Amit szívedbe rejtesz
A Hősök terétől a vasárnap esti közszolgálatig történt egy s más; inkább ideológiai fronton, mint fizikailag. Néhány ezer ember - polgártárs! - lesétált a Dunához, hogy szimbolikusan elhajózzanak innen, aztán íme: volna rá okuk. De azért jó volna, ha maradnának: tudnak például ünnepelni, eléggé.
34 fok, árnyék. Tétova gyülekezők a Hősök terén, merre is, hol vagyunk. Hamar feltűnik a találkozó góca: egy jó darab Cadillac, zászlók, lufik, teherautók. Izgatottan ide-oda görkorcsolyázó transzvesztiták és elviselhetetlen popzene. Történni még semmi nem történik, sokáig. Kódorgunk tehát kicsit, de a rendezők valószínűleg még közönségre várnak, úgyhogy előremenekülünk a zene elől.
A Kodály köröndnél ütjük fel a tanyánkat, néhány kollegával együtt. Van olyan is, aki akkurátusan felállítja a háromlábú kameraállványt az út közepén, mint egy géppuskát. Egy doboz sör múlva feltűnik a menet, elöl a zászlóhordozók a jelmondatukkal, ahogy Európában tüntetni illik. A zene azóta megjavult, mármint hogy utolérte a diszkónormákat. Csatlakozunk a Priscilla-Barbi busz közönségéhez. Hátrább hömpölyög a Cad, egy ilyen autó maga a karnevál. Később besorolunk mellé, épp jókor: a motorháztetőn szoft live show-t ad elő két bevállalósabb illető.
A menet vonul tovább az Andrássyn, a járdán különböző alapállású nézelődők. Általában integetnek, de van, aki úgy kel át az emberfolyamon, mint egy kígyókkal teli szamócáson. Fokozódik az utcabál-jelleg: a platókon loveparade-örömbrigádok tombolnak, a felvonulók egyre inkább tánclépésekre váltanak. Van valami sajátos vonzereje annak, hogy ezúttal a buli mögött egy szellemiség van, és nem szponzorok vagy pártok. Kissé meglepetten tapasztaljuk: ez egy szabad ország. A megnyilvánulás, a teljes egó felvállalásának öröme tükröződik némely arcon - talán nem túl nehéz elképzelni. Ezeknek az embereknek ugyanis van, amit a szívükbe rejtenek, de az egyelőre nem Magyarország. Egyelőre éppen Magyarország miatt rejtegetik - már akik nem mertek eljönni ide.
De a törpök élete nemcsak játék és mese. A mulatság megérkezik a Duna-partra, ahol azér' elcsattan egy nyers beszéd. Van is alapja. Az egyik az a pár hülyöngő politikai szervezet és kisegyház, akik vették a fáradságot beszólni különféle hagymázas képzelgések nevében. Ennél súlyosabb viszont, hogy a fesztiválon nem volt hajlandó résztvenni gyakorlatilag senki azok közül, akiknek ott kellett volna lenniük. Nem fogadta el a meghívást Demszky Gábor; a nagytudású PR-csapat úgy látszik, nem figyelmeztette. Arra mégpedig, hogy ha már "világvárost építünk", akkor egy világvárosban nem csak természetes dolog egy Gay Pride, de egyenesen hozzá tartozik a világváros fogalmához. Ahogy a krisnás szekértúra, a keresztény fesztivál meg az összes többi kisebbségi rendezvény is. Nem jött el Kósáné Kovács Magda sem, a parlament emberi jogi bizottságának elnöke sem, holott már csak terepgyakorlatként is be kellett volna kukkantania. Ahogy Tabajdi Csabának is. De nem. Ők tudják, miért. Mi is tudjuk.
Hab- és sörcsapolás, habfürdés, szabadfoglalkozás. Kicsit még nézelődünk, bele-belehallgatunk egy-egy dialógba, aztán hazacammogunk, a jótékony célú mulatozás kellemes fáradtságával. Másnap aztán belepillant az ember a médiavisszhangba. Mondjuk A Hétbe. És nem csalódik: a köztévé persze állást foglal, bele a közszolgálat nagy büdös balkáni éjszakájába. Sejthető az állásfoglalás lényege, nem is meglepő, hallottuk már eleget. A manipuláció legócskább hagyományai nyomán elhangzik, hogy a melegek nagy része HIV-pozitív_ mintha ettől már meg lehetne csonkítani a jogaikat is. És nem marad ki a bibliai példálózás se: a homoszexuálisok zsoldja a halál.
Az, hogy négy egyházfióka a szentírással ostorozza a homoszexualitást, az még nem is olyan meglepő: a kis pedálos autócskákra nem vonatkozik a KRESZ, csak nem szabad őket kiengedni a játszótérről. Elvannak ők ott a rakétamászóka alatt, a maguk mesebeli eszméivel. De hogy a Hét, a "Magyar Televízió közéleti háttérműsora" is bibliai idézetekkel támadja a meleg mozgalmat, az már a Döbrögi-uradalom kezdetlegességét idézi. Mi történik itt mégis? Lehetséges, hogy nemcsak közéleti kérdéssé válik egy kisebbség gyülekezési joga, de ebbe a kérdésbe még az Istent is bevonják? Egyházi véleményeket vállal fel a köztelevízió? Újszövetségi versek íródnak a képernyőre (közben mutatják a Bibliát, hogy apu megtalálja a padláson, ha már muszáj lesz), amelyekből kiderül, hogy bizony ocsmányság a homoszexualitás. Érvelés ez? Nem. Ez az a jelenség, amikor az Isten faszával verik a csalánt.
