A FER nem fair

2006.06.28. 01:35

Rendes bukméker nem – vagy csak egészen nevetséges nyereményszorzóval – kötné meg velem azt a fogadást, amit az éjszakai műszak utáni álomból ébredezve kötöttem magammal, amikor meghallottam a rádióban azt a hírt, hogy az újdonsült kultuszminiszter bejelentése szerint a felsőoktatásban bevezetik a tandíjat. Jelzem: Hiller kultuszminiszter ezzel kihúzta nálam a gyufát, de nem a tandíjjal, hanem azzal, hogy átkeresztelte. Egy olyan névre, amelyet hivatal – kulturális és oktatási minisztérium! –, hírügynökség, sajtó képtelen a magyar helyesírás szabályainak megfelelően leírni.

A más szavak darabkáiból összeszerelt szavak (a mozaikszók) kétfélék lehetnek (valójában háromfélék, de a harmadik most nem érdekes), betűszók és szóösszevonások.

A betűszókat valamilyen hosszabb szókapcsolat (többszavas szerkezet vagy összetett szó) egyes elemeinek (szavak, szóösszetételi tagok) kezdőbetűiből szereljük össze. APEH = Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal, GYSEV = Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút, tb = társadalombiztosítás, vb = végrehajtó bizottság, világbajnokság.

A szóösszevonásokat (az egyszerűség kedvéért ennek a szónak a rövidítéséből – szöv. – ezennel alkotok egy betűszót: szöv) az eredeti kifejezés egy betűnél hosszabb darabkái képezik. Mol = Magyar Olaj- és Gázipari Rt., Kehi = Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, maszek = magánszektor, matfiz = matematika-fizika, eho = egészségügyi hozzájárulás.

Betűszó és szöv is lehet tulajdonnév vagy közszó. A tulajdonnév betűszókat csupa nagybetűvel írjuk (a kettős betűket is: MSZP), a tulajdonnév szövöknek viszont – a közkeletű téveszmével ellentétben – csak a kezdőbetűjük nagybetű: Matáv, Mafilm, Tüzép. Én, pl., szinte sohasem láttam olyan „hivatalos” molos papírt, amin ne MOL-nak írták volna a céget. Ez azonban egyáltalán nem kell, hogy érdekeljen minket, olvasószerkesztőnek a szabályzat nagyobb úr, mint a Mol.

A közszavakat, akár betűszók, akár szövök, csupa kisbetűvel írjuk. (Illetve a külhonból átvetteket – WC, IQ, GPS, LAN, LCD, REM – nem, vagy nem feltétlenül: DVD/dvd, ftp/FTP, html/HTML. Plánedesőt: tv. De ez most megint csak nem fontos.) Érdekes példány az Eb (Európa-bajnokság), ami közszó ugyan, de jelezzük benne a tulajdonnév összetételi tagot.

A mozaikszók helyesírása a frászt szokta hozni a szövegiparosokra, pedig a dolog nem is bonyolult. Azt, például, hogy melyik határozott névelőt kell használni, a kiejtés dönti el. Az RMDSZ, a BKV. Mivel az UPC-t – pl. – ejthetjük magyarosan is [úpécé], angolosan is [júpíszi], az UPC is jó, meg a UPC is jó. Csak illik szövegen belül következetesnek lenni.

A fő nyavalyaforrás a toldalékok meg az összetételi tagok kapcsolásának mikéntje. Pedig, mint jeleztem, a dolog egyszerű.

1. Betűszavakhoz toldalékot (ragot, jelet, képzőt) és összetételi tagot csak kötőjellel kapcsolhatunk (kivétel a kivétel, de erről később), akár tulajdonnév az a betűszó, akár közszó. RTL-t, MEK-dokumentum, vb-n, tb-járulék. Annyit kell csak hozzátenni, hogy a betűszavak végére amúgy is odaolvasott hangokat nem írjuk ki a toldalék elé – vb-n és nem *vb-én –, illetve hogy a tulajdonnevek végén nem jelöljük a toldalékok előtti magánhangzónyúlást, vagyis USA-ban, és nem *USÁ-ban.

