A tankönyvek és a fegyverek egyformán büdösek voltak
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További LIFE cikkek
A teljes egészében fotókra épülő Life magazin értelmezte újra a hírfotó szerepét az újságírásban, így lett a fotótörténelem meghatározó lapja. Különleges, erős, hatásos képek, címlapok, képes összeállítások jellemezték, az olvasók az első perctől kezdve imádták, négy hónappal az indulás után már heti egymillió darabot kapkodtak szét. A 25 legjobb fotós most az Indexen!
A fotótörténelem meghatározó lapja, különleges, erős, hatásos képek, címlapok, képes összeállítások – ez a Life magazin. Az első, teljes egészében fotókra épülő hírújság, amely teljesen újraértelmezte a hírfotó szerepét az újságírásban. A Life magazint egyébként hivatalosan 1883-ban alapították, de 1936-ban egy szerencsés tulajdonosváltást követően vált jelentős lappá. Ekkor jelent meg az a szám, mindössze 10 centért, amelynek címlapján az azóta már ikonikussá vált Alfred Eisenstaedt-kép volt a Times Square-en csókolózó párról.
Az olvasók az első perctől kezdve imádták ezt az új formátumot, az első példány 380 000 példányban kelt el, négy hónappal később már heti egymillió darabot kapkodtak szét. A Life magazin őrült menőnek számított, ők írtak először az LSD-ről, nem véletlen, hogy a hatvanas évek világát bemutató Reklámőrültek című sorozatban az ellenkultúra éppen egy Life-os magazinszerkesztő, Joyce Ramsay karakterén keresztül jelenik meg.
Végtelen sokáig lehetne sorolni a híres képeket, Robert Capa normandiai partraszállásról készült homályos foltjai, Gordon Parks jellegzetes, aktivista munkái, Henri Huet ábrázolása a vietnami háborúról – ezeket mindenki nagyon jól ismeri. Sorozatunkban a Life magazin 25 legjobb fotósát mutatjuk be az Indexen!
Myron Davis
A Life legfiatalabb haditudósítója volt Myron Davis, aki ráadásul az elsők között csatlakozott a magazinhoz 1941-ben. Míg legtöbben csak álmodtak egy munkáról a Life-nál, Davisnek húszévesen látszólag az ölébe hullott a siker, amikor felfigyelt korai munkáira a lap egyik szerkesztője. Myron boxolt és balettozni is tanult, majd otthagyta a Chicagói Egyetemet, hogy fotós lehessen a lapnál. Kezdetben nem kapott túl fényes feladatokat: főleg a helyi bíróságról tudósított, míg Washingtonba nem került, ahol a Fehér Házban követhette Franklin D. Rossevelt elnököt és Eisenhowert. Utóbbival közös Kansas-i származásuk miatt össze is barátkoztak és egyedül ő kísérhette a kampányoló elnököt amerikai körútján.
1943-ban már Csendes-óceáni hadszínterekről tudósított, ahol rövid, de intenzív hónapokat töltött. Öt bevetésen vett részt harcoló csapatokkal, és fiatal kora ellenére nem volt elveszett a harctéren. Olyan történet is kering róla, miszerint az egyik alkalommal japán tűz alá kerültek, válaszul Myron is felkapott egy automata fegyvert, és eleresztett egy sorozatot a lövések irányába. Sajtóetikailag ugyan ez a lépése erősen megkérdőjelezhető lenne, de a lövések után az ellenséges tüzelés abbamaradt, és senki nem állt neki kérdéseket feltenni.
Az ötödik bevetésén maláriát kapott Új-Guineában, és egy katonai kórházba került. Ekkor már kilenc Life-címlapot tudhatott magáénak, és tehetségére McArthur tábornok, az amerikai csapatok vezetője is felfigyelt. Felépülése után személyesen ő próbálta marasztalni a seregben, hogy legyen a katonai vezetés fotósa, de Davis visszautasította az ajánlatot és inkább visszatért családjához az Egyesült Államokba.
Könnyen szerzett barátokat, de sehol nem szeretett sok időt eltölteni. Csapongó karrierjére végig jellemző volt ez a kettősség, talán ezért lettek közeli barátok a hasonló mentalitású Robert Capáva is, de míg Capa a háborút választotta, Myron inkább a hosszú életet: a háború hátországát kezdte el fotózni az USA-ban a Life-nak, majd otthagyta a magazint 1950-ben, és főleg női lapoknak dolgozott.
Kilencvenéves korában, 2010-ben halt meg Chicagóban, miután tűz ütött ki a házában. Davis nem élte túl a balesetet, de háza romjai alól az otthon tárolt negatívjai sértetlenül kerültek elő.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon