Elkészült Isten képmása Budakeszin

Kérem szépen, a verselemzés a dekadens kor tévelygése, merthogy a költő nyilván azt akarja közölni velünk, amit leírt, különben nem azt vetné papírra, amit. Itt van mindjárt a legszentebb magyar költemény: "Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel". Ezt úgy kell elképzelni, hogy áll az Isten, jókedvű, mosolyog, a testéből meg áramlik kifelé az áldás, sugarak és kalászfüzérek formájában, amik szépen telibe kapják a magyar nemzet testét. Szakrális turbószolárium.

Isten az férfi vagy nő, idős, esetleg nagymellű?

V. Majzik Mária szobrászművésznek mélyről érkezhetett a késztetés, hogy szobrot állítson a Himnusznak, ugyanis nem tipródott a művészi útkeresés labirintusában, elmormolta a költő szavait, majd azokat a fenti módon rögtön emlékművé formálta.

A Tisztelt Olvasó most természetesen azt gondolja, hogy amint szóba kerül egy potenciális nemzeti kegyhely, az Index rutinból száll bele két lábbal, merthogy az Index nem tisztel se Istent, se embert, viccet csinál mindenből, és direkt fikázik.

Valóban, Ön jól gondolja. Alább egy kilenc méter hosszú, öt méter magas, malomkövet formázó (mivel Kölcsey malomkövön írta a Himnuszt), rovásírásos, szkíta szarvasos, 64 vármegyés agyrémről lesz szó, amit eszünk ágában sincs komolyan venni, mégpedig azért nem, mert az alkotók maguk sem gondolták komolyan az egészet. Vagy komolyan gondolták, de nem úgy.

A szakrális szimbólumokkal több rétegben takart emlékmű főalakja ugyanis maga Isten, ami kétségkívül bevállalós dolog, Istent ugyanis a második parancsolat szerint tilos ábrázolni. Szobrot készíteni a Teremtőről körülbelül olyan gesztus, mint lövöldözős játékba Jézus-karaktert tervezni, vagy egy orgia főszereplőjeként festeni meg a pápát. Majzik Mária a magyar Pasolini, akinek munkásságát a szólásszabadság és a szórakoztatóipar nevében is támogatjuk.

Ja, és a régi ügy lezárásaként: Isten Waszlavik Gazember Lászlóra emlékeztető, telt arcú, csapzott hajú és szakállú, negyvenes férfi.

Szimbólum pláza

Persze lehet szobrot készíteni Istenről, előfordult már ilyen. Mindez azonban csak bevezetés a szimbólumok Disney Landjébe.

A Himnuszt térbe vetítő emlékmű sugarai, kalászai és a Nagy Magyarország vármegyéit jelképező harangok tiszta üzenete mellett kérdéseket vet fel, milyen okból került rovásírásos szöveg a talapzatra (aki nem olvasna rovásírást, az van kiírva: Himnusz). Nem tudjuk azt sem, mit keres a kompozícióban a három méter hosszú, szkíta szarvas? Lehet, hogy Kölcsey szkíta volt? És miért vannak légbeömlő nyílások a főalak oldalában? Isten nagyenergetikájú szívcsakrájának hűtését szolgálják?

Az emlékművet érdekes módon rengeteg bőrkabátos, bőrmellényes férfi látogatja. Egy fekete bőrmellényes úrtól tudakoltam, mi a véleménye a szobrászat Petri Györgyéről. "Sajnálom, hogy csak értelmiségiek látják ezt a szobrot. A kommunista tanárnő bezzeg nem hozza ide a gyerekeket" - összegzett a látogató, én meg rájöttem, hogy valóban, ez nem emlékmű, hanem nemzetiszimbólum-pláza.

Hagyományápolás helyett megtalálható itt a magyar népmeséktől a Csillagok háborújáig minden, ami misztikus vagy száz évnél öregebb. És az egésznek nincs több köze a gyökerekhez, mint a fogyasztói kultúrába bambult tömegeknek.

A plázákhoz hasonlóan egyébként a nemzeti kultúrkincs dadaista feldolgozása is felfutó vállalkozás lesz. Hamarosan beszámolunk a Szózat bábváltozatáról, az Ómagyar Mária siralom Quake-feldolgozásáról és a Szent László hermája-iszapbirkózásról.