Elátkozott vesszők 3.
Először is a mint nemcsak kötőszó lehet, hanem határozószó is. Hogy s mint vagy? Ki mint vet, úgy arat.
A mint kötőszó jelentéstartományán a szótárak hosszan tudnak szőrözni. A „mint ksz” kifejezhet:
– hasonlóságot: Fut, mint a nyúl. Olyan, mint a többi.
– fokozati különbséget: Jobban fáj, mint tegnap. Kettő több, mint egy.
– szembeállítást: Inkább ma, mint holnap. Nem olyan hülye, mint látszik.
– azonosítást: Ugyanazt a nőt szereti, mint én. Nincs más hátra, mint előre.
– beletartozást: Berúgott, mint mindenki más.
– kifejtést: A szimbolisták, mint pl. a kőfaragók és balett-táncosok.
– aminthogyot: Megint hülye volt, mint mindig.
– márpediget: Ha hülye volt, mint ahogy hülye volt, vigye is el a balhét.
Eddig tiszta? Na, akkor kezdhetjük kavarni. Először is a helyesírás a fokozati különbséget jelző mint kötőszónak megkülönbözteti egy alfaját, különös tekintettel a több(,) mint szópárra (243.c): „Nem kell azonban vesszőt tenni a több mint alakulatban a mint elé, ha a több mint (a majdnem ellentéteként) a mondanivaló tartalmának erősítésére, nem pedig összehasonlításra szolgál: Ez több mint szemtelenség. Több mint öt évig élt külföldön. Stb. (Ilyenkor a több nem ragozható.)” Tíz több, mint öt. Van vessző. Több mint öten voltak ott. Nincs vessző. A kevesebb(,) mint akármennyiről nem esik szó...
Most ha vagyunk annyira eszementek, hogy elkezdjünk töprengeni, miféle kötősző a több mint szemtelenség-ben a mint, és tovább piszkáljuk a különféle minteket, lassan el is érkezhetünk a pina mint irodalom kérdésköréhez. Itt van például a nap mint nap szófordulat (vessző nélkül!). Mi ebben a mint? Határozószó? Akkor miért van a szótárban a „mint ksz” szócikknél? (Nagyon zárójelben: az ÉKSz. régebbi kiadásai vulg-nak, vulgárisnak minősítik a nap mint nap kifejezést, amibe belegondolni felér egy szívszélhűdéssel.)
Aztán vannak ilyen alakulatok: A filozófia mint olyan. Adrienne mint üzletkötő nem engedheti meg magának a szájszagot. Vagy a Magyar grammatika példamondata: Fülig Jimmy mint San Antónió főhercege kormányozta a Boldogság-szigetet.
Az AkH. mismásol, [figyelem: vessző!] mint rendesen (249.b): „Ha a mint szó állapotot vagy minőséget jelölő szó vagy szókapcsolat előtt áll, nem teszünk eléje vesszőt: Bátyámat mint tanút (= tanúként) hallgatták ki. Petőfi mint ember nem hazudtolta meg a költőt. [...] Stb.” Mi az, hogy „állapotot vagy minőséget jelölő szó vagy szókapcsolat előtt áll”?
Úgy tűnik, a mint itt kötőszóból – kapcsoló szerepű viszonyszóból – valami mássá válik. Olyanféle viszonyszóvá, mint a segédigék vagy a névutók. Nem kapcsol (nem elsősorban kapcsol), hanem az utána álló szóval csinál valamit. Azt, amit a -ként vagy az -ul, -ül határozórag. Állapothatározót csinál belőle. Essivusba teszi. Lehet, hogy nem is kötőszó, hanem prepozíció? Elöljáró? Ami, ugye, a magyarban nincs.
A lényeg, hogy leszögezhetjük: A pina mint irodalom és a lázadás mint piaci termék mondatban a mintek előtt nincs vessző.
(Megígértem viszont, hogy bebizonyítom, az és elé mégis kell vessző. Megállapítottuk, példamondatunk hiányos mondat. Hiányzik belőle legalább egy állítmány (mondjuk: jellemezte a bulit, vagy bármi). Namost, ha úri kedvünk úgy kívánja, ez egyetlen hiányos mondat, két alannyal, két állapothatározóval és egy hiányzó állítmánnyal. Ha meg úgy, akkor két hiányos tagmondat, két alannyal, két határozóval és két hiányzó állítmánnyal. Utóbbi (oppardon: ez utóbbi) esetben természetesen kell vessző az és elé.)
(Mellesleg: van 4. rész is.)
