Miből fizeti a villanyszámlát a magyar festő?

Mostanáig úgy tudtuk, kortárs magyar művészet legfeljebb néhány extremitásokra nyitott szakembert érdekel külföldön. Sötét gondolatainkat azonban eloszlatta, hogy kiderült, a játékos, álnaiv képeket festő művész néhány alkotását százezrek ismerik a világban.

Galambos Tamás festményeit ugyanis olyan lapok jelentették meg, mint a Financial Times vagy a Times, egyik képét pedig a világhírű Penguin könyvkiadó használta borítóként.

Hogy a publikációk jelentőségét lássuk, fel kell idéznünk, kortárs magyar képzőművésznek lenni nem könnyű dolog. Az érdeklődő közönség szűk, a magyar gyűjtők piaca kicsi, az árak pedig a padlón vannak. Nem csak a pénz, hanem a fejlődés szempontjából is a külföldi művészeti életbe kapcsolódás jelentené a megoldást. Magyarország azonban nem annyira egzotikus, hogy önmagáért felfigyeljenek művészeire, a befuttatáshoz viszont nincs meg az intézményi háttér.

Legutóbb az itthon sztárnak számító Fehér László képét próbálták meg elárvereztetni a világ legjelentősebb kortárs aukcióján, a Sotheby's-nél, sikertelenül.

Fás lábú nő

Ezek után érthető, hogy felkaptuk a fejünket, amikor meghallottuk: a Penguin egy magyar festő képét használta fel Gabriel Garcia Marquez 1982-ben Nobel-díjjal is kitüntetett klasszikusának borítójához. Sikertörténettel állunk szemben, a művész ugyanis komoly jogdíjakat is kap a százezres példányban megjelenő, angol nyelvű kiadás után.

A most 67 éves Galambos Tamás elmondta, híre egy húsz évvel ezelőtt rendezett londoni kiállítás révén jutott el a neves könyvkiadóig. A Bridgeman Art Library nevezetű könyvtár és kiállítóhely művészeti ugyanis képügynökséget indított, és ajánlataikba beválogatták a náluk kiállított művészek munkáit is.

"Nem nyomulok, nincs lefizetve senki, ők maguktól ajánlják a képeimet és rendesen fizetnek is" - csodálkozott rá a londoniak működő rendszerére az eszerint nem csak a művészetében naiv Galambos. A képügynökség közel száz Galambos-festményt ajánl oldalán. Így került az Angliában, Amerikában, Ausztráliában százezres példányszámban terjesztett Marquez-regény címoldalára egy 1981-es festménye, a Nyár, amelyen egy óriási, vörös nő látható, erdővel borított testtel.

2006-tól a kép bekerült azon népszerű könyvborítók közé is, amelyeket bekeretezve, poszterként árulnak.

A Nyár című kép karrierje hasonlít a legnézettebb magyar film sikersztorijához. A legnézettebb magyar film ugyanis nem a Szabadság, szerelem, a Valami Amerika vagy a Miniszter félrelép, hanem Enyedi Ildikó egyik rendezése. Az én XX. századom című film a 90-es évek elején szerepelt egy indiai filmfesztiválon, amely után levetítették még néhány helyi moziban is. A jellegzetesen kelet-európai történet nem kavarta fel az ázsiai ország kulturális életét, mindenesetre a szubkontinens sajátosságaiból adódóan a filmet több millióan látták, amivel Az én XX. századom nézettsége valószínűleg all time rekord marad. Legalábbis amíg valaki meg nem szervez a filmjének néhány indiai vetítést.

Mindennek van határa

Galambos Tamásnak évi 10-20 képe jelenik meg a világsajtóban. Homérosz című festményével illusztráltak a Times irodalmi mellékletében egy könyvkritikát, a Financial Times a Bábel torony című, bájos alkotással pedig egy közgazdasági cikket dobott fel. A Munkácsy-díjas festő leggyakrabban felhasznált képe az Átkelés a Vörös-tengeren.

Mindez azonban csak csendes sikerhez elég, karrierépítéshez nem. A könyvet 2001 óta jelentetik meg ezzel a borítóval, százezres példányszámban kelt el, de még egyetlen meghívás vagy kiállítási ajánlat sem érkezett erre hivatkozva.

A Bridgeman Art Library ugyan szervezett volna egy kereskedelmi célú kiállítást a festőnek, de Galambos inkább nem élt a lehetőséggel. "Lassan festek, nincs elég képem arra, hogy ott legyenek kinn Londonban. Mert mit csinálok, ha jön a villanyszámlás, és nekem itthon gyorsan el kell adnom egy festményt?"