Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Tíz fok vs. Kis Anna: 1:0

2005.07.22. 10:40
Kissé mátyáskirályosan alakult a csütörtök esti buli a Citadellán: volt is, meg nem is. De azügyben legalább megnyugodhattunk, hogy valóban nem lettünk áldozatai semmiféle fondorlatos marketingakciónak.

Éjfélkor, amikor odaérünk Kis Anna bulijának helyszínére, a Citadellán lévő B7 teraszra, még alig vannak, de a tulaj hamar megnyugtat, hogy még csak ilyenkor kezdenek jönni az emberek.

Csütörtökön írtuk meg, hogy online terjed egy 18 éves csaj, Anna szülinapi bulimeghívója, amatőr videokilppel és azzal az ígérettel, hogy budai kerületekből ingyenes a taxi. A nagyközönség jórészt vírusmarketingre vagy egyéb aljas reklámfogásra gondolt, mi viszont úgy éreztük, hogy ez valószínűleg egy igazi születésnap lesz. Ezért is didergünk éjfélkor a Gellért-hegy tetején.

Többen jöttek Annához

Az mindenesetre biztató, hogy sem hatalmas "Ezt megszívtad!"-táblák nincsenek, sem olyan esemény, aminek a videós meghívó promójául szolgálhatott volna, semmi nem utal arra, hogy egy reklámnak dőltünk volna be. (Ha ugyanis mégiscsak szuperötletes marketingről lett volna szó, itt mindenképp elő kellett volna állniuk valamivel, különben az egész némi értetlenkedés közepette elszáll a levegőbe, rosszabb esetben visszaüt.) Szokványos csütörtök estének tűnik tehát, de egyelőre ünnepelt nélkül. A hideg miatt ritkásan vannak csak, folyamatosan szállingóznak el didergő emberek. Beszélünk pár sráccal, ők is a bulira jöttek, egyelőre kitartanak.

Várakozás közben a tulajjal és üzlettársával beszélgetünk, akiknek először is feltesszük a furfangos keresztkérdést, miszerint átverés-e a dolog, most már nyugodtan megmondhatják. Nem, tényleg lesz buli, mondják, ők is kiváncsiak most már, hogy mi lesz, sőt ismerik is Kis Annát, törzsvendég. Kár, hogy hideg van, amiatt nem jönnek az emberek. Az előbb összefutottak pár barátjával, teszik még hozzá, akik azt mondták, hogy Annáék is itt vannak, lent ülnek egy kávézóban, de mindjárt feljönnek. Szóval várunk tovább, közben dermedt kézzel szorongatjuk az alkoholmentes sört.

A tulajék közben előhozakodnak vele, hogy nem biztosak benne, hogy az, hogy a hely neve "ilyen ügyekbe keveredik", jót tesz-e az üzletnek, bár internetben nincsenek túlságosan otthon, vallják be ("hát bekapcsolni be tudom, de hogy hogyan kell rámenni, azt már nem"). Megnyugtatjuk őket, hogy rosszat biztos nem tesz.

(A várakozás perceiben hitetlenkedve figyeljük meg a legrészegebb embert, akit az utóbbi időben láttunk: a hely felé közeledve képes három méteren belül háromszor elesni, kicsit aggódunk is, hogy átbucskázik a korláton; nem egyértelmű, hogy szórakozni jött-e, vagy éppen csak erre sodorta az egyre hűvösebb szél. Amennyire láttuk, végül épségben hagyta el a terepet.)

De Kis Anna és társasága csak nem jön, és közben eltűnnek - nyilván lemennek a többiekhez - az ismerősei is, akiktől meg lehetne tudakolni a számát, ha mást nem, egy "boldog születésnapot"-kívánság erejéig, vagy azt, hogy a tízfokos hegytető helyett végülis melyik meleg, kényelmes helyre mentek bulizni. Az interjú az éppen tizennyolcéves internetes jelenséggel az időjárás okozta programváltozás miatt tehát ezúttal elmarad. Csak egy csapat német fiatal marad a terepen, de hát tudjuk, hogy a németek a jéghideg Balatonba is egyfolytában belemennek. Na erről ennyit, köszönjük szépen kitüntető figyelmüket.

(Mivel a kérdés továbbra sem rendeződött teljesen megnyugtatóan, ha Ön közelebbit tud, esetleg ismeri Kis Annát, neadjisten Ön Kis Anna, dobjon meg egy levéllel, hogy tudjunk aludni. Köszönjük.)