Ágnes
-13 °C
0 °C

Magyar buhera Velencében

2004.09.09. 15:11
Nem építészeti bravúrokkal jelentkezik Magyarország a csütörtökön nyíló Velencei Építészeti Biennálén. A megrökönyödött látogatók házilag barkácsolt sufnik, egy jogi okokból letakart lapozógép és egy meg nem értett zseni rajzai révén azt kutathatják: hogyan lehet megkaparintani a szépséget.
Az Építészeti Biennále Magyar Pavilonja idén nem vagabond építészeti bravúrok földjeként mutatja be országunkat. A futurisztikus dizájnra, eredeti megoldásokra, sztárépítészek ötletparádéjára kíváncsi közönséget meglepheti a Janesch Péter építész koncepciója alapján megvalósult kiállítás kendőzetlen őszintesége.

A látogatóban ugyanis mély nyomot fognak hagyni a magyar vidék buhera-építészetét bemutató képek, egy korában alulértékelt építészzseni tervei, és a rózsadombi építészetet bemutató képsorozat, amelyet ráadásul csak az láthat, aki - az előírásokat áthágva - bemászik a jogi viták miatt letakart lapozógéphez.

A buhera szépsége

Az Ybl-díjas kurátor állítja, a "Széptől szépig (és vissza)" című kiállítás nem cinikus és lejárató, hanem valójában a szépség mibenlétét kutatja. Birtokba lehet-e venni a szépséget, és ha nem, milyen módszerekkel próbálkoznak mégis - teszi fel a Magyar Pavilon kiállítása a kérdést a Metamorfózisok szlogen köré szerveződő biennálén.


                        Janáky István gyűjtése
Janáky István gyűjtése
Janáky István fotói talán sokkolni fogják a közönséget. A neves építész évtizedes gyűjteménye ugyanis szokatlan képekből áll: Janáky vakolatlan falakat, toldozott melléképületeket, háztáji művészek által díszített kockaházakat örökített meg. Munkáját könyvben is megjelentető építész azonban nem gunyorosan szemléli a házépítés legelemibb ösztöne révén felhúzott házakat. Őt nem a ciki érdekli, hanem az építész és gyakran tervek nélkül felhúzott falakon véletlenül megjelenő szépség: a kő, tégla és vályog spontán keveredésének esztétikája, a letisztult arányok, a hiány szülte kreativitás.

A frízszerűen felragasztott képek közt Janáky saját kézzel, ceruzával írt jegyzetei igazítják el a nem kelet-európai látogatót.

A láthatatlan lapozógép

A személyességet sugárzó megjegyzésekkel szemben - a tervek szerint legalábbis - egy nagy, mechanikus lapozógép segített volna eligazodni a Szép Házak magazinban, fennállásának tizenkét éve alatt megjelent házak fotóin.

"A jelenséget szeretnénk vizsgálni, nem értékítéletet megfogalmazni" - magyarázta koncepcióját a kurátor még a kiállítás megnyitása előtt. "A lap, ami kéthavonta százezres példányszámban jelenik meg, jól mutatja, hogy az emberek mit értenek szép alatt. A magazinban megjelenő házakat hárman biztos szépnek látták. Egyszer valaki megtervezte azokat, másvalaki elfogadta és fizetett is értük, a Szép Házak pedig beválogatta a lapba. Az a 636 ház, ami tizenkét év alatt náluk megjelent, egy létező esztétikai kánon szerint tehát szépnek számít".

A fotókat Csörgő Attila mechanikus szobra segítségével nézhették volna végig a látogatók. A képeket négyes csoportokban, véletlenszerűen mozgató lapozógépet 38-40 apró alkatrészből készítette el a művész. A szerkezet remekül működött, ám a kurátornak szembe kellett nézni a ténnyel, hogy létrehozására két hónapot fordított Csörgő, és, hogy a tervezett 616 fotó mozgatásához további 154 ilyenre lesz szükség. Ekkor vonták be a projektbe Szabó Zoltánt, aki 5-10 elemre redukálva a mechanizmust, létrehozta a "második generációs lapozógépet".

