Vilhelmina
11 °C
16 °C

A Kaptár véget vet a könyvtárosok uralmának

Pécs öt nagy projekttel pályázott az Európa Kulturális Fővárosa címre. Három könyvtár összeolvasztásával az egyiket hamarosan átadják: a tizenháromezer négyzetméteres Tudásközpont világos, hatalmas és meglepően szép. Ráadásul van benne egy Kaptár, ami csodálatos, csak nem tudjuk, mire jó.

A sorozatos kudarcok után meglepő sikerrel zárult a pécsi megaberuházásokhoz indított expedíciónk. Májusi látogatásunkhoz képest, amikor munkagépek közt bujkálva lestük meg az épülő könyvtárat és a koncerttermet, most bejutottunk az átadás előtt álló épületekbe – a Tudásközpontba és a koncertterembe –, a vártnál is lelkesebbek lettünk. A sokmilliárdos költségvetésű beruházásokról nemcsak az derült ki, hogy tényleg van esély rá, hogy valaha elkészülnek, de meglepődve tapasztaltuk, milyen remek épületek rajzolódnak ki a sitthalmok mögött.

A projekteknek csupán két jellemzője hangolt le: egyrészről, hogy a jelképként is értelmezhető tömbök miért éppen az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat zárására lesznek kész.

Klikkeljen a képre!

A másik, hogy miért olyan lehangolóan külvárosi a presztízsberuházások környéke. És itt még csak nem is romantikusan lepusztult ipari tájra kell gondolni, hanem benzinkútra, gyorsétteremre és a forgalmas hatos út bevezető szakaszára, amelyen minden kultúrára szomjazónak át kell verekednie magát.

A fejlesztési terület állítólag azért került ide, hogy a pécsi belvárost kiterjesszék az elhanyagolt keleti területek felé. Arról viszont semmit sem tudtunk kideríteni, miként számolnák fel a belvárosi használattól idegen tényezőket, a közvetlenül a főbejárattal szemben terpeszkedő Shell-kutat, abc-t és a McDrive-ot? Talán azért alakult így, mert az ország valóban hiteles jelképét szerették volna megalkotni.

Vége a könyvtárosok uralmának

Túránk először a hatos út pécsi végénél épült megakönyvtárhoz, a Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközponthoz vezetett. Az öt és fél milliárd forintból épült intézményben egyesültek a környék nagy könyvtárai. Először a megyei és városi könyvtárakat olvasztották egybe, aztán beköltözött melléjük a Pécsi Tudományegyetem három karának könyvtára.

A három könyvtár összeolvasztása szervezeti és olvasói szempontból is hasznos. Az eddig nyolcezer négyzetméteren, de tizenkét épületben működő könyvtárakat pakolták be egyetlen tizenháromezer négyzetméteres helyre.

Az így létrejött – október 22-én nyíló – intézmény már csak azért is izgalmas, mert egyszerre irányítja két igazgató. Még nem érkeztek hírek könyvdobálós rivalizálásról, amit talán az is segít megelőzni, hogy a könyvtárak állományát egybefésülték.

A könyvtárfejlesztés legfontosabb vívmánya mégis az, hogy a technikának köszönhetően véget vetett a könyvtárosok diktatúrájának. A forradalmat a digitális könyvkölcsönzés jelenti. A gránitból faragott, bibliatartóra emlékeztető alkalmatosság leolvassa a kölcsönözni kívánt könyv vonalkódját, társítja a kölcsönző mágneskártyánkhoz, és már vihetjük is. A visszaadás még szórakoztatóbb: lakótelepi házak szemétledobóihoz hasonló csapóajtók mögé kell belökni a visszahozott könyveket.

A kaptár

Az intézmény szelleme egyébként már kívülről nyilvánvaló. A Balázs Mihály tervezte épületre a nyitottság és a visszafogott elegancia jellemző. A fehér mészkőlábazaton álló, transzparens üvegépület visszafogott, de mégsem unalmas. Ha valaki arra kényszerítene minket, hogy hasonlatokkal dobálózzunk, nyitott könyvhöz hasonlítanánk a két, egymással szöget bezáró épületrészből álló komplexumot.

