Budapest mája, avagy a kormányzati negyedről álmodunk

Nem tudtam, hogy ilyen nehéz a városban cigarettához jutni. A kormányzati negyed győztes építészével fél órája bolyongtunk a célterület szomszédságában, hogy az interjúhoz szükséges dohányt és cigarettapapírt beszerezzük. A Westendben azonban csupa egészséges divatcikk közt pezsgett a jólfésült közönség. Aztán váratlanul kisodródtunk az aluljáróba, és nyakig merültünk a paprika- és hamisparfümárusok, a gíroszszag, a vonathoz vagy metróhoz áramlók és a céltalanul őgyelgők káoszába.

Úgy tűnt, Janesch Péternek jelenleg mindenről az jut eszébe, így ahelyett, hogy az adekvát sokkos tüneteket mutatta volna, megjegyezte: az épülő kormányzati negyednek köszönhetően ez a kis, ázsiát idéző zárvány is eltűnik majd. És nem azért, mert izmos kormányőrök lökdösik ki a kétes elemeket, hanem mert a környék rendszere változik meg.

Semmi csillogás

Később, miközben a szükséges eszközökkel felszerelkezve elindultunk a parkolóház tetejére, ahol nyugalmat és a célterület panorámáját reméltük, a nyertes tervre tereltem a szót.

Janesch Péter meglepetésemre azonban nem a puritánnak látszó komplexum rejtett bravúrjairól kezdett beszélni, hanem ismét a rendszerre terelte a szót. A négyszáz méter hosszú, hatemeletes, 54 belső udvarral világított óriási tömb funkciója ugyanis nemcsak az, hogy irodát biztosítson tizenegy minisztérium pár ezer hivatalnokának, államtitkárának és miniszterének, hanem hogy megváltoztassa a környéket, összekösse a vasút által szétszakított XIII. kerületet a VI.-kal, és vonzó városi tereket hozzon létre.

Bár úgy tudni, hogy a nemzetközi zsűrit a zöld energiát használó, növénnyel befuttatott épület nyűgözte le, a tervező csapatot vezető Janesch Péter nehezen tudtam rábírni, hogy elsőként erről beszéljünk.

"Ha csak ez az épület készül el, és nem végzik el a környező terület rehabilitációját, akkor a terv torzó marad" - indokolta nézőpontját az építész, majd egy időre belevesztünk a jelenleg sínekkel meg gépzsírral borított terület ipari táj szemlélésébe. A csöndben felsejlett előttem egy, a terület méreteihez illő, bombasztikus épület, amihez tömött sorokban zarándokolnak a turisták, ami bekerül a menő építészeti lapokba, mi magyarok pedig büszkén nézhetjük a hullámzó üvegfelületeken csillogó fényt.

Kiderült azonban, hogy Janeschék épp ezt nem szerették volna. "Azt akartuk, hogy az épület ne reprezentáljon, hanem mutasson példát. Nem feltűnő épületet terveztünk, hanem olyat, ami jól működő rendszert indukál maga körül."

Jean, nyissa ki az ablakot!

Így született a zöld ház ötlete, ami nem a színe miatt zöld, mert az inkább semleges lesz. És nem is amiatt, mert a falait futónövények, északnyugatról örökzöld borostyán, délkeletről lombhullató japán vadszőlő borítják majd, amelyek 3-4 év alatt futják be a felületeket.

A ház rendszere a zöld, mivel a fosszilis tüzelőanyagokból csak a szokásos 40-60 százalékát használja fel. A Svédországban elterjedt, de hazánkban újszerű technológia a talajhő segítségével fűti, adott esetben hűti a közszolgákat és szűkebb környezetüket. A hőt a talaj 120 méteres mélységébe lebocsátott hőszondák áramoltatják fel, vagy hűtő funkcióban visszafelé, a föld gyomrába.

A hőszondáknak érdekes módon nyáron van nagyobb szerepük, amikor az épületet klimatizálni kell. Az osztályvezetők, helyetteseik és főnökeik hőkibocsátása a számítógépeikkel együtt ugyanis olyan jelentős, hogy a korszerű hőszigetelés mellett szinte nincs is szükség fűtésre.

A hőszivattyúk működése misztikusnak tetszhet, ugyanis képesek a talaj tizenöt fokát a felszínre szállítva annál magasabb hőmérsékletet létrehozni. Úgy működnek, mint a viccben, magyarázta Janesch, ahol az úr megkérdezi, hány fok van a szobában. Tizenöt, mondja Jean. És kinn? Hat. Akkor nyissa ki az ablakot Jean, hogy bejöjjön az a hat fok is.

