendás vicclap, a Ludas Matyi munkatársa. Itt 30 éven keresztül hetente jelentek meg karikatúrái, vicces és szerethető figurái. Sokan kifejezetten az ő rajzaiért vették a lapot. A Ludas Matyit 1990-től az Új Ludas követte, majd a lap megszűnt. Sajdik 93-tól az Úritök és a Pesti Vicc munkatársa volt.

Több száz könyvillusztrációja jelent meg, ifjúsági és tankönyvekhez is készített rajzokat, illusztrálta többek között Csukás István, Moravia, Kipling, Tabi László, Peterdi Pál, Békés Pál, Arany János és Petőfi Sándor írásait. Az illusztrációinál csak a rajzfilmjei voltak népszerűbbek. Pom Pom, A nagy ho-ho-ho-horgász, a csokizabáló Gombóc Artúr évtizedek óta a gyerekek és a felnőttek kedvence. Sajdik nevéhez fűződött az 1980-as években a nagyon humoros bontottcsirke-reklámfilm és a tévétorna főcíme is.

Sajdik Ferenc néhány vonalból álló, abszurd stílusa azonnal felismerhető könnyedségéről, humoráról, a szőrös szörnyeiről és a sarkokban, egérlyukakban figyelő, gonosz szemekről. Rajzolói munkásságát 77-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 84-ben a szép magyar könyv grafikai díjjal, 88-ban érdemes művész címmel ismerték el. 2006-ban Budapest díszpolgára lett. Magyarországon és számos európai városban volt önálló kiállítása. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából Sajdik & Tsai címmel a kArton Galériában a KOKSZ (KOrtárs Karikatúra és SZatíra) Műhely tagjainak szatirikus műveiből nyílik kiállítás.