Csintalan grammatika
Telefonáló: „Egy kérdésem volna, pontosabban egy dilemmám van, a következő. Nagyon sok mostanában a katasztrófa, és sokat beszélünk róla, és teszünk is ezzel kapcsolatban. A dilemmám lényege az, hogy miért védjük a katasztrófát? Én úgy tudom, hogy azt elhárítani kell, és nem védeni. Ki az a nagyon okos, hogy ne mondjam...”
Csintalan S. (kaján mosollyal): „Magyarul jól beszélő...”
Telefonáló: „...aki nem tudja, hogy hogy kell kifejezni... Erre kérnék egy autentikus választ.”
Csintalan S.: „Köszönjük szépen, igen, igaza van. Hát nem tudom, hogy én autentikus vagyok-e. [...] Igazság szerint azt gondolom, hogy én azért nem volnék egy autentikus ember, mert noha idegen nyelven sem nagyon tudok beszélni, magyarul is azért még mindig csak tanulgatok, egy dologban biztos vagyok, hogy katasztrófaelhárításról lehet beszélni. Köszönöm a kedves megjegyzését, én úgy gondolom, hogy mindannyian, akik itt vagyunk, meg beszélgetünk egymással a nyilvánosság előtt, felelősek vagyunk valamelyest a magyar nyelv szépségéért, felelősek vagyunk azért, hogy azt a nyelvet jól beszéljük és helyesen beszéljük. Igaz, hogy nekem van mit söprögetni a saját házam táján.”
Így van, kedves Csintalan et.: van mit söprögetni, és nem tetszik autentikusnak lenni. Tévedni tetszik, például, abban (mint annyi másban is), hogy ön felelős a "magyar nyelv szépségéért". Egyszerűen azért nem felelős, mert szépség, csúnyaság lényegénél fogva nem lehet tulajdonsága egy nyelvnek. Se a magyarnak, se másnak. Csintalan et. beszéde, na, az lehetne szép, kár, hogy bizonyos tartalmi elemek (amelyekért viszont nagyon is felelős) eleve kilövik ezt az opciót.
És persze az sem áll, hogy katasztrófaelhárításról lehet beszélni, katasztrófavédelemről viszont nem. Az ilyen okfejtéseket nevezi Szepesy a Nyelvi babonákban - többek között a Sétálhat-e az utca? c. fejezetben - logikázó nyelvészkedésnek. Ifjúkoromban ugyanezen az alapon hadakoztak a munkavédelem szó ellen (márhogy nem a munkát kell védeni, hanem a munkást), nem is hatástalanul, kellően fafejű elvtársak tömegei ragaszkodtak a munkásvédelem használatához.
Az összetett szavak nagy része, ugye, attól összetett szó, hogy az összetétel elemei között levő nyelvtani viszonyt nem jelöli semmi, noha jelölhetné. A katasztrófaelhárítás, példának okáért, a katasztrófá(nak az) elhárítása, vagyis derék birtokos szerkezet őkelme. Birtokos: katasztrófa, birtok: elhárítás. Csak a birtokon nincs se birtokviszonyjel, se személyrag, ahogy a birtokoson sincs birtokrag. A katasztrófaelhárítás tehát jelöletlen birtokos szerkezet: ettől összetett szó.
A katasztrófavédelem meg a katasztrófától (való) védelem, vagyis böcsületes, magyar, jelöletlen határozós szerkezet. Mondok még néhányat (mindenki tippelje bele a hiányzó határozóragot): energiagazdálkodás, ökölvívás, munkatárs, áldozatkész, iskolaköteles, munkaképes, mélyhűtött, szélvédett, atommentes, nyugdíjjogosult, bombabiztos, tápanyagszegény, holdutazás, fejszámolás, csapadékszegény, örömteli, vérszomjas, fagyérzékeny, szófukar, félkész, lédús, harcképtelen, becsvágyó, szélvédő, bosszúszomjas, elevenszülő, polgármesterjelölt, vakrepülés, kapáslövés, napbarnított, harcedzett, gondterhelt, sorsüldözött, viharvert, hallássérült, ideggyenge, gólerős, szerelemittas. Megsatöbbi.
(Utánlövés. Hát nem elfelejtettem a legjobb analógiát: kármentő.)
