Gajra ment 3.
„Ezzel szemben a jiddis gajszesz (magyarországi ejtés) »haldoklás, haldokló« a héber (szefárd) gászasz > (askenázi) gószasz szóra megy vissza, sztenderd [miért nem jó manapság a nyelvészeknek a standard? – egyszer már megvolt németből, legyen meg angolból is?] jiddis ejtésben, a szabályos diftongálódás és a hangsúlynak utolsóról utolsó előtti szótagra kerülése okozta gyengülés folytán: gojszesz. Minden bizonnyal ebből származik a magyar gajdesz szó.”
Azt bírom a legjobban, hogy nem megy tutira: „(Azért egy jiddisológus ismerősömet feltétlenül kikérdezem, én csak botcsinálta vagyok e téren.) A d ~ sz váltakozás mögött ott lehet a héber/jiddis ejtésben a történeti egyik t sz-es ejtése (vö. sabbat > sábesz) mint elbizonytalanító tényező, esetleg.”
Esetleg.