Inkább a növényekre tereltem a szót. Bár a high-tech itt is szerepet kapott, a téma egyéb vonzatai miatt ismerősebb volt. A futónövényeket nem földbe, hanem az intenzív, beltéri zöldségtermesztésből is ismert táptalajba ültetik. A falakon belül elhelyezett gyökértartályokhoz csőrendszer szállítja a ciszternákba gyűjtött esővizet, amelyhez tápoldatot kevernek.

Az összegyűjtött esővizet egyébként vécéöblítésre is használják, így az épület nemcsak az áramon, a központi fűtésen hanem a vizen is spórol. Az épületbe terveztek napelemeket, sőt gázmotoros villanygenerátort is, úgyhogy a magyar minisztériumok posztapokaliptikus viszonyok közt is zavartalanul végezhetik majd a munkájukat.

Terézváros kutyaszar nélkül

A tervezők célja mindenesetre az volt, hogy az épület környzete legalább ennek a szomorú kornak a beköszöntéig minél távolabb kerüljön a Mad Max-univerzumtól. "Azt akartuk, hogy az épület integrálódjon a környezetébe" - tért vissza kedvenc témájához Janesch Péter, én pedig hagytam magam sodródni.

A kormányzati tömb azért sem lett lélegzetállító építészeti bravúr, mert a futurisztikus monumentum a különállását hangsúlyozná a szemközti Terézvárostól. Miközben a Kormányzati negyedet éppen azért pozícionálták erre a központi, de mégis elhanyagolt vagy nem jól használt vidékre, hogy életet leheljen a környezetébe.

A világító udvaros, kompakt tömb viszont rímel a jellegzetes, terézvárosi beépítési stílusra, a körfolyosós, lichthofos bérházak sűrű szövetére.

Janeschék úgy tervezik, hogy nemcsak a kerület hatna a kormányzati negyedre, hanem viszont. "Már most elkezdődött a Podmaniczky utca túloldalán az ingatlanok felértékelődése. Ez együtt járhat a kerület színvonalának emelkedésével, de csak akkor, ha rehabilitáljuk a jó adottságú, de leromlott negyedet."

A tervező csapat felmérései alapján arra jutott, hogy a kedvező folyamatokat parkolóházak létrehozásával lehet beindítani. Ezzel párhuzamosan megszüntetnék a parkolást az utcákon, a Ráday vagy a Hajós utcához hasonló, csillapított forgalmú sétálóutcák rendszerét hozva létre.

"Azok az utcák, amelyeken nem az autóforgalom dominál, közösségi terekké válnak. Ha nem parkolásra használjuk az utcát, megtelepednek az igényes kiszolgáló funkciók, vendéglátóhelyek. A környezet átalakul, a negyed színvonala emelkedik" - vázolta fel a tervet az 53 éves, hiphopzenekar-menedzsernek öltözött tervező. Szavai olyan meggyőzőek voltak, hogy amellett, hogy kérésére hajlandó lettem volna egy vastag aranylánccal a nyakamban rappelni az utca kemény törvényéről, simán elképzeltem a jelenleg kutyaszaros Szív utcát is, reprezentatív térkővel, hivatalukba bicikliző helyettes államtitkárokkal. Pedig az igazán futurisztikus fejezetek csak ezután következtek.

Park a Körútig

Alapjaiban alakulna át a MÁV területe is. A sínek helyére a pályaudvar üvegépületétől egészen a Városligetig húzódó parkot álmodott Janesch Péter és a fiatal építészekből álló Minusplus iroda.

Bár a kormányzati negyed építészeti terveit bíráló zsűri valamiért nem lelkesedett az ötletért, Janesch érvelése belémfojtotta a szót. Különösen, hogy egyre ernyedtebb állapotba kerülve a délutáni fényben úszó célterületen pihentethettem a tekintetem.

"A pályázat a sínek felülépítésére terelte az építészeket, és kezdetben mi is ilyesmin gondolkodtunk" - mesélte Janesch. Nagy játékteret nem adott a tervezőknek az a műemléki előírás sem, amely szerint az Eiffel-csarnoknak láthatónak kell maradnia a Ferdinánd hídról. "Ez azt jelentette, hogy itt valódi épületet nem lehet felhúzni, csak egy hatméteres tetőt."

