Pinaverés

A könyv szerkesztői, az Artizánok (Forgács Zsuzsa, Gordon Agáta, Bódis Kriszta) vagy inkább az őket körülvevő szcéna tagjai azonban nem hagyják, hogy a könyvkritikák a könyvről szóljanak.

Mellvetve

Az Éjszakai Állatkertről eddig egyetlen olyan írás sem jelent meg, amelyben ne lett volna szó olyan társadalmi problémákról, mint a családon belüli erőszak, az esélyegyenlőség, olyan mozgalmakról, mint a feminizmus, vagy olyan elfajzásokról, mint a hímsovinizmus.

Sokan feminista hadüzenetnek, néhányan a magyar szexuális forradalom zászlajának tartják a kötetet, de vannak, akik a szépirodalom nemes hagyományait féltik tőle. A könyv férfi kritikusai közül akadt már olyan, aki fülét-farkát behúzva nőként írta alá a cikkét, de olyan is, aki azt kérdezte az írónőktől, hogy attól bátrak-e, hogy le merik írni a pina és a hugyozás szót.

Az Artizánok ezért a magyar irodalmi életbe úgy kezdenek el bevonulni, mint Tóth Kriszta Startvonal című novellájában a lengyel költőnő, aki egy nemzetközi költészeti fesztiválon áruházi hűtőszatyrából a váltócipő, a rúzs és a púderes doboz mellől a legváratlanabb helyzetekben és a legváratlanabb nyelveken húzza elő verseit, és tolja a szerencsétlen résztvevők orra alá.

Mindenkinek muszáj mondania valamit, legalább hümmögni, bólogatni kell, hogy hát igen, ilyen az igazi jó a vers. Vagy hogy hát igen, ez aztán a női irodalom, hajrá! Mi is tényleg, de igazán, mellvetve támogatjuk a nőket, írjanak, mert írni jó, mi meg elolvassuk majd persze, mert olvasni jó.

Félreértett küldetés

Az Éjszakai Állatkert azonban irodalmi mű, és mint ilyen, nem tudja megváltani a világot. Nem lesz miatta kevesebb családon belüli erőszak vagy pedofil, és nem lesz tőle több joga a magyar munkavállaló nőknek sem. Teljesen felesleges tehát kritika helyett a nyomorúságos magyar viszonyokon rágódni vagy állást foglalni a feminizmus vagy a női szexualitás mellett/ellen.

Az utóbbi mellett már csak azért sem, mert noha a kötet az Antológia a női szexualitásról alcímet viseli, a szexről az 56 novellának csak alig negyedében esik szó, erotikusnak is, mondjuk, csak a másik negyedét nevezhetnénk. Ezt kifogásolni azonban pont nekünk nem illik, a szex hívószó, nemcsak a neten, hanem a könyvesboltban is.

A kötetről a fentiekkel ellentétben azért érdemes beszélni, mert jó irodalom, legalábbis többségében meglepően jó magyar kortárs irodalom. Egy kötetben ennyi tehetséges írót már nagyon régen nem láttam. Persze mondhatnám most, hogy ennyi tehetséges nő írót, de nem mondom.

Csacsinszka blogja

És most ne beszéljünk azokról, akik azt hiszik, hogy a blog irodalom, vagy az lehet, ha hadarva mesélik el zűrös kalandjaikat, melyekben a szereplőket P-knek, meg B-knek nevezik (Kupcsik Lidi: Rózsaszín papucsos lábfejem). Vagy ha direkt nem ismerik a magyar nyelvtan és helyesírás szabályait (Nagy Kriszta Tereskova: Tereskova levele ,,,egy faszhoz).

Vagy azokról, akik sekély értelmű, összefüggéstelen mondatokat hajigálnak egymás mögé, mert azt hiszik, hogy még mindig tart a posztmodern (Selyem Zsuzsa: Szappanopera). Vagy azokról, akik általános iskolás házi dolgozat stílusában beszélnek semmiségekről (Rajsli Emese: Esti Kornélia déli utazásaiból), meg persze azokról sem, akiket ma már csak nagyasszonyoknak szokás hívni.

Már azt sem nagyon értettem, hogy miért került a kötetbe Csinszka romantikus naplója (Így történt), Polcz Alaine megrázó vallomása (Asszony a fronton), vagy a boszorkány Kosztolányiné (Írófeleségek), és ha ők belekerültek, akkor sok más írónőnk miért nem.

"Túl közel, túl jó"

De mindegy is, mert még mindig maradt temérdek nagyon jó írás (és már most elnézést kérek a felsorolásért, de ezt máshogy nem nagyon lehet). Itt van például a három szerkesztő, akikre persze nem igaz, hogy távolságot tartottak volna a szextől. Bódis Kriszta egy elképesztő érzékenységgel és beleéléssel megírt munkát vág az arcunkba, aminek Írok mellett Egy prostituált naplójából lehetne az alcíme.

Forgács Zsuzsa Bruria legzseniálisabb munkája kétségkívül A kipeckelt nő a hajnali fényben. Úgy kezdődik, hogy "fegyvereket és könyveket gyűjtött, nőket is szeretett volna". A novella - és nem ez az egyetlen a kötetben - arról szól, hogy a mégoly jó és felvilágosult családból származó, intelligens nők is milyen önkéntelenül, milyen érthetetlen magabiztossággal szállnak bele és maradnak benne megalázó kapcsolatokban.

Gordon Agáta - aki nyíltan vállalja homoszexualitását - a női szerelem nem is olyan rejtélyes világába avat be minket. A Napfolyó-kanyar-ban olyan szépen és elegánsan ugrál térben és időben, hogy az sírni valóan szép.

De ott van például Drozdik Orsolya képzőművész, akinek írásain átsuhan a festőpaletta minden színe, aki olyan finoman tud írni a vágyról, hogy beleborzongunk. Vagy Kiss Noémi, akinek Trans című írása nemcsak a berlini undergroundról szól, hanem underground módon is van megírva, egyre beljebb és beljebb merülve a pokolba, menthetetlenül.

"Bachhanáliákból agyhalállal kilábalt liba"

A kötet egyik legnagyobb meglepetése az eddig költőként ismert Tóth Kriszta három novellája volt. Ez a fanyar, pikírt humor, ez a szürreális gondolattársítás (Nagy vonalakban, Startvonal)) és ez az irodalmian érzéki pornográfia (Törésvonal) nagyon, de nagyon régen hiányzik a kortárs irodalomból.

De az igazi felfedezett Fiáth Titanilla, a Ludditák szövegírója, aki Mínuszban az ingerküszöböm című rapnovellájában rálép arra az útra, amelyen Magyarországon eddig csak Pajor Tamás járt (ld. belcím), orgazmussal felérő élményt okozva, és brutális dobkíséretért sikoltozva.

A szerkesztőkre csak azért lehet haragudni, hogy itt, a csúcson nem hagyták abba, nem zárták le a kötetet. A kéj után Bárdos Deák Ági Egy férfi című írásával úgy ránt vissza a földre, vagy inkább a pokolba, hogy annak se irodalmi, se más értékei nincsenek.

Tegyük tehát félre a vitákat, és olvassunk, mert olvasni tényleg jó.

Éjszakai Állatkert
Jonathan Miller Kiadó
Budapest, 2005
671 oldal, 3180 Ft