"Nem baj, hogy így alakult, hiszen a Biennálé mottója idén úgyis a metamorfózis. Így ez az átalakulás arról szól, milyen nyomot hagy az alkotáson egy másik logika, a tömeggyártás kényszere" - kommentálta Janesch a váltást.

Nem tudni viszont, mit jelent majd a közönség számára, hogy mindez egy lepellel lesz letakarva, a Szép Házak szerkesztősége ugyanis a képek kiállításához, állításuk szerint szerzői jogi okokból , nem járul hozzá.

Magyar Leonardo a lakótelepek ellen

Sámsondi Kiss Béla vázlata
Sámsondi Kiss Béla vázlata
A láthatatlanság egyébként jellemző a Magyar Pavilon kiállításának harmadik részére, Sámsondi Kiss Béla munkáira is. A negyvenes évektől 1972-es haláláig aktív feltaláló-építész nevéhez fűződik például a szövetszerkezetes építési mód, amely alternatívát kínált volna a házgyári épületekkel szemben, mesélte Janesch.

A szovjet mintára készült, alacsony technikai színvonalú és nagy anyagigényű lakótelepi épületeket az általa feltalált technológia válthatta volna ki, ahol a "szellemi teljesítmény" helyettesítette volna a pazarló módon felhasznált anyagot.

Sámsondi munkáit nem csak a szakmai közönség értékeli majd - vélte a kurátor. Az albumokban kiállított, Leonardo terveit idéző, kézzel készült rajzok ugyanis önmagukban is esztétikai értékkel bírnak.

Mátrixból mátrixba

A Széptől szépig (és vissza) azt a kérdést feszegeti, hogy miért jelenhet meg a képzett építészek nélküli, de szervesen működő közösségek építészetében a jellegzetes, a kultúrára jellemző stílus, tárta fel előttünk koncepciójának mozgatórugóit maratoni interjúnk végén a kurátor. Hogy ez a belülről táplálkozó kreativitás működik, mi sem bizonyítja jobban, mint a központi direktívákkal kisiklatott falusi építészetben felbukkanó, zsigeri esztétikum.

A kiállítás a Szép Házak anyagán keresztül pedig azt az állapotot vizsgálta volna, amikor a közösségek már maguk mögött hagytak egy rendszert, de még nem érkeztek meg az újba. A köztes stádiumban a cél magának a szépségnek a birtokbavétele. Ahogy a magazin címe is sugallja, a szépség reményeik szerint bizonyos sémák, technikák segítségével megkaparintható.

A lényeg azonban, ahogy Sámsondi munkái is jelzik, belül, a szerkezetben rejlik - mondta Janesch Péter.

Az esztétikumot a XXI. században kézi rajzok segítségével kutatni ugyanúgy zsákutca, mint azt hinni, hogy egy kerti törpe felállításával szükségszerűen mutatósabb lesz a házunk környezete. A Magyar Pavilon középső termében négy fiatal, külföldön dolgozó építész (Hudini Péter - Barcelona, Somlai-Fischer Szabolcs - Stockholm, Fecske László - London, Ágoston Gergely - Milánó) az információs technológia és az építészet köztes zónájában működő installációival már azt feszegeti: a számítógépek építészeti alkalmazása hol lép túl az eszközhasználaton és válik az esztétikum alakítójává is.

A számítógép lenne tehát a következő lépés? - firtattuk, Janesch Péter azonban nem mutatott rá az üdvözítő útra. "A kiállítás inkább kérdéseket tesz fel, nem kész válaszokat ad."

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!

Pihenjen Szép kártyával!

Egy kis lazítás Önnek is jár! Íme a Szép kártya elfogadóhelyek.