Nagyobb probléma volt, hogy a tető, akár befásítják, akár üvegfödémet alkalmaznak, nem ápol kapcsolatot a környezetével. A kormányzati negyedhez biztonsági okokból nem kapcsolódhat, a Westend parkolóházához funkcionálisan nem kötődik, ráadásul nem segít abban sem, hogy átalakuljon a reprezentatív üvegcsarnok miliője. Hiába telepítik hátrébb a vágányokat a Eiffel tervezte épületből, a közönséget akkor is a vonatokhoz áramló utazók alkotják. Akik, ahogy Janesch az elején, az aluljáróban említette, nem vonzzák az igényes vállalkozásokat. Azaz a csarnok marad, amilyen most: kívülről lenyűgöző, belülről inkább riasztó.

Az építész ekkor kanyarodott a célegyenesbe. Ha a vágányokat a föld alá süllyesztenék, és helyén parkot alakítanának ki, a jelenlegi MÁV-ingatlan nem lenne többé kihasználatlan zsákterület. A belváros egyik jelentős zöldterületeként vonzaná a helyieket és a turistákat is. A terület így már nem a kormányzati negyed hátsó udvara lenne, hanem rálátást és nyitottságot biztosító közösségi tér.

Az üzleti logika azt diktálja, hogy a parkolóház alsó szintjén vendéglátóhelyeket alakítsanak ki, a felső szintre pedig luxusirodákat húzzanak fel, alakult néhány percre Demján Sándorrá az építész.

Hatalmas átalakuláson menne keresztül az Eiffel-csarnok is, ami így már egy park bejárata lenne. A megváltozott közönség lehetővé tenné, hogy minőségi szolgltatások telepedjenek meg a műemléképületben.

A víziókat egy idő után már könnyebb volt ellazult testhelyzetben követni, úgyhogy elterültünk a Westend tetőteraszának székeiben. Félig leeresztett pillákkal szinte láttam, milyen lenne a vidék, miután lebontották a Ferdinánd hidat. És azt is, miként javulna fel a gettós hangulatú Vágány utcai környék azáltal, hogy a parkon keresztül váratlanul összeköttetésbe kerül a szemközti kormánynegyeddel.

A dugó hátrébb kerül

A park kihatással lenne a Nyugati térre is, amelynek felszabdalt, az autós közelekedés uralta tereit az emberi igényekre szabnák át. Közlekedési szakértőkkel konzultálva a tervezők arra jutottak, hogy a felüljáró lebontásával nem sérülne a város közlekedése, legfeljebb a belvárosi dugók nem az Alkotmány utcánál, hanem egy kereszteződéssel kijjebb kezdődnének.

A városlakók nyernének viszont egy átlátható,összefüggő teret, amelynek jelenleg parkolásra és köztéri vizelésre használatos részén szintén parkot alakítanának ki. A közlekedést a Lehel tértől a Nyugatiig meghosszabbított 14-es villamos segítené. Sőt szó van arról is, hogy a kettes villamost hoznák el a Bajcsy-Zsilinszky úton a pályaudvarig.

Így egy könnyen elérhető, jelentős zöld területtel és élhető terekkel rendelkező, színvonalas szolgáltatásokat nyújtó városrész alakulna ki a kormányzati negyed beruházásának révén.

"Ezért nem maga maga az épület a lényeg - magyarázta lelkesen az építész -, hanem hogy rendszerszerűen gondolkodva olyan folyamatokat indukáljunk, amelyek minden szereplőnek előnyöket biztosítanak, és így biztosítják az egész működését."

A koncepciót tehát jogosabban nevezhetnénk Budapest szívének, mint az ilyen nevű, de egyelőre csak víziókat felmutató programot? - riadtam fel lebegő állapotomból. És hogy a szív itt maga a kormányzati épület, ami a szervezetbe ültetve megindítja annak működését? - bonyolódtam bele egy többszörösen csavart orvosi képbe.

"Itt nem az a fő kérdés, hogy jó-e a szív, hanem hogy kiveti-e magából a szervezet, vagy képes vele együtt működni. Egyébként ez az egész inkább Budapest mája, ami megtisztítja a környezetét a salakanyagoktól." - gondolkodott el Janesch Péter.

Aztán váratlanul mindketten érzetük, hogy ebből az orvosi hasonlatból egyikünk sem tud többet kihozni. Elindultunk a valóságba, az aluljáró felé.