2. A szövökkel ugyanúgy bánunk el, mint a közönséges szavakkal.

2.1. A közszavakat kötőjel nélkül toldalékoljuk és összetételezzük, a toldalék előtti magánhangzónyúlást jelöljük: ehóból, gyeses, köfabevétel, gyedkiutalás.

2.2. A tulajdonneveket kötőjel nélkül toldalékoljuk, a toldalék előtti magánhangzónyúlást jelöljük – Kótát, Főkefével (de persze: Keravill-lal) –, az összetételeket viszont, mint minden tulajdonnévnél, kötőjelezzük: Kehi-vizsgálat, Mol-részvény. Vigyázat!, a képzett tulajdonnév kezdőbetűje – értelemszerűen – akkor is kisbetű, ha a név szöv: pecsás, kermibeli, matávság.

Ígértem a betűszavaknál holmi kivételeket. Nos, egyes – köznév – betűszavakat írunk betűzött alakjukban is: vécé, tévé, cédé, pévécé, tébécé, téesz, vébé stb. Ezeket rendes szavakként kezeljük: vécézik, tévében, téeszelnök, vébédöntő.

Továbbá. Egyes – magánhangzót tartalmazó – betűszók kiejtése kétféle lehet: betűző ejtés és egybeejtés. MOK [emoká] vagy [mok]. Vannak olyan betűszók, amelyeknek a betűzött és egybeolvasott alakja azonos: taj, áfa, eva, pontosabban nincs betűzött alakjuk, senki sem mond téajét, áefát, evéát, vagyis „az áfa stb. szónak a tv és a tévé típusú alakja egybeesik”. Az ilyen köznév betűszavakkal is, akár a szövökkel, úgy bánunk, mint a normális szavakkal: tajjal, tajkártya, áfás, áfabevétel, evázik stb. (Magyarázhatjuk úgy is, hogy taj, áfa, eva, bizonyos szempontgól betűszó, más szempontból szöv, és az egyszerűbb szabált – a kötőjel mellőzését – alkalmazzuk.)

Úgy egyszerűsíthetjük a dolgot, hogy akár betűszó, akár szöv, „ha betűzve olvassuk, kötőjel, ha úgy olvassuk, ahogy le van írva, egybe”.

Hogy még senki sem látott olyan áfás számlát, ami ne *ÁFA-s, sőt *ÁFÁ-s számla lett volna, olyan tételekkel, hogy X HUF + ÁFA? Hát, mit lehet tenni? A „hivatalos” agynak – akinek minden alosztály Alosztály – minden, ami „rövidítés”, az DNS (sőt DNA) meg ECDL.

Nade a kultúra és az oktatásügy minisztériumában?

A hír, amitől fogadást kötöttem magammal – és a fenti tanfolyam idekígyózott –, arról szólt tehát, hogy Hiller miniszter bejelentette, hogy bevezetik a felsőoktatásban a tandíjat, de nem tandíjnak fogják hívni, hanem fejlesztési részhozzájárulásnak, röviden FER-nek. Ez, amúgy, jó kis beszélő szöv (a szövalkotás gyakori motivációja, hogy beszéljen az a szöv). Mondhatja, hogy úgy becsületes, igazságos (fair), hogy a diák részt vállaljon a neki hasznot hozó oktatás költségeiből, és mondhatja azt is, hogy ennek a tandíjnak a mértéke korrekt, tisztességes, méltányos (fair). Egész jó. Olyan kulturálisos-felsőfokús-pedagogikus. Csakhogy.

A hírt nem olvastam, hanem hallottam, és azonnal lefogadtam magammal, hogy a profi írástudókkal tömött távirati irodában, illetve a neki anyagot szolgáltató, „magasan” kulturált közszolgákkal teli minisztériumban nem lesz senki, aki szóljon, hogy mivel a fejlesztési részhozzájárulás kifejezés nem tulajdonnév, a belőle alkotott mozaikszó is közszó, tehát a magyar helyesírás ma érvényes szabályai szerint kisbetűvel illene írni. Csupa nagybetűvel fogják írni. És átvesszük. Nyertem (sajnos).

(Most itt az volna a kommersz glosszapoén: Hiller miniszter és munkatársai visszakérhetnék a tandíjat. A fert. De hát ez elég olcsó. Mint a nyereményem.)

[Ortográf Cirkusz – Tartalom]