Friderika
10 °C
17 °C

Virtuális séta a vészkorszakban

2004.02.19. 23:23
Árpilis 15-én nyílik az új holokausztkiállítás Auschwitzban, ahol a digitális technika segítségével mutatják be a haláltábor borzalmait. A kiállítás látogatói együtt mehetnek a vagonok felé tartó budapesti zsidó nőkkel, de az alkotók a számítógépes animáció segítségével a vetkőzőket és a gázkamrákat is újraalkották.
Április 15-én nyílik meg a holokauszt magyarországi áldozataira emlékező kiállítás az auschwitzi tábor tizennyolcas számú blokkjának emeleti részén. A 600 négyzetméter alapterületű tárlatot Magyar Bálint oktatási miniszter avatja fel, ezzel ismét külön kiállítás emlékezik a vészkorszaknak arra a több mint félmillió áldozatára, akiket Magyarország területéről hurcoltak el.

Tekintse meg képeinket!
A magyar állam először 1965-ben rendezett kiállítást az Auschwitz-Birkenaui Állami Múzeumban, amit 1979-ban Horn Emil tárlata váltott fel. Ezt a kiállítást a közelmúltban bezárták és lebontották, mivel a felújított cseh és szlovák, illetve a modernizáció előtt álló francia, belga és orosz kiállítások mellett már elavultnak számított. Emellett a hetvenes évekbeli kiállítás – a kommunista országok hagyományainak megfelelően – inkább az Auschwitzban meggyilkolt baloldali ellenállókra helyezte a hangsúlyt.

Az Orbán-kormány alatt már készítettek egy forgatókönyvet a kiállítás modernizálására, de akkor a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége és több történész is tiltakozott az Ihász István által írt forgatókönyv tervezet ellen, mondván, az minden felelősséget a fasiszta német megszállókra hárít. A tervezett kiállításon többek között elhelyezték volna Teleki Pál, egykori miniszterelnök olajfestményét – akinek nevéhez a zsidótörvények fűződnek –, illetve számos ponton utaltak volna, mintegy ellenpontként, a kommunista rémtettekre is.

Múlt a jelenre vetülve

Az új kiállítás koncepciójának igazodnia kellett az emlékhely szabályzatához, továbbá a magyar tárlatra kijelölt épület adottságaihoz. A kiállítás forgatókönyvét ezért az Auschwitz-Birkenaui Állami Múzeummal és a Nemzetközi Auschwitz Tanáccsal egyeztetve Kádár Gábor és Vági Zoltán történészek írták, a látványtervet Rajk László készítette.

A magyar kiállítás kialakításakor az épület rekonstrukciójára is sor került, így a tárlat tervezésének és kivitelezésének összköltsége 220 millió forintba került.

A kiállítás forgatókönyvének megírásakor az alkotók abból indultak ki, hogy a haláltábor területén nincs értelme reprodukálni a történelmi valóságot, hiszen az lépten-nyomon jelen van Auschwitzban, a tárlat vizuális koncepciójának középpontjában az elpusztított milliók ember hiánya áll.

A kiállítás az alkotók reményei szerint nem a holokauszt borzalmainak átélhetőségét célozza meg, hanem az érzelmi befogadás helyett a tények ismertetésére és a tudatosságra épít.

A kiállítótér hangulatát a barakk eredeti elemeinek kihangsúlyozásával érték el az alkotók, a tárlaton a jelen csak kiegészíti a múltat, ezért a régi döngölt padlóra egy lebegő üveg-acél platform került, innen tekinthetnek le a látogatók a haláltábor barakkjára, illetve innen nézhetik meg a múlt dokumentumait. A kiállítás így elválik a barakk objektív valóságától, ezzel is tisztelegve az áldozatok emléke előtt.

A kiállításon egyetlen eredeti tárgyi emléktárgy sem kapott helyet, és a kordokumentumok is csak vetített képeken jelennek meg. A múlt és a jelen kettősségét erősítik azok a webkamerák, amelyeket a kiállítás készítői a birkenaui megsemmisítő tábor területén helyeztek el, és amelyek élő képet adnak az egykori krematóriumok környékéről, a rámpákról, illetve egy barakkról. Az élő képeket ráadásul az áldozatok nevét tartalmazó listára vetítik, így hangsúlyozva a jelenben élő múltat.

A menet egy tagja

A barakkba a belépve a látogató budapesti zsidó nők 1944-es Rákóczi úti menetéről készült mozgókép végtelenített kópiáját látja, és a kiállítást végigjárva mintegy maga is a menet részévé válik.

A kiállításon a látogató csak az üveg-acél járófelületen haladhat, amely azonban nem érintkezik a falakkal, amelyekre folyamatosan korabeli felvételeket és videoinstallációkat vetítenek majd. A járófelület két részre lesz bontva, a két részt egy vagont imitáló üveghíd köti össze. Az üveghíd alatt talpfák és vasúti sínek láthatók, a vagon oldalfalában képernyőket helyeztek el, a deportálás élményének emocionális befogadását segítő fotómontázsok váltják majd egymást rajtuk.

A kiállítás egy pontján a látogató a digitális technika segítségével úgy érezheti, hogy ő is tagja a gázkamrákba terelt halálraítéltek menetének. Vági Zoltán elmondta, hogy a korabeli tervrajzok, fotók, visszaemlékezések és a témába vágó szakmunkák alapján készített számítógépes animáció a II. számú birkenaui krematórium háború vége előtt lerombolt vetkőzőjét, gázkamráját és égetőtermét mutatja be. Az élményt hanghatások, többek közt egyre gyorsuló szívdobogás erősíti fel.

A kiállítás a hagyományos történeti tárlatoktól eltérően nem időrendben dolgozza fel az eseményeket, hanem kilenc témakör köré csoportosítva beszélnek majd a holokausztról.

„Minden egyes téma vizuálisan és tartalmilag is önmagában értelmezhető egység, mégis együtt fogják kialakítani a kiállítás koherens tartalmi struktúráját” – mondta el kérdésünkre Kádár Gábor, aki emellett megemlítette, hogy a kiállítás tervezésekor arra törekedtek, hogy a látogatókat önálló információszerzésre késztessék, ezért több interaktív felületet terveztek, amelyek rengeteg tényt, adatot és korabeli fényképet tartalmaznak.