A könyvanalógiát erősíti, hogy az épület karakterét alkotó elem belül rejtezik. A Kaptár nevezetű dologról van szó, amiről tavaszi látogatásunkkor annyit sikerült kiszednünk a munkásokból, hogy nagy, csodálatos, és olyan, mint egy... kaptár. Belépve az első benyomásunk az volt, hogy a forma tényleg kaptárszerű. Az épület öt szintjét áttörő, szelíden ívelt formájú objektum belül teljesen üres, falait színes Zsolnay-csempék borítják, fény csak legfelül, egy ovális nyíláson át csorog le.

A jó arányú, a hatásgyakorlás évezredes receptjeit alkalmazó tér elcsendesített minket, mintha egy katedrális boltívei alatt állnánk. A szakrális hangulatot csak az törte meg, amikor megtudakoltuk, mi a varázslatos építmény funkciója.

Semmi. Ami pedig egy határozott célból létrehozott épületben kiábrándító. A hivatalos magyarázat szerint a kaptár az épület szellemi központja, amiben úgy gyűlik a tudás, ahogy a kaptárban a méz. Azzal a különbséggel, hogy ebben a kaptárban nem gyűlik semmi.

Az objektum az új építésű intézmények esetében szokásos, jellegtelen, alacsony belmagasságú fogadótér szélén áll. A főbejáraton érkező látogató nem a kaptárba lép be, és hacsak nem a hátul elhelyezkedő parkolók felé tart, nem is halad át rajta. A kaptár lehetne persze remek beszélgető, elmélkedő hely, ha kialakítottak volna benne padokat vagy nyugodt hangulatú öblöket. De az impresszív tér funkcióját tekintve csak egy átjáró, amely talajközelben hemzseg a tucatmegoldásoktól. Lépcsőből a gyors szintváltásra alkalmas meredek fajtát építették be, amely nem csábít üldögélésre. A Zsolnayval borított falak egyediségét pedig a katalógusból rendelhető gyufaszál világítótestek ellenpontozzák.

Búbos kemence

Ha belülről nem is, a kaptárnak szerkezetileg mégis van funkciója. Szervezi a körülötte álló épület szintjeit. A középen áttörő, innen már inkább monumentális búbos kemencére emlékeztető tömeg karaktert ad a puritán és célszerű tereknek. A puritán és célszerű egy könyvtárban egyébként előny. A tervezők a használhatóságra helyezték a hangsúlyt, amelynek kulcseleme egy könyvtárban a világosság. A függönyfalaknak köszönhetően az épület minden szintje természetes fényben úszik. A középen álló, tejüveg falú tanulószobákba olyan felső bevilágító elemekkel vitték le a napfényt, amelyek egy szinttel feljebb dekoratív üvegkockákként állnak a polcok közt.

Fotó: Földes András

A legfelső szintre jutva váratlanul újra átéltük a kaptárban tapasztalt térélményt. A könyvtár egyszerű megoldásai, kiegészülve a homokfúvott üveghidakkal, a tető üvegfelületein bevetülő fénypászmákkal és a háromemeletnyi belmagassággal elementáris hatású teret alkottak. Úgy éreztük magunkat a napfényben, mintha akkor teleportáltak volna oda minket egy sötét és nyirkos veremből, és már csak egy kérdésünk maradt: kié a ház homlokzatának közepére vágott ablak?

Legutóbbi látogatásunkkor felelőtlenül azzal viccelődtünk, hogy nyilván az igazgató ragaszkodott hozzá, hogy neki az építészeti koncepció ellenére is szüksége van a Mecsekre nyíló kilátásra. Az ablak mögött kiábrándító módon azonban nem viszkizgető igazgató, hanem csupán egy nagyméretű ventilátor terült el. Amit a könnyen nyitható ablakkal együtt a tűzoltóság tett kötelezővé.

(Következő cikkünkben a másik nagyberuházást, a zene- és konferenciaközpontot mutatjuk be)